Átfestett históriák
A szín-téren Zhang Xiaogang kínai festőművész
A brit kísérleti művész, Eduardo Paolozzi könyvében olvastam egyszer néhány gondolatot, ami nagyon hatott rám. Azt írja, hogy az embernek nagyon könnyen jöhet igazán jó ötlete, de pont olyan könnyen el is szúrhatja, ha rossz kifejezési eszközt választ hozzá. Vagy lehetnek megfelelő eszközei, de letisztult ötlet nélkül nem sokra megy.
Zhang Xiaogang
Nagy Család, 1995 • olaj, vászon • forrás: saatchigallery.com
Zhang Xiaogang (1958, Kunming, Yunnan tartomány) a kínai kortárs művészet kimagasló egyénisége. Munkáit világszerte kiállították, ennek ellenére őt nem változtatta meg a pénz és a hírnév.
Chengdu városában kis fogadót vezet (eladott képei árából vásárolta), amely a helyi zenészek, művészek törzshelye, és amely mára fontos művészeti központ lett, számos fiatal művész költözött környékére. Egyedi stílusának és légkörének köszönhetően vált igen ismert művésszé Zhang, aki egyes kritikusok szerint egy letűnt és soha vissza nem térő kor megtestesítője.
Elvtársak, 2005. • olaj, vászon • forrás: saatchigallery.com
Tavaly Japánban találkoztam életemben először kí nai művésszel. A kommunikációt nehezítette, hogy nem beszélt egyetlen világnyelvet sem, így fordítóra volt szükség. Egyik legfontosabb közlendője az volt, hogy nekünk, európai alkotóknak igazából most kell felkötnünk a gatyánkat, m ert a kínai művészetet erő teljesen kezdték népszerűsíteni kiállításokon, vásáro kon, árveréseken, mondván, az Ázsiából származó alkotók munkái ezekben az években egyszerűen elárasztják a világot, komoly konkurenciát teremtve számunkra. Más szóval: divatos lett földrészük a művészet térképén.
Vérvonal és három elvtárs, 1994.• olaj, vászon • forrás:artnet.com
Zhang Xiaogang világhírű művész, aki, miután fel fedezte a fényképészetet, a kulturális forradalom idejéből származó családi fotókat és az európai szürrealizmust, festészettel kezdett foglalkozni. A főiskola elvégzése után fogott neki portrék készítésének, amelyek zömében fehér-feketék, és a beállított műtermi fotók sémájára készültek. Nagy Család című sorozata tette őt híressé, ennek darabjait 1993 óta festi. A szür kéket itt-ott néhány színes folttal, vonallal töri meg, fokozva a kép dinamikáját. Ezektől a „fölösleges, nem oda való” részletektől válnak szürreálissá képei. Az animáció hatáselemeit alkalmazza: a fejek sokkal ngyobbra nőnek, mint a test többi részei, például a kéz. Ugyanez a helyzet az orral meg a szemmel. Föl van nagyítva, hangsúlyosabb és kifejezőbb. Ezektől az álomszerű torzításoktól az arcok hasonlóvá válnak egymáshoz, ami Zhang festményeinek komplex pszichológiai töltetet ad. Értelmezői szerint őt az élet bonyolultsága és a családi portrék mögötti érzelmek és viszonyok vászonra vitele érdekli. A nagy család, a vérbeli kapcsolatok gon dolata erős alapokon nyugszik Kínában. Az alkotó szerint mindannyian egy nagy család tagjai vagyunk, és az első dolgunk az, hogy megtanulunk bezárkózni gondolataink titkos cellájába, miközben azt játsszuk, hogy tartjuk a lépést a Nagy Család többi tagjával.
A Vérvonal című sorozatról:
Fotográfiai effektust próbálok elérni festményeimben, amit egy sajátos vizuális nyelvezetnek tekintek, hogy újra ékítsem a már önmagukban is díszes történeteket és életeket. Első pillantásra ezek az arcok nyugodtnak tűnhetnek, akár egy tó felszíne, de ez csak látszat, a mélyben nagy érzelmi zavargások mennek végbe. A vásznon ennek a konfliktusos életérzésnek generációról generációra való öröklődése zajlik.
Művészeti biennálé: Kétévente megrendezendő, nagyszabású kiállítás, amelyre szerte a világból válogat műveket a kurátor. Ő egyfajta „nagyfőnöki" szerepet tölt be a kiállítás megtervezésekor. Egy szakavatott bizottság különböző díjakat és kitüntetéseket oszt ki a részt vevő alkotók között. Ismertebb biennálék: a velencei, a Sáo Paolo-i, de van most már Bukarest Biennále is. Zhang 1994-ben Bronz kitüntetést nyert el a 22. Sáo Paulo Biennálén, Brazíliában.
