Az ebbe a típusba tartozó, A szegény cigány és a galamb című mesét Wlislocki Henrik gyűjtötte 1887-ben erdélyi vándorcigányoktól, kárpáti cigány nyelven jegyezte le, majd német és magyar nyelvre is lefordította.
A mesei cselekmény három eltérő közegben mozog: társadalmi, természeti és csodás-fantasztikus. Mindegyikből annyit vesz át a névtelen mesemondó, amennyire szüksége van az eseményalakításhoz. Zsenialitására vall, hogy harmonikus egységbe tudja rendezni a jellegükben eltérő motívumokat. Ezeknek az egybeszerkesztése, úgynevezett kontaminációja adja meg a cigány mese jellegét, az ismeretlen mesemondó szabadon használ fel különböző mesei elemeket, természetesen odafigyelve az arányokra is. A társadalmi élet közismert motívuma a cigány pásztorcsalád, amelyben apáról fiúra öröklődik az állatőrzés, kiszolgálva egy faluközösség állattartó gazdáit. Jelen esetben az uraság szolgálatába szegődnek a pásztorcsalád tagjai: „Élt egyszer egy szegény cigány, és volt neki három fia. Mind a három pásztorként szolgált egy nagy uraságnál. A legidősebb csikós volt, a második gulyás, a harmadik kondás.” A mesei bonyodalom is az ő tevékenységükhöz kapcsolódik: elkóborol egy-egy, gondjukra bízott állat, keresésükre indulnak az erdőbe. A cigányok társadalmi életének másik ismert motívumaként azonosíthatjuk a nő szerepét a cigány családokban, azt, amelyet a legkisebb cigány fiú is elvár galambfeleségétől: „gondoskodj ételről meg italról”. Óhaja maradéktalanul teljesül:

A természetben játszódó eseménymotívumok szintén a mesei logika szerint kapcsolódnak be a történet menetébe. A pásztorfiúk az erdőben keresik az elbitangolt állatokat, így jutnak el az aranyszobában lakó galambmenyasszonyhoz. Tudnunk kell, hogy a varázsmese műfajában az erdő mitikus helyszínként jelenik meg, váratlan találkozások, csodás események történnek benne. Rajta keresztülhaladva a mesehős varázslatok hatása alá kerülhet, és csodák birodalmába juthat. Hasonló természetes helyszín a rét, „ahol a király meg a nagyurak szép nők társaságában táncoltak, ettek és ittak.” A vándorcigányok kedvelt tartózkodási helye a füves és virágos rét: lehet ideiglenes szálláshely, ahol szekereiket és lovaikat kikötve megpihenhetnek, de lehet mulatságuk helyszíne is; az egész törzsre kiterjedő tevékenység ez, amelyen részt vesz a törzs „apraja-nagyja”. A természetben szervezett, táncos, evéssel-ivással kísért mulatság a cigány folklór jeles eseményének számít, ugyanaz a szerepe, mint a hasonló európai mesék báltermeinek, fejedelmi palotáinak. A patakpart táborozásra, tisztálkodásra, találkozásokra alkalmas, emblematikus helyszíne a vándorcigányságnak. Mesénkben ide érkezik sorsáról elmélkedni a legkisebb cigány fiú: „Milyen boldog lennék, ha olyan feleségem lehetne, mint az az aranyruhás nő!” Itt találkozik a „rút varanggyal”, amely felfedi neki a galambfeleség titkát: „A szép nő nem más, mint a feleséged, a fehér galamb az aranyszobában. Egy gonosz varázsló galambbá változtatta. Nappal galamb, éjjel viszont vizet kell hordania a holtak birodalmában a holtaknak, akiket mosdatlanul temettek el a rokonaik”. A varangy ebben a mesében segítő állatként jelenik meg, más mesében állatvőlegényként találkozhatunk vele, aki szintén varázslat alatt áll, és házasság révén szabadul meg rút külsejétől, majd lesz belőle daliás ifjú.
Csodás mesei motívumnak számít a sziklából nyíló négyféle (fa, vas, ezüst, arany) ajtó és maga az arany szoba is a fehér galambbal. Bár mesei szenzációnak számítanak, nem kapunk részletes leírást róluk. Mégis hatásos retorikai szerephez jutnak a felsorolással és a fokozással:

Az európai meseirodalomból átvett fehér galamb motívum itt állatfeleségként van jelen. Klasszikus példa lehet erre a Grimm-testvérek Hamupipőke című meséje, amelyben a galamb képében megjelenő édesanya segíti lányát a boldogulásban. Itt maga a galamb a megváltásra váró lány, aki akkor szabadul a varázslat alól, ha valaki galambként is hajlandó feleségül venni. A varázsmesei logika szerint ezt a legkisebb cigány fiú teszi meg. A mesemondó nem fedi fel a varázslat titkát, amellyel a „szép ifjú nőt” galambbá változtatták, ehelyett frappánsan rövidre zárja a mese végét, fenntartva a meseolvasóban megfogalmazódó talányt: „Az asszony elmesélte neki a történetét, hogy miért és hogyan változtatta galambbá a varázsló, de mivel azt a történetet nem hallottam, nem is tudom elmesélni nektek.”

Élt egyszer egy szegény cigány, és volt neki három fia. Mind a három pásztorként szolgált egy nagy uraságnál. A legidősebb csikós volt, a második gulyás, a harmadik kondás. Egy napon a legidősebbnek elkóborolt egy lova. Amikor már az egész erdőt tűvé tette érte, egyszer csak egy sziklához ért, amelybe fakapu volt vágva. Kinyitotta az ajtót, és aranyszobába lépett, a szobában aranyasztalon fehér galamb ült. A galamb emberi hangon szólt, és azt kérdezte a cigánytól: „Mit keresel itt?” A legény így felelt: „Elkóborolt egy lovam, azt keresem.” Azt mondta erre a galamb: „Ha a férjem leszel, megmondom, hol találod a lovadat!” Erre a legény: „Van már kedvesem, őt veszem feleségül.” Azzal kiment.
Másnap a második fivérnek kóborolt el egy ökre, és vele is ugyanaz történt, mint a bátyjával. Ő is azt mondta a galambnak: „Van már kedvesem, őt veszem feleségül.”
Pár nap múlva a legfiatalabb fivérnek kóborolt el egy disznaja, és vele is ugyanaz történt, mint a bátyjaival. Amikor belépett az aranyszobába, ahol a fehér galamb ült az aranyasztalon, amaz így szólt hozzá: „Ha a férjem leszel, megmondom, hol találod a disznót!” Az ifjú cigány pedig így felelt: „A férjed éppenséggel lehetek, csak gondoskodj ételről meg italról!” A galamb erre így szólt: „Megkapsz mindent, amit csak kívánsz!” Úgy is történt. Az ifjú cigány egész álló nap ehette a legjobb ételeket és ihatta a legjobb borokat, akkor és annyit alhatott, amennyit csak akart. Egy ideig tetszett is neki ez az élet, de nemsokára unatkozni kezdett, és kikívánkozott a világba. Egyszer aztán így szólt hozzá a galamb: „Holnap nagy mulatság kezdődik a királynál, és három napon át tart. A város apraja-nagyja odakint fog táncolni, enni és inni a réten. Menj el te is, ha akarsz. Holnap találsz pénzt a zsebedben. Vegyél magadnak szép ruhát, és menj el a mulatságba.” Úgy is történt. Az ifjú cigány másnap rengeteg pénzt talált a zsebében, elment hát a városba, és vett magának szép ruhát. Fölvette a ruhát, és kiment benne a hatalmas rétre, ahol a király meg a nagyurak szép nők társaságában táncoltak, ettek és ittak. Az ifjú cigány úgy volt öltözve, akár egy herceg, és ő is táncolt a szép asszonyokkal. Estefelé egy csodaszép, ifjú nő jött ki a rétre aranyruhában. Ahogy a király meglátta, odalépett hozzá, és attól fogva csak vele táncolt. Mindenki azt mondta, ez a legszebb nő a világon.
Az ifjú cigány késő éjszaka tért haza a galambjához. Amaz megkérdezte: „Sokan voltak a réten? Ki volt a legszebb az asszonyok között?” Az ifjú cigány pedig így felelt: „A legszebb asszony csak este jött ki a rétre, és aranyruhát viselt. A király táncolt vele. Szívesen táncoltam volna vele én is, de nem mertem.” – „Miért nem? – kérdezte a galamb –, hát holnap táncolj csak vele te is!”
Az ifjú cigány másnap megint kiment a rétre, és amikor dél felé megérkezett a szép ifjú nő, táncra kérte. Mikor a tánc véget ért, az ifjú cigány kiment a patakpartra, és leült egy kőre. A szíve teli volt szomorúsággal, és hangosan beszélt magában: „Milyen boldog lennék, ha olyan feleségem lehetne, mint az az aranyruhás nő!” Hallotta akkor, hogy valaki így szól: „A tiéd lehet!” Körülnézett, és rút varangyot látott a földön, az pedig így beszélt tovább: „Az a szép nő nem más, mint a feleséged, a fehér galamb az arany szobában. Egy gonosz varázsló galambbá változtatta. Nappal galamb, éjjel viszont vizet kell hordania a holtak birodalmába, a holtaknak, akiket mosdatlanul temettek el a rokonaik. A feleséged holnap már kora hajnalban elhagyja az aranyházat. A faajtó előtt leveti magáról a tollköntösét, szép nővé változik, és kimegy a rétre. Menj oda akkor, és égesd el a tollruhát; akkor soha többé nem tud majd galambbá változni, és mindig szép ifjúasszony marad.” Az ifjú cigány jól megjegyezte, amit hallott, amikor pedig este hazament, a fehér galamb megkérdezte tőle: „Táncoltál a szép nővel?” – „Igen”, felelte az ifjú, „megint ő volt a legszebb minden nő közül.”
Másnap reggel a cigány kora hajnalban kiment, és elrejtőzött egy nagy szikla mögött. Amikor látta, hogy a szép nő elindult a rétre, visszalopózkodott a faajtóhoz, kinyitotta, és csakugyan ott találta a fehér galamb tollköntösét. El is égette nyomban. Nagy zaj, mennydörgés támadt erre, és a mi cigányunk egyszerre csak egy hatalmas aranyházban találta magát. Szaladt feléje a szép ifjú nő, megölelte és megcsókolta. Az asszony elmesélte neki a történetét, hogy miért és hogyan változtatta galambbá a varázsló, mivel ezt a történetet nem hallottam, nem is tudom elmesélni nektek. Boldogan és elégedetten éltek, míg meg nem haltak… Wlislocki Henrik gyűjtése 1887-ből. Forrás: Bari Károly (szerk.) – Régi cigány szótárak és folklór szövegek. Hagyományok Háza, Budapest, 2013

Megjelent a Cimbora 2020/4-es számában