A fiktív, kétdimenziós szereplőket néha igazi, háromdimenziós tárgyakkal kombinálja. A szék igazi faszék, a bicikli meg fémvázas használati eszköz. Aktív, szabadtéri cselekménysorokat ábrázoló, kis és nagy méretű, helyspecifikus falfestményeket told meg használati tárgyakkal. Rajzain, pintjein, tervein a használati tárgyak természetesen festve vannak... ezekből eladásra is szán néhányat az oldalán. Egy hasonló alkotóról beszámoltunk már a Szín-térben. Nála szintén gyermekeket láthattunk, akik a megrajzolt tárgyakkal léptek interakcióba...

Zacharevicről azt olvasom, hogy képzőművészetet tanult, az oldalán láthatunk olajfestményeket, installációkat, de mi most csak ezekkel az érzékeny, kültéri dolgaival foglalkozunk, amelyeket természetesen először lerajzol. A város falai adják a helyszínt, hátteret a galéria, vászon helyett. Urbánus intervenciói általában utcai művészetet bemutató fesztiválok megrendelésére készülnek, önkormányzatok partnereként, nem vandálkodásból, az éjszaka leple alatt. Közös megegyezés alapján találják meg a helyszínt, gondolom. Sepsiszentgyörgyön is történt több hasonló eset, amikor az alkotó több fal közül választhatott, amire megkapta az engedélyt. Ezek a próbálkozások felfrissítik a városi környezetet, megragadják érzékeinket, új összefüggésbe helyeznek, látványossá tesznek megszokott helyeket.

 Jól sikerült munka esetében a járókelőt megállítja, elgondolkodtatja a látvány. A köztéri művek létrejötte kényes dolog, a művészek a városlakók toleranciáját, érzékenységét tesztelik azáltal, hogy a közteret saját képükre alakítják, egyféleképpen eltulajdonítják. Mindig volt és lesz pró és kontra érv, ha művészeti beavatkozás történik, mert a változást mi, emberek nem igazán szeretjük.

Próbáljuk egy kicsit értelmezni azt, amit látunk.
Miért gyermekeket fest, miért a város falaira, miért aktív gyerekeket? Találgathatunk. Minden értelmezés hasznunkra lehet, nem csupán egy jelentés létezik. Nekem is vannak gyermekeim, engem is a saját tapasztalataim felé sodornak ezek a képek, hogy összehasonlítsam élményeinket. Mert követendő példákat látok, azt közvetítik, hogy mozogjatok, játsszatok a szabadban egymással, fedezzétek fel bátran a környezetet, a világot. Nyíljatok ki!

Minden, amit mutat, azt az illúziót kelti, hogy a figurái, amelyeket papíron megálmodott, életre kelnek, megelevenednek a falakon! Óriásivá nőnek. Hogyne lenne igazi a felfestett figura, hisz árnyékot is vet a falra! És mindez sokkal nagyobb gyorsasággal, sokkal nagyobb hatással, sokkal több emberhez eljuthat, mint a papíralapú rajz. Amit a ma gyermekei tesznek, abban hisznek, ez igaz, de tán ideje letenni az Xboxot, a telefont, ésvisszaszerezni a gyermekkort. Mert a gyermekek, a fiatalok a jövőt képviselik.

Visszatértünk az alaptémánkhoz. Mit rajzoljak? Azt, ami veled történt mostanában. Ahol jártál, amit csináltál. Legyen mozgalmas, legyél rajta te, de más arcok is, legyen kifejező, kinti, benti térben, mindegy. Legyen őszinte. Ki tudja, valamikor, valahol viszontláthatjuk felnagyítva egy tűzfalon!

Megjelent a Cimbora 2020/8-as számában