A betegség művészi természetrajza

A szín-téren Frida Kahlo

Azt hitték szürrealista vagyok, de nem voltam az. Sohasem festettem álmokat. Saját valóságomat festettem meg.
Frida Kahlo

A betegség művészi természetrajza

Én, a szegény kicsi szarvas •1946, olaj, vászon; magángyűjtemény • forrás: wikiart.org

Frida Kahlónak élete során számos fizikai traumát kellett átélnie: már hatéves korában lebénult egyik lába, sántítva járt, de ennek ellenére merész, bevállalós, fiús lányként viselkedett, s hogy leplezze fogyatékosságát, földig érő mexikói népviseletbe vagy nadrágba öltözködött. Négy testvére közül ő volt az apa kedvence, az apáé, aki haladó gondolkodásra nevelte lányait, a legmenőbb intézménybe járatta őket, ahol Frida orvosnak tanult. Itt ismerkedett meg leendő férjével, a szintén festő Diego Riverával.

Később egész életére kiható balesetet szenvedett, amikor egy villamos ütközött azzal a busszal, amelyikkel utazott. A baleset miatt nem lehetett gyereke, és ezt a fájdalmas tényt nehezen fogadta el. Medence-, láb- és gerincsérülésének súlyossága csak később derült ki, hónapokig gipszfűzőt hordott, ami mozgásában szinte teljesen gátolta. A fájdalommal való küzdelem végigkísérte feldúlt életét. A sok egyedüllét és az unalom, no meg persze Diego Rivera hatására kezdett el naplószerű képeket festeni. Három év múlva összeházasodtak.

Magdaléna Carmen Frida Kahlo y Calderón, eredeti stílusú mexikói festőművész (1907. július 6.–1954. július 13., Mexico City) • forrás: nytimes.com

Magdaléna Carmen Frida Kahlo y Calderón, eredeti stílusú mexikói festőművész (1907. július 6.–1954. július 13., Mexico City) • forrás: nytimes.com

Frida mesterművek sorozatán kezdett el dolgozni, melynek nem volt előzménye a művészettörténetben, olyan képek ezek, melyek az igazság, valóság, kegyetlenség és szenvedés valóban nőies jellegét dicsérték. Ezelőtt sohasem festett nő vászonra olyan gyötrelmes poézist, mint ahogyan azt Frida tette.
(Diego Rivera festőművész, Frida férje)

1926-ban készítette első önarcképét, egy hosszú, tematikus sorozat részeként. Frida önmagának festett, meglepte a gyűjtők buzgó érdeklődése. Férjével Amerikában is éltek egy ideig, ahol Diego megrendeléseknek tett eleget, de Frida állapota egyre súlyosabbá vált, honvágy gyötörte, ezért hazatértek Mexikóba. 1950-ben sorozatban hétszer műtötték meg a művésznő gerincét, ezek után már nem tudott talpra állni. 1953-ban amputálták a jobb lábát, és nem hagyhatta el betegágyát. Ez nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: mindenki óriási meglepetésére, ágyában fekve, díszes népviseleti ruhában jelent meg a megnyitón.

2002-ben életrajzi filmet készítettek a mexikói művészhíresség pályájáról, Frida címmel. Az alkotás két Oscart és egy tucat más filmes díjat is begyűjtött. Julie Taymor rendező munkája (Salma Hayek, Alfred Molina, Ashley Judd, Antonio Banderas főszereplésével) végre hiteles képet nyújt Frida életéről, művészetéről, kultikus alakjáról. A művészet értőinek szűkebb köréből kilépve, a világ is rácsodálkozhat Frida fájdalommal teli, lenyűgöző alkotásaira.

A marxizmus meggyógyítja a betegeket • 1954 • forrás: wikiart.org

A marxizmus meggyógyítja a betegeket • 1954 • forrás: wikiart.org

Sok önarcképet festett, s ezt magányosságával magyarázta. Arca ezeken maszkszerű, szinte semmiféle érzelem nem tükröződik rajta, az arcot körülvevő, jelképes értelmet hordozó tárgyak, állatok, a háttérben látható táj árulja el a kép igazi mondanivalóját, a művész pillanatnyi lelkiállapotát. Ő volt az első festőnő, aki leplezetlenül ábrázolta a női testet, olyan élményeket örökítve meg, amelyeket csak a nők élhetnek át. Kahlo szimbólumai általában könnyen megfejthetők, s utalnak a művész életének arra a szakaszára, amelyben a mű született.