Miközben „vödréből a szív kirajzik”, a világ szín- és hangpompás komolysága és játékossága tör elő Balázs Imre József legújabb kötetének verseiből és Márton Éva illusztrációiból. A szövegek néhol első ránézésre is meghökkentő gondolattársítással kapcsolódnak a rajzokhoz, kép és szöveg a meglepetés erejével egészíti ki egymást.

Balázs Imre József kolozsvári költőt, irodalomtörténészt, műfordítót legújabb, Egyformázni, különbözni című gyerekverses hangulatú kötetéről kérdeztük, amelynek megalkotásában költő és illusztrátor egymásra hatva és visszahatva dolgozott együtt.

Sok költő akkor kezd gyerekversköltésbe, amikor gyerekei versolvasóvá, -hallgatóvá válnak. A tieid, mondhatni, már kinőttek a gyerekversekből, te mégis folytatod az írásukat? Mindez hogyan változtatott az alkotói folyamaton?

Egy folyamat volt ez valóban, és nagyjából 2004 óta, amikortól gyerekverseket is írok, alakultak az inspirációk, a megformálás módjai is. Most úgy érzem, az utóbbi három gyerekkönyvemmel eljutottam oda, ameddig el reméltem jutni: a Kirándulás a felhőben, amellett, hogy összegyűjtötte az igazi gyerekverseim legjavát, a CD-mellékletével egy másik utat is nyitott a gyerekközönség felé. A MadárÁBÉCÉ egy kicsit a saját gyerekkoromba vitt vissza, ezt édesapámnak ajánlottam. Ő ismertetett meg a madarak világával, és nagy öröm számomra, hogy lapozgatja, nézegeti, ráadásul a kötet visszhangja is egészen különleges lett. Az Egyformázni, különbözni pedig talán már valóban arra a pontra viszi el a gyerekverset, ahol nem dönthető el, gyerekekhez beszél-e a vers vagy felnőttekhez. Reményeim szerint mindkét szinten van mondandója. Ennek az egyensúlynak a keresésében Márton Éva képei voltak nagy segítségemre. A kötetborító csak utal rá, hogy a könyv első versei úgy keletkeztek, hogy az Éva rajzai voltak meg előbb, és én azokról-azokból írtam verseket. Megfordítottuk tehát a vers és illusztráció viszonyát, aztán még tovább szőttük a dolgot, és persze lettek olyan kép-szöveg párok is, ahol a vers volt hamarabb, szép összhang alakult ki ebben. Azt hiszem, hogy amennyiben lesznek még további gyerekkönyveim, azok leginkább hasonló dialógusokból, más alkotókkal közösen születhetnek meg. 

„A kötet a lélek érzékenységére, emberi kapcsolataink mélységére, a csend erejére és a pillanat megélésére reflektál” – áll a fülszövegben. Miben más a minősége annak, ahogyan a gyerekek csodálkoznak rá a világra, milyen ez az érzékenység?

A dolgok megtapasztalása, a magabiztos, kiszámítható eligazodás a világban fontos, de el is tompulhatunk benne. Talán azokra a pillanatokra gondolunk, ha a gyermeki érzékenységet emlegetjük, amikor ez még nincs meg: amikor először történnek meg velünk dolgok, és igazán jelen tudunk lenni ezekben a történésekben. Persze ehhez kell egy figyelemsűrűség, ami gyermekben, felnőttben egyaránt meglehet, és nagyon értékes. Ahogy egy gyerek el tud mélyedni egy fűszál figyelésében vagy kockák újra és újra egymásra rakásában, az nagyon sok későbbi dolog alapja lehet.

Hogyan lesz a világ (gyermeki) megfigyeléséből nyelv, azaz vers?

Hát erre a hogyanra tudok legkevésbé válaszolni. Épp azért, mert ennek a könyvemnek a két kulcsa, a kép és a zene közül egyik sem nyelvi. Márton Éva képei helyzeteket, hangulatokat kínáltak nekem leginkább kapaszkodóként: viszonyokat, meghittségeket, olykor kis történeteket is kitalálhattam köréjük. És nagyon gyakran eleve egy zenét hallottam meg a képet nézve, egy vershez pedig az már nagyon is sok fogódzó, ha megszólal bennem egy sor: „Zümmögések zümmje zúg.” Ezekbe a zümmökbe és zúgásokba, együtt hallgatásokba próbáltam belehelyezkedni.

Ha neked kellene megmondanod, mi gyermeki a kötet verseiben, és mi az, ami felnőtt, mit mondanál? Amikor én olvastam a szövegeket, ezt a különbséget magam számára inkább a hangulatváltások, a játékos komolyság jelentette.

Nem tudnám elválasztani a könyv gyermek- és felnőttvilágát, hiszen épp valamiféle összhang megteremtése vált fontossá számomra menet közben. Olyasmit remélek, hogy ahol valamely jelentés túl elvontnak tűnik egy gyerek számára, ott a dallam átsegítheti őt a küszöbön. De hát ez már Weöresnél is így van. Valahogy úgy, mint amikor valamilyen rituális vagy mágikus szöveg belénk ivódik gyerekkorunkban, s az értelméig ráérünk eljutni később. De persze nem akartam én semmiféle titkos jelentéseket belerejteni a szövegekbe, inkább csak szabadon engedtem őket, és berajzottak a versekbe, újabb és újabb alakzatokat formáltak.

Látlak magam előtt, ahogyan a legutóbbi Cimbora-táborban gitárral a kezedben adod elő néhány saját szöveged. Ezt a zeneiséget, kattogást, pendülést, zümmögést az új kötet soraiban is hallom. Hogyan kíséri, van jelen a zene a versekben? Kotta is készül(t) a szövegekhez?

Belső kották vannak, persze. Például nem téved senki, ha mondjuk abban, hogy „Április árad, árny illan”, meghallja a Hej, kora reggel, délelőtt kezdetű dal dallamát. A Várakozásban én például egy keringőt hallok. Vagy ott van valahol Kosztolányi Ilona című verse is dallamihletőként, máshol hiphop ritmusok. Ez elég sokféle azért, nem?

Hol számíthatnak rád fiatal olvasóid, terveztek élő író-olvasó találkozókat is?

Az elmúlt két évben kevesebbet lehetett találkozni olvasókkal, amikor viszont voltak események, azok számomra nagyon emlékezetesre sikerültek. Vannak idei meghívásaim több helyszínre, többek között Sepsiszentgyörgyre is, és általában a legfontosabb könyvfesztiválokra, remélem, sor kerülhet ezekre. Nagyon örülnék neki, ha a kötetek képanyaga is része lehetne ezeknek az eseményeknek, úgy érzem, sok-sok önálló mese lakozik Kelemen Kinga madaras képeiben és Márton Éva álomlátványaiban is.

Kérdezett: Jakab Villő Hanga

Együtt és külön

Egymáshoz jó közel menni
Zöld levegőt lélegezni
Kifele s befele nézni
Álmodni és felébredni
Egyformázni különbözni
Egymással összeöltözni
Megoldásokat ötvözni
Két tájjal odébb költözni
Hátak mögött kuporogni
Vállak fölött kipislogni
Buckamélybe begubózni
Önmagadat utánozni

Alvótárs

Alvótárs–
álmokból melegítő hullámzás.

Csöndkotta –
jégtáblán tovaúszó színpompa.

Lélegzet –
érezd, hogy most igazán éreznek!

Hosszú hinta

Hosszú hinta függ az égből,
félig fényből, félig szélből.
Aki abban messze libben,
bent ragad egy égi liftben.

Olyan, mint egy nyári álom,
felhő ül a pizsamákon,
párna száll, a fej mereng,
kifesti a végtelent.

Zümmögések

Zümmögések zümmje zúg,
nyitva áll az égi út.
Zümmögések zríje zirren,
a létrámnak vége nincsen.

Zümmögések zimmje zeng,
kerülj minden színtelent!
Zümmögésem zöngve zajlik,
vödrömből a szív kirajzik.

Megjelent a Cimbora 2022/2-es számában