Cimbirodalom
A 16. században még sokkal „nagyobb” volt a világ, mint manapság. Bolygónk legnagyobb részét még nem ismerte az európai ember. A földkerekségről készült korabeli térképek hiányosak és pontatlanok voltak, hatalmas fehér foltokkal és feltételezett földrészekkel. Ilyen feltételezett földrész volt az úgynevezett Terra Australis (Déli Föld), amelyet makacsul felrajzoltak a térképkészítők földabroszaikra (ez a régi magyar megnevezése a térképnek) egészen a 18. század második feléig, míg James Cook angol felfedező a Déli-sarkot megközelítő hajóútjai során be nem bizonyította, hogy ilyen földrész nem létezik. Az első hajósok, akik elérték Ausztrália és Új-Zéland északi partjait, meg voltak győződve róla, hogy a nagy déli kontinens partjaira jutottak. Cook kapitány volt az, aki először körbehajózta Új-Zélandot, bebizonyítva ezáltal, hogy sziget, nem pedig egy kontinens része. Elmondhatjuk tehát, hogy Cook legjelentősebb felfedezése abban állt, hogy kiderítette, a földrész, amelynek felderítésére útra kelt, nem létezik. Felfedezett ellenben számos, nagyon is létező Csendes-óceáni szigetet, elkészítette Új-Zéland első térképét, és nem utolsó sorban ránk hagyta csodálatos utazásait megörökítő naplójegyzeteit, amelyeket már 1810-ben, majd 1816-ban is kinyomtattak magyar nyelven: „Cooknak ama’ híres anglius hajóskapitánynak a’ Föld’ körül utazása, melyet Banks és Solander Tudósok társaságában tett 1768–1771 esztendőkben”.
James Cook kapitány expedíciói igazi tudományos felfedezőutak. Útitársai természettudósok, csillagászok voltak, ahogy az első magyar kiadás címe is említi. Naplójegyzetei sok értékes feljegyzést tartalmaznak Óceánia szigetvilágáról, állat- és növényvilágáról és nem utolsó sorban lakosairól, azok szokásairól, hiedelmeiről.
Cook feljegyzései arról tanúskodnak, hogy tisztelettel és érdeklődéssel fordult a felfedezett szigetek őslakosai felé. Nagyszerű érzékkel tudott kapcsolatot teremteni a bennszülöttekkel, akiknek nyelvét egyáltalán nem ismerte. Mindezek ellenére egy félreértés lett a veszte: 1779-ben összetűzésbe került Hawaii őslakóival, és a bennszülöttek meggyilkolták.
A következő részletekben Cook expedíciójának tagjai és Tahiti (sziget a Csendes-óceán közepén, ma turistaparadicsom, Franciaország fennhatósága alá tartozik) őslakói ismerkednek egymás világával.
Utazások a világ körül. Első utazás
(részletek)
Meg kell jegyezni, hogy ezek az emberek a természetes lelkiismeret egyszerű szavát követve ismerik a helyes és helytelen közti különbséget, és önkéntelenül is ítélnek önmaguk felett, amikor másoknak olyant tesznek, amit maguknak nem kívánnának. (...) Ezért az előbb felhozott példák alapján nem szabad arra következtetnünk, hogy a lopás náluk ugyanolyan jellembeli romlottságot jelent, mint egy európainál. (...) Az az indián, aki kést, üveggyöngyöt, csecsebecsét, szögeket lát maga előtt, ugyanolyan próba előtt áll, mint a mi inasaink, ha ékszerekkel és arannyal telt ládákhoz férnek hozzá.
Valóban olyanok, mint a gyerekek. Könnyeikkel fejezik ki lelkük bármilyen felindulását, és ugyancsak gyermeki módra, a következő percben már el is felejtik, hogy az előbb még sírtak; több egyéb példa közt igen érdekes a következő. Huszonnyolcadikán, kora reggel, még napkelte előtt, egy sereg indián jött az erődhöz; Banks úr megpillantotta Terapót a nők között, feléje ment és behívta; észrevette, hogy szeme könnyes, majd mikor az erődbe léptek, az asszony úgy sírt, mint a zá- poreső. Banks úr udvariasan megkérdezte a sírás okát, asszony pedig felelet helyett ruhája alól egy cápafogat vett ki, mellyel ötször-hatszor a saját fejébe hasított, úgyhogy a sebekből patakzott a vér. Aztán Terapo néhány percig igen hangosan és siránkozó hangon beszélni kezdett, feleletre sem méltatva Banks úr kérdéseit, aki egyre türelmetlenebbül és kíváncsibban ismételte azokat. A jelenet közben Banks úr meglepetten látta, hogy a többi indián vígan beszélget és nevetgél körülötte, figyelemre se méltatva az asszony fájdalmát. Az asszony viselkedése még rendkívülibb fordulatot vett:könnyei egyszer csak elapadtak, szemét felemelte, mosolygott, aztán valamilyen kelmét vett elő, mellyel a fején ütött sebről törölni kezdte a vért; majd összegyűrte, kivitte a sátorból, és a tengerbe dobta, közben úgy tett, mint aki szeretné az egész dolgot titokban tartani, és a jelenlévőkkel a történteknek még az emlékét is elfelejteni; rögtön utána a folyóba ugrott, lemosta testét, és olyan derűs arccal, vidáman jött sátrunkba, mintha mi sem történt volna.
(James Cook: Utazások a világ körül. Első utazás. Gondolat, Budapest, 1962. Fordította: Vajda Endre)
Irodalmi kalandozások az Óperenciás-tengeren túlra (1. rész)
Cimbirodalom
Az utazás (bolyongás, kalandozás) az egyik legrégibb és leggyakoribb téma az irodalomban – gondoljunk csak az Odüsszeiára. A távoli kontinensek, tengerek, szigetek felfedezése közkedvelt regénytéma volt a 18. és a 19. században. Az utazás, a Föld felfedezésének szenvedélye képezte tárgyát az egész világon közkedvelt ifjúsági író, Jules Verne életművének.
