A fiúknak is vannak érzéseik 

„Néhány évvel ezelőtt teljesen kiborított, amikor három tinédzser öngyilkosságot követett el Amerikában és Angliában. – meséli Kalapos Éva arról, hogy hogyan talált rá legújabb könyvének témájára. – Eleinte »csak« az iskolában zaklatták őket, később már a neten, a közösségi oldalakon keresztül. (…) Mindhárom eset felzaklatott, nem tudtam elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet. Elkezdtem beleásni magam a témába, és láttam, hogy számtalan hasonló példát találhatunk még.”

Kalapos Éva történetének elbeszélője Ráber Patrik, a művészet iránt érdeklődő fiú, akit emiatt szűkebb, iskolai közössége nem fogad el. A könyv ismertetőjében úgy írják le, mint egy „tök átlagos” srácot, akit társai amiatt kezdenek el szivatni, hogy színész szeretne lenni, és be is lép egy színjátszókörbe. Én nem látom átlagosnak Patrikot, legalábbis nem abban a lekicsinylő értelemben, hogy érdektelen figura volna, számomra inkább izgalmas, sokoldalú karakter.
A könyv szerzője hatalmas kutatómunkával készült rá, hogy Patrik bőrébe bújjon. Az iskolai bántalmazásokról, a netes megfélemlítésről olvasott cikkek és a végignézett videók sora sem készíthette fel az írónőt arra a fájdalomra, amit írás közben érzett, belehelyezve magát a kitaszított srác életé- be: „ez az első könyvem, amibe belehaltam” – nyilatkozta a kötet megjelenését követően.

Patrik helyzetének, azaz egy bántalmazott fiatal érzéseinek megértésében az empátia és a beleélő olvasás segíthet, ugyanakkor a kritikai viszonyulásmód is fontos, ami később tudatossá teheti számunkra, hogy mi is felismerjük, ha hasonló borzalmak történnek meg velünk vagy valakivel a környezetünkben. Azt hiszem, szülőknek és tanároknak egyaránt fontos elolvasni ezt a regényt, hogy jobban megértsék, mi zajlik egy bántalmazott fiatalban, aki úgy érzi, senkihez sem fordulhat segítségért. „Borzasztóan ideges leszek, amikor hallom, hogy egy felnőtt lekicsinyli a gyerek problémáját. Vagy ha azt mondja a neki panaszkodó gyerekének, hogy »hazudik«” – fogalmazott Kalapos Éva, és hozzátette: az oktatási rendszer is túlterhelt ahhoz, hogy a pedagógusok figyelemmel követhessék a tanulók között húzódó érzelmi, szociális viszonyokat.
A könyv nem csak a Patrikkal való közös út megtételére kínál lehetőséget, hiszen az utolsó oldalakon gyakorlati útmutató és jogi tanácsadás is helyet kapott, ami irányt mutat, kihez fordulhatunk, ha iskolai vagy netes bántalmazást észlelünk.
Még azt mondhatom el, hogyan nem fejeződik be a sztori: Patrik nem menekül öngyilkosságba, viszont segítség nélkül és a történtek feldolgozása nélkül nem léphet tovább. Nem lövöm le a Massza történetének végét, de úgy tűnik, maga a szerző is nyitva hagyja azt, hogy majd közös megbeszélés tárgya lehessen.

Kép forrása: imdb.com

Az osztály (Klass) című észt film, hasonlóan Kalapos Éva Massza című regényéhez, az osztályon belüli erőszak egy kegyetlen történetét jeleníti meg. Ahogyan a Massza valós történetekre épül, úgy Az osztály aktualitását is megtörtént, tragikus iskolai lövöldözések adják. „Joosep az osztály lúzere, kegyetlen tréfák célpontja. Apja katona, ezért az a véleménye, hogy fiának meg kell védenie magát. Kaspar új fiú az osztályban. Egy napon, amikor a fiúk meztelenre vetkőztetik Joosepet, és belökik a lányöltözőbe, Kaspar úgy dönt, hogy megvédi osztálytársát. Ezzel ő is az osztály célpontjává válik.” Arra kérdez rá a film, hogy milyen események előznek meg egy olyan jelenetet, amikor iskolások nem látnak más utat, mint fegyverrel támadni társaikra: hogyan lesz a magára hagyott áldozatból vérontást elkövető tinédzser? Mit kellene másképp tenni, ennek megelőzésére?

Kép forrása: moly.hu

Tinédzserből fiatal felnőtté

A könyv elején a főszereplő kissé gúnyos fintorral mutatja be önmagát: „Milyen legyen egy tizenhét éves, ha nem reménytelenül szerelmes? Sokszor gondolok úgy magamra, mint cirkuszi attrakcióra. Tessék, csak tessék, itt látható Kőkuti Máté, a világ legátlagosabb tizenhét évese, a kamaszkor minden vonása jól kivehető rajta, tessék, csak tessék, lépjenek közelebb, vegyék szemügyre ezeket a pörsenéseket, pattanásokat, ezeket a kiforratlan vonásokat, ezt a zavaros tekintetet, ezt a teljesen semmilyen frizurát, ezt a hiteltelen magabiztossággal leplezett rettegést, tessék, csak tessék, világszám!” Máté története valahol a tér és idő valóságának határán mozog, hiszen miután egy átbulizott éjszakán megismeri az előle addig eltitkolt nagybátyját, valahogy minden másképp alakul. Az elbizonytalanodott tér- és időviszonyok között Maté legégetőbb kérdése: összejön-e a tökéletes randi Annával, a lánnyal, aki évek óta tetszik neki? És hogyan tovább, ha mégsem?
A MátéPONTindul beavatástörténet, ami egy nagyon hamar elrepülő hét alatt zajlik: Máté ez idő alatt átlép a tinédzserkorból a felnőttségbe.

Megjelent a Cimbora 2017/1-es számában