Amikor az iskolában meghirdették a feltalálói versenyt, a fiúk olyan izgalomba jöttek, mintha a felhívás arról szólt volna, hogy minden olyan nap, amelyiknek a nevében van mássalhangzó, ettől kezdve igazoltan elhiányozható.

Az persze igaz, hogy a szótárban nem találni az elhiányzás szót, de Borka megesküdött, amikor azt mondta, hogy a fiúknak elhiányozható lesz, hogy a nagyapja ősi magyar katonai szótárában benne van, de nemcsak ez az ige. Mert nevezett mellett olyan szavak is vannak, hogy befuvalkodott, ami annyit jelent, hogy magában duzzog, sőt, olyan szó is létezik, hogy felmás, ami köztudottan a dombtetőre telepített almást jelenti. Megesküdött arra is, hogy abból a szótárból tudja: Albánia mellett van Felbánia, s hogy a legnagyobb fémipari üzeme, ahol a vasolvasztó kohók működnek, az egy Plébánia nevű városban található.
Persze, lett is nagy zúgás erre a hihetetlen ostobaságra, merthogy tudta az osztályból szinte mindenki (legalább hárman), hogy plébánia van a főtéren, de Felbánia, azaz Felső-Albánia nincs, mert az úgy hívják, hogy Kosovo, azaz Rigómező.
Ezzel aztán ki is zárta magát a feltalálói vegyespárosból. Pedig Filemüle Lajos, az iskola énektanára, aki csak a vegyeskórus-műveket szerette, azt mondta, hogy az lenne a világ számára a legszebb bemutatkozás, ha például a C osztályból minden találmány úgy jönne létre, hogy egy fiú, egy lány lenne a vegyes-feltaláló.
De ebből aztán semmi sem lett.
Hát, azért nem lett semmi, mert ott rögtön tiltakozott a botfülű Makkos Józsi, akinek volt egy abszolút férfias találmánya a szolfézs ellen, egy valódi találmánya, amivel nem is kellett megtanulni a vonalakra írott hangjegyeket, mert violinkulcs és basszuskulcs helyett feltalálta azon nyomban, még az énekórán, a zenei álkulcsot (ő úgy mondta, hogy sperhakni), amivel minden, de aztán minden kotta értelme felnyitható.
– Mert, tetszik tudni, ha valami MOL(L)-ban van, ezzel egyből PETROM-ra vagy ROMPETROL-ra lehet fordítani.
Ettől viszont Filemüle tanár úr olyan dühbe gurult, hogy még félhangokat, sőt, negyedhangokat sem tudott kiejteni a száján. A naplót a hóna alá kapta, s úgy elviharzott már rögtön az óra elején, hogy szokásához híven még azt is elfelejtette, hogy igazolatlannak írja be az egész osztályt.
Akkor pedig az Ötös – mert, hogy szavamat ne feledjem, abban az iskolában már rég nem hét napig, de még csak nem is hat napig, hanem pontosan öt napig tartott a heti oktatás –, szóval, a Hetes helyett működő Ötös azt mondta, hogy az rajzolhat tanárfej-karikatúrákat a bevonalazott táblára, aki az első találmánnyal kirukkol.
Ettől aztán olyan csend lett, hogy Harabura Mária később azt állította, az üzletben aznap reggel vásárolt féltartós zacskós tejéből percek alatt aludttej lett, mert még az is belealudt a szörnyűséges, diákok által soha addig nem produkált csendbe.
Persze, Harabura Mária azért találta ki ezt, mert neki már megvolt régóta a találmánya, mégpedig a szvetter-visszakötő gép. El is mondta rögtön, hogy annak úgy kellene működnie, hogy a szvetterét bedobja egy olyasmibe, mint a húsdaráló, s akkor ott, ahol a fasírtnak való szokott kihurkázni, egyből olyan gomolya gördülne ki, és abból meg lehetne kötni azt a pulóvert, amit egy divatlapban látott.
– Ő. Ő. Ez csak ötlet – mondta Őrkői Örs, aki, mintha amúgy amerikánus módra, neve kezdőbetűit használta minden mondata előtt, bemutatkozás gyanánt, úgy kezdve válaszait, hogy Ő. Ő. – Hát Ő. Ő., hol van a géped, Ő. Ő., tervrajza, Ö. Ö.?
Rengeteg hasznos találmányt eszeltek ki, de azok aztán igazán természetbarát gondolatból születtek, mert hozzátartozik a valósághoz, hogy ebben az osztályban olyan környezettudatos tanulók voltak, hogy senkinek sem jutott volna eszébe például az, hogy a saját padja alá dobja az órán elmajszolt csokis keksz zacskóját. Aztán ilyesmit nem. Mert mindenik a másik alá rúgta a szemetét.
A legjobb találmányok egyike a szélgenerátor iskolai változata lett volna, ami úgy működik, hogy kínai boltban lehet kapni darumadaras legyezőt, azzal kell szelet csinálni, s akkor a biciklidinamóra szerelt vitorla áramot fejlesztene.

Azt is kitalálták, hogy szentjánosbogár-kivonatot kell filctoll tintájába keverni, mert akkor azzal villanygyújtás nélkül is lehet írni a sötétben.
Szóval egyik találmány szülte a másikat, oly annyira, hogy a biciklidinamós ötletből Havadi Valér, aki egyedüli tudója volt az amerikai foci szabályainak (így önmagában alkotta az iskola A és B ligás amerikai foci csapatát), azt mondta:
– Hát, a dinamóval, tudjátok, olyan lábhajtásos zingervarrogépekkel annyi áramot fejleszthetne mindenki magának, hogy esténként a laptopot, olvasólámpát is arról lehetne működtetni.
De minden feltalálmány között Szabó Árpi, akit Kácának hívtak a többiek, találta fel a legjobbat, mégpedig tudományosan is megalapozott szigorúsággal.
– Kezdjük mindjárt a definícióval. Ugyebár, a kanális az az alagcső-rendszer, amely a szennyvíz elvezetésére szolgál. Ebből a tételből következik, hogy abban az esetben, ha az Olt medrébe Tusnádtól kanálisokat helyezünk el, a definíció értelmében azok menten elvezetik a szennyvizet, így ami a mederben Bükszádtól Szentgyörgy felé folyik, az már tiszta ivóvíz lenne.
Kapott is erre olyan tapsot, hogy az osztály falára függesztett román felirat â betűje is szinte kalapot emelt előtte.
Persze, hogy persze. A nagy találmányok nem ilyen nyilvánosan születnek. Ahhoz fürdőszobájában egyedül kellett legyen Archimédesz, hogy felfedezze azt a kis angyalom nevű nótát, hogy azt mondja: minden vízbe mártott test, kis angyalom, a súlyából annyit veszt, kis angyalom…
Meg hát Newton is egyedül kellett sétáljon, mert különben azt hitte volna a gravitáció helyett, hogy fejbe dobták.
Ezért aztán Kácá, akit ragadványneve miatt úgy csúfoltak, hogy Sicc-kácc, elhatározta, hogy ne legyen Szabó Árpi az igazi neve, ha nem talál ki valamit, de olyasmit, ami energiatakarékos, látványos és olyan olcsó, hogy attól még a japán tervezők sem tudnak majd ferde szemmel nézni rá.
Csengettek, s hazafelé menet, uram-teremtőm, mit lát! Egy ember a bakancsára erősített hatalmas, görbe vassal úgy mászik fel a villanyfára, hogy attól még egy harkály is ámulatba esett volna.
Meg is született a találmány.
Persze, nem úgy, mint Newton esetében, mert a villanyszerelő nem esett sem a saját, sem pedig a Kácá fejére, hanem az történt, hogy a villanypóznára ráhajló akácfa ágai közül, usgyi neki, vesd el magad, kiugrott egy nagy fekete macska, s vitte a galambfiókát, amit a drótokat merevítő vas kereszttartóba rakott gerlefészekből zsákmányolt.
Kácá pedig, aki szerette a fizikát, de az állatokat is, s mert tudta, hogy a háziasítás a munkavégzés miatt történt, azért szelídítette meg az ősember a lovat, kutyát, de még a macskát is, hogy hasznára legyen, most meglátta a legjobb hasznosítás lehetőségét.
El is határozta még az utcán, hogy találmányával egyenesen a Városi Közvilágítási Részvénytársaság vezérigazgatójához fordul. Alig várta, hogy megírhassa a levelet.

Megjelent a Cimbora 2011/4-es számában.