Írói műhelytitkok

A regény első látásra feltűnő újdonsága, hogy két szerzője van, akik felkérésre vállalták a feladatot, és felváltva írtak egy-egy fejezetet, amelyekben váltakozva követhetjük a két főszereplő szemszögét, és ezt jelzi a fejezetek cserélődő betűtípusa is.

Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter online beszélgetésen meséltek a közös könyvírásról, ahol beismerték, nem volt felhőtlen az együttmunka. Molnár T. Eszter egyszerűbb ötletet valósított volna meg, de végül különlegesen összetett közös alkotás jött létre.

„Több-kevesebb agresszióval és kitartással elértem – fogalmazott Mészöly Ágnes –, hogy disztópiát írjunk: Molnár T. Eszter tud disztópiát írni, gondoltam, majd az ő vállán felkapaszkodom a csúcsra a műfajban, és sikerült meggyőznöm Esztert, hogy vágjunk bele. Kicsit rosszabbra számítottam, arra, hogy több alkalommal akarjuk átharapni egymás torkát – ez így is megtörtént jó néhányszor”

A szerzők elmondták azt is, hogy különböző erősségeik, gyengeségeik vannak, így egyikük víziója sem uralkodott el a könyvön, hanem közösen jártak utána a felépített világ részleteinek.

„Az eseménydús részletek után akartuk átharapni egymás torkát, amikor a másik szerző olyan helyzetet állított elő, amire nem számítottunk” – avatott be további titkokba Molnár T. Eszter.

A mottó

A két részből álló regényt egy Orwellnek címzett levél részlete nyitja: a világ vezetői fel fogják ismerni, hogy hatalmi vágyuk kiéléséhez nem kell erőszakos eszközöket használniuk akkor, „ha az emberekbe beleszuggerálják rabszolgaságuk szeretetét.” Ha valakinek ismerős George Orwell neve, máris következtethet a regény fő vonalaira.

Ha még nem ismerős, az sem gond, hiszen az idézet önmagában is jelentéses. Ebből már rájöhetünk arra, hogy egy korlátozó és irányított társadalmat fogunk megismerni a könyvből, és arra is, hogy a fiatal főhősök célja és feladata szabadságuk különböző kalandokon keresztüli kivívása. Kérdés, hogy milyen is az a világ, amelyben élnek, milyen esélyekkel indulnak a változtatásért, és végül nem jutnak-e arra a következtetésre, hogy nem való a szabadság az embereknek. Az Emberek Országa megnevezés tulajdonképpen fordítása az eredetinek, ugyanis ebben az államban mesterségesen létrehozott nyelvet beszélnek, más nyelv ismerete tilos. A Kalaallit Nunaat nevű államot Grönland területén alapították a harmadik világháború és a globális felmelegedés elől itt meghúzódó telepesek, akik egy teljesen korlátozó rendszert hoztak létre, amely szigorú szabályai minden polgárára vonatkoznak. Vagy mégsem?

A Heim

A regény olvasóján nem végzik el a Maramut-tesztet, amely során a tudattalan átvizsgálásával mindenkinek a legmegfelelőbb foglalkozást osztják ki, és amellyel kiválasztják a legtehetségesebb gyerekeket is, akik majd az állam vezető tisztségeit töltik be. Olvasóként Maramut-teszt nélkül is simán a Heimben találjuk magunkat. Ez az az iskola, ahol a legkiválóbbnak talált gyerekek a legjobb körülmények között, de családjuktól elválasztva, 12 éven át tanulnak. Fokozatosan törlik az emlékeiket gyermekkorukról, és álmodniuk sem szabad, mert az érzelmek és a kötődés – vélik az állam alapítói – rossz döntésekhez, csaláshoz, kivételezéshez, gyűlölethez vezetnek. 

Ez már Nanouk, az egyik főszereplő első álma a gyermekkoráról, amit jelentenie kellene az iskola vezetésének, hogy ismeretlen módszerekkel kitisztítsák az álmait, valami mégsem hagyja lépni a srácot. Innen indul a regény bonyodalma: miért kezd el álmodni Nanouk, milyen emlékek jelennek meg álmában gyermekkorából, kit ismerhet fel álmában, és hová kezd el vágyakozni olyannyira, hogy képes lemondani kiváltságos, kiválasztott helyzetéről, a megbecsülésről, a kényelemről és hosszú életről?

Nanouk és Umia

Umia a történet másik főhőse: a Nanouk és Umia nevével is ellátott fejezetek felváltva következnek, ilyenkor az olvasó hol a fiú szempontjából, hol a lányéból látja a történteket. A könyv elején látszólag semmi köze nincs egymáshoz a két szereplőnek. És nem, később sem a szerelem lesz köztük a kapocs. De akkor mi?

Személyiségük első látásra teljesen különbözik: a fiú stratéga pozíció betöltésére tanul, akinek fontos hadászati és politikai feladatai lesznek, Umia ... szintén, viszont a lány már az utolsó Maramut-teszt előtt áll, komoly, tudatos, elhivatott tanuló, és hamarosan végleg eldől, milyen szerepe lesz az állam vezetésében. Nanouk is ügyes azokban a tantárgyakban, amelyekről úgy érzi, van értelmük a jövőbeli feladatában, de amiről ezt nem látja, azt elhanyagolja. Lehet, még szerencséje lesz azzal, hogy Umia legalább figyelt egy-egy fölöslegesnek tűnő tantárgyra is!
A regény már az első 50-60 oldalon számos fordulatot tartogat, így többet sem arról nem árulhatok el, hogy végül milyen pozícióba kerül Umia, sem arról, hogy miért is ők ketten a regény szereplői. Az viszont biztos, hogy míg ők át nem lépik Az Emberek Országának határait, az olvasó is csak a hivatalosan elfogadott történelemből és történetekből tudhat a többi fennálló államról és az ott élő emberekről vagy más lényekről.

Az Emberek Országának irányítása és a propaganda
Mint minden rendes diktatúrában – és mint minden rendes disztópiában –, az emberek irányítása a valóság leple- zésén alapul, részben tiltásokon, elhallgatott információkon, részben hazugságokon.

Olvasóként először csak Az Emberek Országát ismerjük meg. A harmadik háború következményeitől és globális felmelegedéstől szenvedő, részben lakhatatlanná vált bolygó többi államáról is csupán propaganda formájában értesülünk. Mígnem...

Az Országban a polgároknak jelenteniük kell, ha bármilyen rendszerellenes tevékenységről tudomást szereznek, amelyek komoly büntetéssel járnak, mint például deportálás a kolóniákra és kényszermunka a bolygó olyan felforrósodott részén, ahol csak a felszín alatt lehetséges az élet, ott sem túl sokáig, a sugárzás és alultápláltság miatt. Rendszerellenes cselekvésnek számít például a gyilkosság, az öngyilkosság (ez utóbbiért a szülőket vagy leszármazottakat deportálják), a történelem megkérdőjelezése, de az idegen nyelvek tanulmányozása, az alapító „atyák” tanainak vagy a Mamarut-teszt tökéletes működésének megkérdőjelezése is.

Értelmező szótár a Kallaalit Nunaatról
A regény fejezetei egy-egy jelentős szó magyarázatával kezdődnek, mintha csak egy értelmező szótárt tartanánk kezünkben. Az Emberek Országának rendszerét ismerve ez az értelmező szótár túlságosan nyílt ahhoz, hogy hétköznapi polgárok kezébe kerülhessen, hiszen a teljes államberendezkedés működését átláthatóvá teszi, ami esetleg a Heim tanulói számára lehetne elérhető, így viszont nem volna értelme a szavak kiejtése megadásának, hiszen ők ismerik saját nyelvüket... Végül is kinek a szótárát olvashatjuk?

Ebből a fejezetnyitó szótári bejegyzésből több dolog is kiderül. Az első, hogy a regény két főhősének neve belekerül a szótárba, sőt külön szócikk van róluk, így valószínűleg az események után készült a szótár. A másik dolog, amire azok is következtethetnek, akik még nem olvasták a regényt, hogy a főszereplők hatalmas bűnt követhettek el, hiszen a 150 órányi elzárás példa nélküli a Heim történetében.

Ezekkel a felvillanó kérdésekkel hagylak most itt benneteket: hogyan ismerkedhetett meg a két főszereplő, mi vehette rá őket iskolájuk, a Heim szabályzatának, de talán az állam törvényeinek megszegésére is, és ha ilyen hatalmas kihágást követtek el, miért nem deportálták őket a kolóniák világába? Milyen további fordulatok árán ismerik meg a harmadik háború utáni világ többi részét, és kitartanak-e Az Emberek Országa mellett?

A regény példás disztópia, részleteiben kitalált fantasy: a műfaj kedvelőit biztosan magával ragadja, de aki már ráunt a disztópiák néhány, határozottan sablonos elemére, amelyekre az ismertető elején utaltam, egy kicsit türelmetlenebbül lapozhat, míg eljut az események egyedi, sajátos fordulataihoz.

Megjelent a Cimbora 2020/7-es számában