Frida Kahlónak élete során számos fizikai traumát kellett átélnie: már hatéves korában lebénult egyik lába, sántítva járt, de ennek ellenére merész, bevállalós, fiús lányként viselkedett, s hogy leplezze fogyatékosságát, földig érő mexikói népviseletbe vagy nadrágba öltözködött. Négy testvére közül ő volt az apa kedvence, az apáé, aki haladó gondolkodásra nevelte lányait, a legmenőbb intézménybe járatta őket, ahol Frida orvosnak tanult. Itt ismerkedett meg leendő férjével, a szintén festő Diego Riverával.

Később egész életére kiható balesetet szenvedett, amikor egy villamos ütközött azzal a busszal, amelyikkel utazott. A baleset miatt nem lehetett gyereke, és ezt a fájdalmas tényt nehezen fogadta el. Medence-, láb- és gerincsérülésének súlyossága csak később derült ki, hónapokig gipszfűzőt hordott, ami mozgásában szinte teljesen gátolta. A fájdalommal való küzdelem végigkísérte feldúlt életét. A sok egyedüllét és az unalom, no meg persze Diego Rivera hatására kezdett el naplószerű képeket festeni. Három év múlva összeházasodtak.

1926-ban készítette első önarcképét, egy hosszú, tematikus sorozat részeként. Frida önmagának festett, meglepte a gyűjtők buzgó érdeklődése. Férjével Amerikában is éltek egy ideig, ahol Diego megrendeléseknek tett eleget, de Frida állapota egyre súlyosabbá vált, honvágy gyötörte, ezért hazatértek Mexikóba. 1950-ben sorozatban hétszer műtötték meg a művésznő gerincét, ezek után már nem tudott talpra állni. 1953-ban amputálták a jobb lábát, és nem hagyhatta el betegágyát. Ez nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: mindenki óriási meglepetésére, ágyában fekve, díszes népviseleti ruhában jelent meg a megnyitón.

Sok önarcképet festett, s ezt magányosságával magyarázta. Arca ezeken maszkszerű, szinte semmiféle érzelem nem tükröződik rajta, az arcot körülvevő, jelképes értelmet hordozó tárgyak, állatok, a háttérben látható táj árulja el a kép igazi mondanivalóját, a művész pillanatnyi lelkiállapotát. Ő volt az első festőnő, aki leplezetlenül ábrázolta a női testet, olyan élményeket örökítve meg, amelyeket csak a nők élhetnek át. Kahlo szimbólumai általában könnyen megfejthetők, s utalnak a művész életének arra a szakaszára, amelyben a mű született.

Megjelent a Cimbora 2007/9-es számában