12. Amikor „forrt” a hidegháború
Egy hidegháborús vicc is jól érzékelteti a feszült, néha értelmetlen versenyfutást: Az amerikaiak jelzik a Jóistennek, hogy a szovjetek a Holdat vörösre (a kommunizmus színe) festették. A Jóisten azt válaszolta nekik, ha már a vörös szín adott, írjátok rá, hogy Coca-Cola – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenkettedik része.
A térképen vastag fekete vonallal jelölt Vasfüggöny kettéosztotta Európát
A Bikini együttes az 1990-ben kiadott, Közeli helyeken című lemeze egyik számában (Amerika) két szuperhatalom Európáért folytatott küzdelméről énekel: „Amilyen jó nő Amerika, pont olyan férfi Oroszország / A Dunát a lábuk közé fogják és szorítják, szorítják…” Nézzük, miből is állt ez a több évtizeden át tartó versengés, küzdelem.
A Vasfüggöny által kettéosztott nyugati, kapitalista világ és keleti, szocialista tömb között 1945 és 1989 között állandó feszültség, versengés volt. Az egyik tábor élén az Amerikai Egyesült Államok, a másik élén pedig a Szovjetunió állt.
A két szuperhatalom és szövetségeseik közötti feszült versengést hidegháborúnak nevezik. Egy idő után mindkét fél rendelkezett atombombával, tehát kölcsönösen elpusztíthatták volna egymást. Ezért a hidegháború nem jelentett tényleges, közvetlen katonai összecsapást, hanem inkább kulturális, ideológiai, gazdasági, politikai vetélkedést. A két fél folyamatosan arra törekedett, hogy az élet minden területén bebizonyítsa felsőbbrendűségét. A nyugatiak az Észak Atlanti Szerződésbe (NATO) csoportosultak, a keletiek pedig a Varsói Szerződésbe. Nagyon fontos tétje a volt a versengésnek az is, hogy ki mekkora befolyást szerez a két táboron kívül maradt területeken, országokban (Ázsia, Latin-Amerika, Afrika). Mindkét fél azt szerette volna elérni, hogy ezek az országok saját befolyása alá kerüljenek. Ezeken a területeken több esetben nyílt katonai összecsapásokra is sor került. Érdekes, hogy a két szuperhatalom katonái nem közvetlenül csaptak össze. Ez azt jelentette, ha az egyik fél harcolt az adott országban, akkor a másik nem nyíltan avatkozott be, hanem az illető ellenségét támogatta fegyverrel, technikával, pénzzel stb. Ilyen volt például a vietnami háború, ahol az amerikaiak a szovjetek és a kínaiak által támogatott vietnami kommunista párt híveivel harcoltak. A szovjetek által megtámadott Afganisztánban az amerikaiak pénzt, fegyvert adtak az ellenállóknak. Érdekes jelenség, hogy az amerikai segítséggel (is) a szovjetek ellen harcoló tálibok később, a hidegháború megszűnése után, az Egyesült Államok ellenségévé lettek. A hidegháborúnak tudható be az is, hogy egy véres háború után Korea két részre, a ma is létező Dél, illetve a kommunista ÉszakKoreára szakadt. A sorozatunk előző részében említett berlini konfliktus is a hidegháború részét képezte.
A két fél a végzetes háborúhoz 1962-ben állt a legközelebb. A Szovjetunió rakétakilövő rendszert telepített az Egyesült Államokhoz nagyon közel fekvő, kommunista Kubába. Az amerikai hadsereg blokád alá vette Kubát. A Szovjetunió nem szeretett volna háborút, ezért kihátrált a konfliktusból. A hidegháború során mindkét fél folyamatosan növelte és fejlesztette fegyverkészletét: nukleáris töltetű bombák, rakétakilövő és -elhárító rendszerek, tengeralattjárók, páncélosok stb. Ez kihatással volt a technológiai fejlesztésekre, még az űrkutatásra is. A szovjetek jutottak ki először a világűrbe, az amerikaiak pedig elsőként szálltak le a Holdon. Egy hidegháborús vicc is jól érzékelteti a feszült, néha értelmetlen versenyfutást: Az amerikaiak jelzik a Jóistennek, hogy a szovjetek a Holdat vörösre (a kommunizmus színe) festették. A Jóisten azt válaszolta nekik, ha már a vörös szín adott, írjátok rá, hogy Coca-Cola.
A nyolcvanas években a fegyverkezési verseny az amerikaiak révén kijutott az űrbe. Az Egyesült Államok így és itt próbált meg védekezési rendszert kiépíteni a szovjet rakétarendszer ellen. A folyamatot csillagháborúnak is nevezi a szakma. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban született meg a nagysikerű Csillagok háborúja című amerikai scifi – fantasy film. Nagy volt a versengés ideológiai téren is, hogy melyik világkép a leghatékonyabb. Mindkét fél aktív propagandát folytatott a másik ellen, igyekezett kidomborítani annak gyenge pontjait. A két tábor országai közötti sportvetélkedők is túllépték a sport határait, igazi presztízscsaták voltak, hogy ki szerez több világbajnoki címet, olimpiai érmet. Egy amerikai–szovjet jégkorongdöntő vagy kosárlabdamérkőzés jóval többet jelentett, mint egy egyszerű meccs. Arra is volt példa, hogy a két fél kölcsönösen bojkottálta a másik által rendezett sporteseményt. Az amerikaiak nem vettek részt az 1980-as moszkvai olimpián, a Szovjetunió és szövetségesei (leszámítva Romániát) az 1984-es Los Angeles-i olimpiát bojkottálták.
A hidegháború a szocialista tömb és a Szovjetunió szét- esésével szűnt meg a kilencvenes évek elején.
(A sorozat munkatársa Egry Gábor történész)
