Cimbi olvasólámpája
A háború a béke értelmét is megváltoztatja, igazán akkor értjük meg a béke jelentőségét, amikor a háborút értjük. Az emberiséggel egyidős a háború, a társadalomról, az ember természetéről háború idején többet tudhatunk meg, mint békében, ez a kemény igazságok ideje. Ezért is örök témája a viszály és a háború az irodalomnak, amely az ember megértésére vállalkozik. Számos olyan ifjúsági regényben, iskolai olvasmányban találkozunk háborúval, háborúskodással, elnyomás elleni küzdelemmel, amelyet szerzője nem fiataloknak szánt, de ma már „ilyenként” olvassuk, a Csipikétől A Pál utcai fiúkon és az Egri csillagokon keresztül A kőszívű ember fiaiig.
A hadviselés a kortárs ifjúsági irodalomban
A mai ifjúsági irodalomban leggyakrabban úgy jelenik meg a háború, ahogyan eddig mi is tapasztaltuk: távolról, egy ismeretlen világ elnyomó hatalmának fenyegetéseként vagy messzi eseményként, belső konfliktusként egy diktatórikus rendszerrel szemben. Vannak például disztópiák, amelyek fiktív világban zajló háború egyes részeit jelenítik meg, és vannak olyan művek is, amelyek közelebb mennek a térben tőlünk távolabb eső háborús övezetekhez, az onnan menekülőkhöz és ezzel a háború következményeinek megértéséhez, az ember életének, viszonyainak, értékeinek újragondolásához.
Szamos-parti Hollywood
Pagony Kiadó, 2022
Zágoni Balázs legújabb regénye annyira új, hogy abban a pillanatban, amikor ez az ajánló íródik, még csak előrendelhető, hiszen hivatalosan március végén fog megjelenni. A kolozsvári szerző első ifjúsági regénye, a kétrészes Fekete fény már sok fiatal olvasót meghódított izgalmas narrációjával, igazságkeresésével, a megalkotott világ hangulatával.
A most megjelenésre váró regény talán aktuálisabb, mint bármikor: az első világháború Budapestjére, Kolozsvárjára kalauzolja az olvasót, és vezeti körbe egy vészterhes időben.
A Pagony Kiadó Abszolút töri sorozatában megjelenő regény egyszerre ígér kalandot és mélyebb betekintést az emberiség egyik legnagyobb háborújának időszakába.
Szamos-parti Hollywood
(részlet)
A budai Vitéz János Gimnázium udvarán álló platánfa időalagutakat rejt. Erre már többen rájöttek a hetedik osztályból, így voltak közülük olyanok, akik Mátyás király udvarába (Mészöly Ágnes: A királyné violája), a kiegyezéskori Budapestre (Wéber Anikó: Az ellenállók vezére) vagy az ötvenhatos forradalom kellős közepébe (Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben) kalandoztak.
Karola, Bende és Fejó egy filmarchívumi látogatáson kapott lehetetlen feladat miatt döntenek úgy, hogy megpróbálnak visszajutni 1914 júniusába, felkutatni a később Oscar-díjas filmrendezőt, Michael Curtizt, akinek akkor még Kertész Mihály a neve. Kertész épp egy dániai tanulmányútról tér vissza Budapestre, majd Janovics Jenő színházigazgató és filmproducer meghívására Kolozsvárra utazik, hogy megrendezze A tolonc és a Bánk bán című némafilmeket. Az alábbi részlet 1914. június 28-án játszódik.
A meleg délután csendjét egy rossz biciklicsengő kapkodó hangja törte szét. A Bánk bán-forgatás még nem kezdődött el, Fejó és Karola egy délután a főtér egyik padján lógatták a lábukat, miközben Bende gálánsan három tölcséres fagyit vásárolt a triciklis árustól, persze, Fejó pénzéből. Karola már átvette a maga málnás-csokoládésát, amikor a tizenkét éves forma biciklis rikkancs lefékezett előttük. Leugrott az ütött-kopott, a Magyar Királyi Posta emblémáját viselő drótszamárról, és elrikkantotta magát:
– Rendkívüli kiadás! Szarajevóban megölték a trónörököst és a feleségét! Rendkívüli kiadás! Szarajevóban...
Bende csak állt dermedten, kezében finoman remegni kezdett a másik két tölcsér fagylalt. Úgy érezte magát, mint aki egész életében egy földrengéstől félt, de csak akkor döbben rá, hogy egy romos épületben lakik, amikor a föld már mozogni kezd alatta.
Fejó, akinek még szabad volt mindkét keze, odarohant, és vett egy példányt az Ellenzék rendkívüli, délutáni kiadásából, majd Bende elé tartotta a címlapot.
Bende, mintha attól félne, hogy a fagyik meghallják, csak suttogva merte kimondani:
– Az első világháború...
– Dehogy, Bende. Nem figyelsz: csak megöltek valami örököst.
De Bendének félelmetes pontossággal jutott eszébe, amit egy nagy csatákról szóló könyvben olvasott: lelőtték Ferenc József unokaöccsét. Hadüzenet Szerbiának, antant, központi hatalmak, állóháború, új fegyverek, géppuskák, harci gáz, nagyon sok halott. Végül szétesett a Monarchia, és jött Trianon.
Karola, aki mindig elsőként kapcsol, most kivételesen teljesen mozdulatlan maradt. Az olvadozó fagyit szája előtt tartva úgy nézte a rikkancs fiút, mint akit megbabonáztak.
Bende nem mondott semmi többet Fejónak, csak kezébe nyomta a fagyiját, boldoguljon, ahogy tud, és lehuppant Karola mellé a padra. A lány még mindig kővé dermedve ült, de aztán rekedtes hangon megszólalt.
– Látod ott, azt a... fiút?
– Az újságost? Igen. Mi van vele? – ő volt az a sapkás fiú a piacon... a szalmakalapos nő mellett! Akit mutatott Gyöngyi néni az archívumban!
– Jó. Ééés?
Bende nem értette, mi ebben a nagy ügy, amikor ennél sokkal nagyobb horderejű dolgok történnek most a világban.
– Akkor, olyan kicsiben nem tűnt fel, de most...
De ekkor a rikkancs is rájuk nézett, és Bende színesben, közelebbről is szemügyre vehette. Erre már nem tudta figyelmen kívül hagyni a rendkívüli hasonlóságot a fiú orrának vonala és egy olyan orrvonal között, amelyet ő már oly sokszor megcsodált az elmúlt két évben. Igen, olyan volt, mint Karola orra, csak szeplős. És amit Bende nem tudott, csak Karola, hogy ezenkívül még olyan is volt, mint Karola mamájának és anyai nagymamájának az orra. És amit Karola sem tudott, hogy bámulatosan hasonlított Karola dédanyjának az orrára is. A homloka, a füle, a szeme teljesen más volt, de az orra és az ajka is szakasztott a Karoláé.
Az újságárus fiú is lemeredt, nem kiabálta többet, hogy „rendkívüli kiadás”, nem volt szükség rá, anélkül is kapkodták ki a hóna alól, ő meg gépiesen nyújtotta a kezét a pénzért. Nem adott visszajárót, de nem is kért senki, oly szenzációs volt a hír és annyira rendkívüli a kiadás. Közben le nem vette a szemét Karoláról. Ez nem tartott tovább öt másodpercnél, amíg az utolsó újságot is ki nem kapták a hóna alól. Ekkor tett egy lépést Karola felé, de a lány azonnal elkapta a tekintetét. A rikkancs nem jött közelebb, bámult, miközben lassan a zsebébe csörgette a sok aprót. Majd lehajolt, és mintha csak egy álomban lenne, lassan felemelte a földről a biciklit, és kissé bizonytalanul felült a nyeregbe. Aztán még utoljára hátrapillantva elindult a postahivatal felé újabb lapokért.
Karola ekkor felpattant a padról, a fagyi meg lepottyant a macskakőre. A málna kezdett beszivárogni a kövezet résein.
Ott megy az ükapám... – gondolta. – A saját ükapám, aki fiatalabb, mint én!
És még akkor is megbabonázva nézett utána, amikor a fiú eltűnt a Mátyás-szoborcsoport mögött.
– Karola, Karola! – rázta meg gyöngéden, de izgatottan Bende. – Világháború! Érted? Megölték a trónörököst, mindjárt kitör a világháború! Azonnal haza kell mennünk!
A város szinte pillanatok alatt bolydult fel a hírre. Az ember összecsődültek, a kávéházak megteltek, mindenkinek volt véleménye arról, hogy most mi lesz. Hadüzenet azonnal! Dehogy: okos taktikázás! Az ország javára kell fordítani a tragédiát. Nem! Mindenképp meg kell torolni Szerbián ezt a gaztettet! Jó-jó, de vajon mit akar majd a gyásztól sújtott öreg király? És mit akar majd a bécsi meg a budapesti kormány?
Este sokan fáklyás tüntetésre csődültek össze a főtéren. A Király utcában is tisztán lehetett hallani, amint azt skandálják, hogy: „Kutya, kutya Szerbia, nem lesz tied Hercegovina!”
Bánffy gróf épp egy unokahúga esküvőjére volt hivatalos Marosvásárhelyre, de a hír hallatán ő sem maradt végig a lagzin. Reggel már távirat fogadta.
– Mindenkit visszarendelnek a nyaralásból, holnapra össze fogják hívni az országgyűlést – mondta másnap a reggelinél. – Én már ma délután indulok Pestre. Vonatjegyek már nincsenek, úgyhogy géppel megyek. Velem akartok tartani?
Nem volt szükség nagy tanácskozásra, mind a hárman érezték, hogy eljött az ideje a hazatérésnek. A feladatot bőven sikerült teljesíteni, és az utolsó dolog, amit szerettek volna, hogy itt ragadjanak, miközben kitör a történelem eddigi legvéresebb háborúja.
Ha háború lenne nálunk
Scolar Kiadó, 2012
Janne Teller 2001-ben írta a Hvis der var krig i Norden (Ha háború lenne Skandináviában) című ifjúsági esszéjét, amelynek a magyar viszonyokhoz adaptált fordítását Ha háború lenne nálunk címmel 2012-ben a Scolar Kiadó jelentette meg. A szöveg a menekültekkel szembeni elutasító közhangulatra válaszol. Egy pedagógusoknak szóló dán újságban közölték először, a téma életkortól függetlenül érintetté tesz bárkit.
„...sokszor ért az a vád – írja Teller a kiadvány utószavában –, hogy művemnek napi politikai tartalma van. Először is: sosem értettem, miért lenne baj politikai véleményt nyilvánítani egy átpolitizált világban. Ám ami ennél is fontosabb: valami végzetesen elromlott, ha már egymás megértésénekpuszta kísérlete is – az igyekezet, hogy beleképzeljük magunk a másik helyzetébe – politikai színezetet kap. Nem léptünk át ezzel máris egy kényes határt – az emberiség határát?” A mű célja tehát írója szerint megérteni egy olyan helyzetet, amelyet magunk nem tapasztalunk meg.
A magyar fordításban, hogy átélhetőbb legyen, nem Skandináviában tör ki háború, hanem Magyarország és Ausztria között.
A háború pusztító önkényességét mutatja a történetben a „Tengerpartot Magyarországnak!” jelige: emberek életének megsemmisítése, feldúlása egy tét nélküli hatalmi harc során. „Ha háború lenne Magyarországon. Hová mennél?” (...) „Haza?”
Teller szövege arra a helyzetre is válasz, hogy a háború a mai európai fiatalok számára ismeretlen volt, és a világhálón, a képernyőn követhető, nem is olyan messze folyó szörnyűségek még érzéketlenebbé, még inkább nemtörődömmé tesznek, ugyanakkor el is távolítja azt, amit ésszel csak nagy nehezen foghatunk fel: „Az ahonnan, és az, ahogyan ők érkeznek, jócskán túl van a mi komfortzónánkon: háborús helyszínekről menekülnek, mi pedig már többnyire elfelejtettük, hogy mit jelent az, ha háború van, ha ellehetetlenül a mindennapi élet, ha az élet meneküléssé változik, ha már nem jelent semmit az állampolgárság, az identitás, az úgynevezett közös értékek, ahol a törvényenkívüliség válik kényszerű életmóddá, ahol az életben maradásról, az élni akarásról van szó. Akik elmenekülnek a háború helyszíneiről, azért teszik, mert élni akarnak.”
Ma olvasni Teller szövegét, úgy, hogy Európában, szomszédos országban háború zajlik, milliók válnak földönfutóvá, a menekültek fogadásából pedig minden európai állam részt vállal, egészen más színben világítja meg a fiktív esszé üzenetét.
Részlet az esszéből:
Ha háború lenne Magyarországon, hova mennél? Ha romokban állna az ország, a város, mert nagy részét lebombázták? Ha lövések nyomát látnád a lakásotok falán, ahol a családoddal élsz? Ha betörtek volna az ablakok, és leszakadt volna az erkély? Küszöbön a tél, és a fűtés nem működik. Beesik az eső. Csak a konyhában találtok menedéket. Anyukád hörghurutban szenved, és kezdődő tüdőgyulladása van. A bátyádnak még a háború elején letépte három ujját egy akna, miután belépett a hadseregbe. A szüleid ellenezték, hogy katonának álljon. A húgod is megsérült, eltalálta egy gránátszilánk. Kórházban fekszik, ahol nincsenek se műszerek, se gyógyszerek. Az öregek otthonát bombatalálat érte, a nagyszüleid meghaltak. Te még egyben vagy, de rettegsz. Reggel, délben, este és éjjel. Minden egyes alkalommal összerezzensz, amikor valahol messze elsüvít egy lövedék, amikor meglátsz egy fénycsóvát a horizonton, és nem tudod, ezúttal feléd röpül-e. Ha robbanást hallasz, azon gondolkozol: ezúttal vajon hány társad sérült meg? A vízvezetékek már rég elrepedtek. A bátyáddal naponta el kell mennetek az Oktogonra a lajtoskocsihoz egy-egy vödörrel a kezetekben. Az Oktogonon nagyon gyorsan kell átszaladni. Némelyik épületben orvlövészek bújtak el. Szlovénok és osztrákok, akik elég régóta éltek Magyarországon ahhoz, hogy össze lehessen keverni őket a magyarokkal. De ahhoz mégsem elég régóta, hogy háborúban is egynek érezzék magukat a magyarokkal – mostanában ugyanis a nemzetiség dönt arról, ki barát és ki ellenség. Az éhség a félelemnél is rosszabb. A legelviselhetetlenebb pedig a hideg. Állandóan fázol. És még csak november van! Fogalmad sincs, hogyan vészelitek át a következő hónapokat. Az orvos szerint anyukád nem él túl még egy olyan telet, amelyet a konyhában kell töltenie. Csakhogy a doktor nem tud segíteni abban, hogy jobb helyet találjatok. Túl sokan vannak, akik nem élnének túl még egy telet a konyhában. A legjobb barátod eltűnt. Az apja parlamenti képviselő volt. És az új világban nincs helyük a demokratáknak. A demokrácia vezetett az Európai Unióhoz, és az Európai Unió összeomlott. Ezt mondják. Az új világban senki sem lehet demokrata. „Tengerpartot Magyarországnak!” – most ez a jelszó, nincs vita. A barátod apjának sikerült időben elhagynia az országot. Úgy tervezték, a családja utánamegy... de nem mentek. Három nappal az apa kiutazása után jött a csendőrség, és elvitte a barátodat meg az öccsét. A testvére nyolc nap múlva kivert szemmel jött vissza. A fejét furcsán mozgatja. Egyfolytában a sarokban ül, bólogat, és azt mondogatja, nem, nem tudok semmit, semmit nem tudok. Az anyja az utcákat rója, élelmet koldul, és a nagyobbik fiáról kérdezgeti az embereket, pedig a híresztelések szerint meghalt. Az anya nem hagyhatja el az országot, amíg az egyik fia nincs meg. Egyébként sem mehetne el, akárhogy alakulnak is a dolgok. Az ország, ahova az apa menekült, nem sokra tartja a családegyesítés elvét. Az anyát nem üldözik, ezért nem is kaphat menedékjogot. Már nem kérdezgeted az apádat: hová? Hová mentek? A „hogyan továbbra” nincs válasz. A családotok puszta számmá lett. Öt! (...)
Kettős:játék
Illusztráció: Bíró Eszter
Tilos az Á Könyvek, 2018
Így látjuk először Hárúnt, aki a Kettős:játék dráma fiú szereplője Tünde mellett, aki egy siket lány. Számítógépes játékban ismerkednek meg, így mindketten el tudják titkolni a másik elől kilétük egy fontos részét: Tünde azt, hogy siket, Hárún pedig azt, hogy valójában nem osztálykiránduláson gyalogol napokon át, nem hostelekben alszik, és turisztikai látványosságokat látogat naponta, hanem egy menekülő kamasz, aki otthonát, családját hátrahagyva menekülttáborokon keresztül, illegális úton igyekszik eljutni Németországba, ahol nagybátyja várja.
Az olvasó számára mindkét szereplő története sok újdonságot tartogathat, a Hárúné a háborús menekültek világához enged közelebb: megmutatja otthonuk elhagyásának érzelmi oldalát, a kiszolgáltatottságot az úton, az előítéleteket, amelyekkel közelítenek feléjük. Ilyen, gyakran a menekültek szemére vetett előítélet, hogy nem is lehetnek valóban rászorulók a segítségre, ha van okostelefonjuk.
Hárún történetében az okostelefon az egyetlen eszköz, amelyen keresztül a fiú kapcsolódik a múltjához, otthonához, családjához (fotók, emlékek, online kapcsolattartás) és jövőjéhez is, hiszen az úton is a telefon segítségével tájékozódik. Az okostelefonhoz azonban áram és internet is kell:
Hárún az előítéletektől tartva nem fedi fel igazi kilétét Tündének, aki viszont végül éppen attól retten meg, hogy a srác korábban nem mondott igazat. (Tünde szintén félelmei miatt nem árulta el, hogy siket.) Így marad el a két fiatal valós, budapesti találkozása, amely a cybertéren kívüli, igazi kapcsolatfelvétel lehetne.
Jeli Viktória és Tasnádi István közös munkája a háborús övezethez visz közelebb: a könyvnek az a merészsége az izgalmas, párhuzamos történetekre, chatablakokra való osztásán kívül, hogy aktuális emberi(ség) krízisbe avatja be olvasóit.