Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Jakab Villő Hanga

Jakab Villő Hanga

Izgalmasnak ígérkező olvasmányok nyárra

Cimbi olvasólámpája

Irodalommal nemcsak térben, hanem időben is kalandos nyári utazásokra mehetsz, eddig ismeretlen emberek életét, tapasztalatait, érzéseit is kipróbálhatod. Nyári olvasmányként ezúttal egy novellaantológiát és néhány regényt ajánlunk.

Izgalmasnak ígérkező olvasmányok nyárra

Szevasz
25 kortárs novella
Tilos az Á, 2021

A Pagony Kiadó a fiatal olvasókat megcélzó Szívlapát és Lehetnék bárki versantológiák megjelenése után újabb antológiával rukkolt elő. Péczely Dóra ezúttal Szevasz címmel kortárs novellákat gyűjtött egybe. A kötetben huszonöt kortárs író egy-egy elbeszélését olvashatjuk. A szerzők közöttolyan alkotók szerepelnek, mint Bán Zsófia, Bartis Attila, Bodor Ádám, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Erdős Virág, Krusovszky Dénes, Nádasdy Ádám, Szabó T. Anna vagy Vida Gábor.

Péczeli olyan, már megjelent szövegeket gyűjtött a kötetbe, amelyek kamaszokról vagy kamaszoknak szólnak, és amelyek különböző témákat érintenek: szerelem, család, hit, művészet és történelem.

Schwechtje Mihály: Félúton Berlinbe
Tilos az Á, 2022

A Tilos az Á Kiadó legújabb szerzője elismert rendező a magyar és nemzetközi filmes világban. Ahogyan első nagyjátékfilmje, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :), úgy első regénye is kamaszokról szól. De szól a kisváros és a világ-város (Berlin) ellentétéről, a külföldön dolgozó szülőről (apa), az érettségiző fiatalok útkereséséről, szerelemről. Újabb „coming of age” regény ez, azaz a felnőtté válás egyik újabb történetébe vetheti bele magát az olvasója, aki a bentlakó, érettségire készülő, 18 éves főhőssel tart.

„Nem tudatosan döntöttem így, szembesültem egy jelenséggel, amelyet a 2008-as gazdasági válság termelt ki. Sokan kényszerültek arra, hogy külföldre járjanak dolgozni, miután az itthoni építőipar bedőlt. Ennek a folyamatos ingázó életmódnak a hatására olyan családok jöttek létre, amelyekben a férfiak évente csak néhányszor, sátoros ünnepeken látogatnak haza. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy alig ismerik az apjukat. Erről szerettem volna írni, és automatikusan adta, hogy ismét kamaszok és a kamaszkor körül fog forogni a történet” – vall a szerző a társadalmi kérdésről, amely regényében a felnőtté válás témájával bonyolódik tovább.

Részlet a regényből:
„Nálunk a faluban nem voltak rendes fák, még az egyetlen térre is szilvafákat ültettek. Mindenhol szilvafa volt, meg fosószilva. Egy értelmes fa nem volt. Mondtam is egyszer anyának, hogy ültessenek a terasz mellé egy ilyen vadgesztenyefát, hogy legyen mi alá kiülni, tanulni, de anya a napernyőket preferálta. Szerzett három napernyőt valamelyik kuncsaftjától, és ezekre baromi büszke volt. Az egyiken Borsodi sör volt, a másik kettőn Cornetto jégkrém. Egyébként utálom ezt a szót, hogy kuncsaft, de anya mindig így mondja, kuncsaft, olyan, mint a fridzsider meg a nejlon. Na meg még a frigó... az nagyon gáz. Na mindegy...
Otthon a faluban épp annyi inger volt, amennyi még simán feldolgozható. Sőt, voltak ingermentes napok. Akkor azt mondtam, megőrülök, ha holnap is ilyen lesz, aztán ez a város pofán vágott. Most viszont azt érzem, kábé egyensúlyban vagyok, megtanultam, mik a játékszabályok, és otthonossá vált itt. A mérete is pont nekem való, nem túl nagy, nem egy Budapest, csak épp akkora, hogy történnek a dolgok.”
Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka
Pagony Kiadó, 2018
„régen boszorkányok éltek a kis faluban, és valahol el van rejtve a titkos könyvük”

Kitti 11 éves, élénk a fantáziája, és nyári kalandra vágyik. Lehet, éppen a cseresznyeliget titka az, ami beteljesíti vágyait? Wéber Anikó olvasmányos, humoros stílusa garancia, kiskamaszokat megcélzó történeteinek védjegye pedig a fordulatos, tartalmas eseménysor.

Olvass bele a regény első fejezetének részletébe:

Elképesztő volt! Hihetetlen+csodálatos! Az úgy volt, hogy egyedül voltam. Tegnap. Otthon. És egyszer csak különös hang ütötte meg a fülemet. Valaki sírt. Gyorsan az ablakhoz rohantam, és megláttam...

– Kitti! KITTI!

– I-igen? – Kitti riadtan kapta fel a fejét. Erika néni a tanári asztalnak támaszkodott, és szúrós szemmel nézett le rá. Kitti állta az osztályfőnöke tekintetét. Nem félt tőle. De nem is szerette. Képzeletben mindig menő ruhákba bújtatta a lehordott cuccai helyett.

Most piros nyakláncot és kék pólóruhát adott rá a barna, kitérdesedett nadrág és a bő farmering helyett, amit valószínűleg már évezredek óta viselt.

Erika néni felhúzta a szemöldökét. Láthatóan nem sejtette, hogy Kitti épp most ajándékozta meg egy csinos pólóruhával. Őt a földi javaknál sokkal jobban érdekelték a szellemi javak.

– Én MEGÉRTŐ voltam veletek! Elengedtem a felelést, a tanulást, és azt mondtam: nem veszünk új anyagot az utolsó héten! A legszebb költeményeket hoztam be az órára! Erre te, Kitti, rajzolgatsz a padon.

– Nem rajzolgattam – rázta a fejét Kitti. – Én...

– Nekem ne magyarázkodj! Elég a hazugságokból! Inkább folytatom az olvasást AZOK kedvéért, akik értékelni tudják a SZÉPET – vágta rá sértődötten Erika néni, és megigazította orrán a szemüveget.

– A szépet? – motyogta maga elé Kitti. Miért nem jut eszükbe a tanároknak, hogy a diákok egész álló nap őket bámulják? Legalább emiatt felöltözhetnének valami normális, SZÉP ruhába – gondolta, majd megfeledkezve Erika néniről, ismét a levélre összpontosított.

...és megláttam a tükörképemet Kint, az utcán nem volt senki, de az üvegen megjelent az arcom, és mögöttem még egy arc! Egy idegen lányé Nagy, könnyes szemét törölgette Gyorsan megfordultam, de addigra eltűnt! A lánynak csak a hűlt helyét találtam. Bejártam a lakást. A konyhát, a fürdőt, a saját szobámat és anya hálóját is. De sehol sem leltem rá. Szerintetek hova lett? És hogy jutott be hozzánk? Ilyen gyorsan képtelenség elmenekülni. Ilyen gyorsan csak köddé válni lehet! Szerintem szellem volt. Szerintetek?

Kitti a tolla végét rágcsálta, miközben átolvasta az írást.

Jó lett! – gondolta, majd visszahajtogatta a levelet, és a pad alatt megrúgta Gyuri székét. Gyuri álmában már a strandon járhatott, amikor felriadt Kitti támadására. Megfordult, és morcosan elvette Kitti üzenetét.”

Regős Mátyás: Lóri és a kihalt állatok
Móra Könyvkiadó, 2022
„Tulajdonképpen elvesztettük a harcot, mindennek vége. Aki szereti a katasztrófafilmeket, sokat spórolhat a mozijegyen, pár év, és elég lesz az ablakon kinéznie ”

A Lóri és a kihalt állatok az a típusú ifjúsági regény, amely első ránézésre szerelem. A többi később derül ki, hiszen még megjelenésre vár.

Első ránézésre, azaz a címe és a borítója alapján nagyon ígéretes olvasmány az első könyves Regő Mátyás története. A cím J. K. Rowling Legendás állatok és megfigyelésük című fiktív tankönyvét juttathatja eszünkbe, miközben Regős történetében izgalmas csavar, hogy olyan csodálatos lények jelennek meg benne, amelyek valaha valóban éltek. A könyv borítója a másik, ami megkapó: a vörös és fehér színvilágú illusztráció egy holdbéli tájat idéz, rajta egyetlen figura és burokban, vélhetően a múlt vagy a főhős fantáziájának burkában a kihalt állatok. Ez a kép beég a néző retinájába, és ismeretlen tájak bejárására hív.

A regény fülszövege izgalmas párhuzamot ígér a biológiáért rajongó Lóri kihalt állatokról szóló álmai, illetve édesanyja elvesztése, a kamaszkorral járó változások feldolgozása között:

„A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Hogyan dolgozza fel anyja és az iskolaudvaron élő kisegér, Edmondantesz halálát, saját elhúzódó betegségét, klímaszorongását, teste zavarba ejtő változásait? S legfőképpen: mit kezdjen az osztálytársa, Panni iránti titkos érzéseivel?”

Regős Mátyás első ifjúsági regényét irodalmi pályázatra írta, a Lóri és a kihalt állatokat a zsűri a legjobbnak ítélte a pályamunkák közül.

Részlet a regényből:

„Hosszú ideig figyeltem, és nagyon úgy tűnt, hogy Edmondantesz elpusztult. Csak a körzőm volt a zsebemben, elővettem, azzal piszkáltam meg a testét. Halló, Edmondantesz, mondtam félhangosan, de semmi válasz. Edmondantesz és én az előző év novemberében találkoztunk. Akkor lettem beteg.

Radiátor nélkül is 37,2 volt a hőm, a bátyám rámelegített egy keveset, 37,6, ez elég volt Apának, elvitt a körzeti orvoshoz, Józan doktornő pedig felmentett a testnevelés alól, halleluja. Másnap kezemben a papírral ballagtam a tornaterem felé, már az aulában hallottam, ahogy Balázs bá üvölt a többiekkel. Úgy gondoltam, Balázs bá egyáltalán nem rossz ember, de csak üvölteni tud, van ilyen. Mindig azt mondta, neki bármilyen szóról eszébe jut egy sláger, aztán kapásból rá kellett vágnunk valamit, ő pedig énekelt. Akkor is üvöltött. Leértem a lépcsőn a tornaterem előtti kis folyosóra, még messze voltam, de Balázs bá kiszúrt. Mondj egy szót, Lórikám, üvöltötte. Csókolom, Balázs bá, mondtam, ő pedig élesen figyelt. Jól van, akkor léggömb, Balázs bá. A léggömb könnyű gázzal van tele, úgy, mint néha egyik-másikunk feje, énekelte, és közben jobbra-balra ringatta csípőjét a suhogós melegítőjében. Balázs bá gyakran elmesélte, hogy régen bokszoló volt, és Torontóban agyonverte Muhammad Alit. Felmentésem van, Balázs bá, suttogtam, legjobb példa tán az én fejem lenne, üvöltötte ő.

– Ez Demjén Rózsi, Lórikám, ismerős? Apád biztos ismeri.
– Nem ismerem – mondtam. Már ezerszer hallottam tőle, egy ideje mindig léggömböt feleltem Balázs bának, ha engem kérdezett. Jól énekelte. – Balázs bá, van felmentésem. Kivette a kezemből a papírt, barátságosan megcsapott, hogy döngött a hátam, úgy éreztem, hirtelen újabb két tizedet ugrik a testhőmérsékletem.
– Milyen papír? – mórikálta magát Balázs bá. – Kifelé bogarászni, miszter! Gyakran hívott minket miszternek. Hátat fordított nekem, és eltűnt a súlyzóktól, focikupáktól, medicinlabdáktól zsúfolt tanári szobában. Elindultam kifelé az iskolaudvarra.”

Egressy Zoltán: A virágot jelentő deszkák
Móra Könyvkiadó, 2022

„Hát pont itt, ezen a téren kell gördeszkázni ennek a négy átkozott kölyöknek?!” A regény középpontjában négy deszkás srác, három közülük virágnevű, plusz egy deszkás lány története áll, a fő konfliktus pedig egy csendesnek elképzelt, frissen felújított, kis téren zajlik. Zajlik, hiszen a fiatalok zajosak, a felnőttek viszont csendre vágynak.

Egressy Zoltán főként drámaíróként ismert, így várható, hogy a regény dramaturgiája, karakterei viszik előre a történetet.

Részlet a könyvből:
„A környék lakóinak május közepére lett elegük a baromarcúakból.
Valamikor tavasz elején szoktak oda a térre. Általában kora délután, tanítás után érkeztek, és minthogy leckeírásos-magolásos-készüléses gyötrődésekkel a nap további részében nem töltöttek jelentősebb mennyiségű időt, többnyire estig maradtak. Hétvégén ennél is súlyosabb volt a helyzet, olyankor már kora reggel megjelentek a gördeszkáikkal, valamint egy rendkívüli dinamikával rendelkező, hordozható hangszóróval, hogy a frissen felújított tér és sétálóutca egyelőre még jó állapotú aszfaltján gyakorolják világraszólónak érzett kunsztjaikat. Pár nappal korábban tiltották ki az autókat a területről; benzingőz nem rontotta már a levegőt, a lakók örültek ennek a változásnak, a deszkacsattogás és az üvöltő zene azonban néhány hét alatt elviselhetetlenné vált számukra, így aztán ahogy azt egyikük, Balogh úr finom eleganciával, de nem kevés indulattal megfogalmazta: az édes örömbe keserű üröm vegyült.”

A könyv fülszövege pedig mintha a különböző generációk közötti örök feszültség megszüntethetőségét firtatva tenné kíváncsivá olvasóit: „A legnagyobb kérdés persze az, elsimulnak-e valaha a konfliktusok a környék lakói és a deszkások között. Vajon békét tudnak-e kötni a szabadságot és száguldást imádó fiatalok az örökké fáradt, titokban saját fiatalságukat sirató felnőttekkel?”

A regény felütése magáért beszél, nagyon hamar beszippantja az olvasót, hiszen egyből a fiatalok és a felnőttek közötti feszültség közepébe csöppenünk. A folytatás kiderítése már rajtatok múlik.

 

Megjelent a Cimbora 2022/5-ös számában