„Ki vagyok én, és mi lehet belőlem?” – kérdezi önmagától a zsenge ifjú. Tudjuk, hogy ebben az időszakban alakul ki az identitás, az önkép, az önálló világlátás, illetve ekkor hoznak meg a gyerek- és felnőttkor között lebegő tinédzserek olyan hosszútávú döntéseket, mint például a pályaválasztás. Olyan időkben, amikor azt sem lehet tudni, milyen szabályozások lépnek életbe akár a következő héten...
Fontos tudnotok, hogy jogos a frusztrációtok. Óriási veszteségeket éltek át, és talán életetek egyik legszebb és legnehezebb időszakát „hagyjátok ki”. Ha elmaradt az évzáró, a várva-várt nyári tábor, a verseny, amelyre minden évben benevezel, még fájdalmasabb lehet a hiányérzet. Hiába, hogy 0–24-ben együtt vagytok online a haverokkal, ez nem az igazi. Abban az életszakaszban vagytok, amikor kint kéne bandáznotok a városban, szerelembe esve vagy épp az összetört szíveteket siratva, határokat feszegetve. Ehelyett össze vagytok zárva azokkal, akiktől épp el kéne szakadnotok.
Örök optimista vagyok, szerintem semmi nem történik ok nélkül. Hidd el, a szüleid nem lettek gázabbak, mint amilyenek kisebb korodban voltak, egyszerűen szinte törvényszerű, hogy eltávolodsz most tőlük. Mégis, amíg velük élsz, és ők felelnek érted, kompromisszumokra van szükség. Az internet telis-tele van olyan tanácsokkal, amelyek a kamaszokkal egy háztartásba összezáródott szülőknek kívánnak segítséget nyújtani, így arra gondoltam, talán nektek sem árt néhány „kezelési útmutató” hozzájuk.
 
0. tanács: empátia. Csapkodod az ajtót, flegmán nézel rá, a tekintetedben pedig benne van minden, ami csak átsuhan a gondolataid között. Ő ezt látja. Érzi. Tudod, nem rajta múlik, hogy világjárvány van, hogy felborult az egész életed, hogy esetleg félt téged, magát, a nagyszüleidet, emiatt nem enged sehová… Pro tipp: nézz bele egy szelfikamerába, amikor éppen a gyilkos/unott tekinteted ül ki az arcodra. Ha merész vagy, készíts egy képet is.

1. tanács: dicséret. Neked is jólesik, ha észreveszik, illetve szavakkal vagy tettekkel kifejezik, milyen ügyes voltál. A szülő is ember. Vacsorát készít, elvisz téged ide-oda. Gondoskodik rólad. Támogatja az újabbnál újabb hobbijaidat. Keress apró dolgokat, amelyekért hálás lehetsz neki.

2. tanács: bizalom. Minden egyszerűbb, ha kölcsönös a bizalom. Néha ehhez az kell, hogy te engedd a bizalmadba, néha az, hogy ő nyíljon meg neked. Szerencsére, mindkettőt elő lehet segíteni. Sokkal könnyebben fog elengedni valahová, ha látja, hogy a tanulmányaidra nem lesz hatással egy kis szabadság. Beszéljétek meg!

3. tanács: alku. Ha az előző nem válik be, jöhet egy kis „maffiamódszer”, a megvesztegetés! Te ismered a szüleidet, így tudod, mi a gyenge pontjuk. Mindenki számára van olyan házimunka, amelytől a legszívesebben falra mászna. Vállald be te! Az a mániája, hogy világhírű hegedűművész leszel? Ígérd meg, hogy napi x időt gyakorolsz pluszban! Egyezzetek meg az alku tárgyában, és írjátok is le azt.

4. tanács: ölelés. Irtó nehéz lehet anyukádnak például, hogy az a tündéri, selyemhajú, pisze orrú, édes kis cukorborsó, aki te voltál valamikor réges-régen, mostanra szúrós szemmel néz rá, ha puszit nyom a feje búbjára. Tudom, hogy titokban te is vágysz rá, ne tagadd! Egy kicsit könnyebb lehet azonban, ha te kezdeményezed az ölelést. Ez a tanács jól kombinálható a nulladikkal és az elsővel, viszont visszás hatást kelthet, ha a harmadikkal együtt veted be. Ne légy átlátszó, inkább keresd meg, várd ki a pillanatot, amikor szívből jön!

Végeztem egy mini közvélemény-kutatást arról, hogy milyen következtetésekkel, tanulságokkal zárták ezt a tanévet a tanárok és a diákok, a kapcsolódó cikkekben olvashatjátok a válaszokat. Megosztanád velem a történetedet? Írj a csilla.e.nadasdi@gmail.com email címre!