Hittétek volna, hogy valaha vissza fogjátok majd sírni azokat az időket, amikor iskolába járhattatok?
Miután fejlesztettük kissé az empátiánkat, és megnéztük, hogyan élték meg a tanárok az elmúlt egy évet, lássuk, mit szűrtetek le ti, kamaszok.

Mi az, amit hiányoltatok az életetekből? Az iskolából?
Az ember, ugyebár, társas lény. A kamaszkor olyan, mint amikor az egyik lábunkról lépés közben áthelyeződik a testsúly a másikra: a fiatal ekkor kilép a családból, és átlép a saját világába, amelynek szerves részét képezik a barátok.
Nem meglepő hát, hogy minden általam kérdezett gyerek az osztálytársaival való érintkezést említette először.
– Amikor először online suliba mentünk, nagyon örültem, hogy végre megszabadulhatok az osztálytársaimtól. Egy évig nem is hiányoltam őket, de lassan-lassan már annyira hiányoztak, hogy róluk kezdtem álmodni. Ekkor rájöttem, hogy csak akkor becsülünk meg igazán valamit, ha az már nincs – emlékszik vissza a hetedik osztályos L.

Az online és offline tanulás váltakozása során az órák nyitottságát, a rendszeres ellenőrzést hiányolták a legjobban.
– Még első félév legvégén elmaradt egy vallásprojektem, amire jegyet kaptunk volna, és az alapján zártak volna le. Nekem ez teljesen kiment a fejemből, így a lezárás előtt egy nappal, este hét  körül csináltam meg és küldtem be. Ez a dolog eléggé elmondja, milyen volt számomra ez az év, mivel nagyon szétszórt lettem, úgy éreztem, el vagyok veszve az online tanítás sűrűjében, és hogy ez az év egy az egyben el lett **** khm... rontva” – meséli Orsi.

– Ez a tanév teljes semmittevés volt – vélekedik Tamás, aki szerint jellemző ez a többi kamaszra (és felnőttre) is, akivel kapcsolatban áll. – Az életünk, a világunk kissé beszűkült, az eddig magától értetődő ingereket most nekünk kellett megteremtenünk, megkeresnünk.

– Hm...nem tudom... nem történt semmi kiemelkedő, így azt mondom, hogy az, amikor sokáig aludtam és sokat gépeztem – meséli Novelin, amikor egy történetet kérek tőle, amivel leírhatja az elmúlt évet.

Hanna a háziállatát irigyelte: 

– Amikor karanténban voltunk, Dollyt, a macskámat nem nagyon érdekelte, hogy járvány van. Mindenki be volt zárva, ő pedig élte az életét. Mászkált a szomszédokhoz oda-vissza. Nekünk pedig nem volt szabad mennünk sehova.

Mit tanított nektek az elmúlt év?
Sok nehézséggel kellett szembenéznetek, nem kétséges, részint ezek a témák ihlették az írásaimat. Hiszem, hogy a fájdalmas, embert próbáló helyzetekből felhajtó erő válhat, ha megtaláljuk az értelmüket, a tanulságot, amit az élet akart számunkra megmutatni.
„Nekem ez az év azt tanította, hogy online is lehet tanulni, ha tudatosan odafigyelek az órákra, és szeretném megérteni a dolgokat” (Hanna)
„Ez a helyzet azt tanította nekem, hogy sose adjam fel, bármilyen nehéz helyzetben vagyok is.” (L.)
„Ez az év megtanította értékelni a nem online iskolát.” (Novelin)
„Nekem ez a tanév nem sok mindent tanított, talán csak annyit, hogy legyek kitartó, és bármennyire nehéz is, próbáljam meg nem feladni, mert egyszer vége lesz mind az online-nak mind a járványnak.” (Orsi)
Ugye milyen szép végszó ez? Köszönöm, hogy velem tartottatok, bátor, bölcs barátaim! Kívánok nektek kalandokkal teli, offline nyarat! Találkozunk szeptemberben!