Színtér
![A dolgok mágikus menete](https://cimbora.net/pictures/szinter/b_9-thumb_2554_1120_0_0_0_auto.jpg)
Amikor 1999-ben Budapesten, a Ludwig Múzeumban a CH – Mai svájci művészet című kiállítást láttam, talán akkor találkoztam először munkásságukkal. Több mint harminc évig dolgoztak együtt, azóta Weiss elhunyt, és nem tudom, alkotótársa miként látja a jövőt... A Mélycsarnokbeli kiállításuknak (2012. szeptember 27. – november 11.; kurátor: Angel Judit) újabb munkákat kellett volna bemutatnia, de közbejött a tragédia, így régebbi, ismert anyagot láthattunk.
A világhírű páros installációkat, filmet, fotót és különböző objekteket gyártott. Legismertebb munkájuk az 1987-es The ways things go (A dolgok menete) című dominóeffektusos videó, amelyben hétköznapi tárgyakat látunk úgy egy fizikai-kémiai láncreakcióban, hogy közben más kontextusba kerülnek, és elveszíthetik eredeti funkciójukat, játékosabban súlyosabbra véve a témát. Rube Goldberg machine szimuláció ez, arról a fickóról elnevezve, aki talán először tervezett ilyen láncreakciós munkákat, megihletvén svájci alkotóinkat. Ma már eléggé elterjedt dolog ez, biztosan találkoztatok már valahol hasonló megoldásokkal. Erről a munkáról az ok-okozat, a gravitáció, a káosz és a rend, az egyszeri és a megismételhetetlen témái jutnak eszembe.
![](https://cimbora.net/pictures/szinter/b_5-way-things-go-2.jpg)
Gumikerekek, löttyök, tárolók, léggömbök, gyertyák találkoznak és lendítik egymást mozgásba, előre. Van benne valami mágia, óriási feszültség, esendőség és szépség is, hisz egyszerűen hihetetlen, amit ezek a tárgyak produkálnak.
Van egy making of-ja is ennek a filmnek. Azt mondják ők, hogy a készítés kitartó türelmet igényelt, és egyáltalán nem volt olyan szórakoztató, komikus, mint maga a végtermék.
Érdekes és izgalmas lehetett a kiállítást kísérő fizikaóra a Műcsarnokban. Olvasom, hogy a múzeumpedagógiai programban részt vevő diákok mozgó installációkat hozhattak létre szilárd és folyékony, esetleg légnemű halmazállapotú anyagokból a film mellé. De térbeli képregényt is készíthettek, történeteket találhattak ki a fotósorozathoz. Ezt megelőzően készült a filmhez vezető Equilibres (Egyensúly – Egy csendes délután) című, artistamutatványokat idéző fotósorozat 1984–85-ben. Ezeken a színes és fekete-fehér felvételeken háztartásbeli, konyhai tárgyakat láthatunk, amint egyensúlyoznak.
![](https://cimbora.net/pictures/szinter/b_3-the-way-things-go.jpg)
Művészeink egyszer ültek egy vendéglőben, és játszani kezdtek az asztalon lévő tárgyakkal, hogy agyonüssék az időt. Innen származott az ötlet, hogy ez egy sorozat is lehetne, de ez, gondolom, kódolható a néző számára. E tárgyegyüttesek múlandósága, átmeneti állapota csodás és játékos, törékeny, abszurd pillanatokat merevít ki az örökkévalóságnak. Egyetlen bizonyíték tárgyi létükre ez a sorozat, amelyben életnagyságban szerepelnek. Mindegyiküket poétikus, ironikus cím kíséri.
A nagyobb gyűjteményekben helyet kap egy-egy munkájuk, sok rangos helyen kiállították őket, mint például a zürichi Kunsthaus, a londoni Tate Modern, a kölni Ludwig Múzeum, a párizsi Pompidou – csak hogy néhányat említsek. A Velencei Biennálén kétszer is szerepeltek, 2003- ban Aranyoroszlán-díjat nyertek, a Documentán, Kasselben, 1987-ben és 1997-ben voltak jelen.
Megjelent a Cimbora 2012/9-es számában
![Városkép emberekből](https://cimbora.net/pictures/edosagok/tn_francesco_clemente_-san_francisco_1991-.jpg)
Városkép emberekből
A Szín-téren: Francesco Clemente
Színtér
„A tájkép emberi formájú, az emberi forma tájképszerű. Meggyökerezett városlakó vagyok, és a város képe emberi testekből rakódik össze. Mindenki állandóan változik, mindenki alapvetően gyönyörű, és mindenekfölött mindenki, legtöbb esetben, láthatatlan. A pillantás által a testek és formák láthatóvá válnak.”
![Read More](https://cimbora.net/template/images/next.png)
![Sikított, ha nem engedték befejezni a festményét](https://cimbora.net/pictures/edosagok/tn_congo_5_congo-offered-multiple-colours_1957-1024x836.jpg)
Sikított, ha nem engedték befejezni a festményét
A Szín-téren: Congo, a „rokon” művész
Színtér
„Olyan érzése volt az embernek, ahogy nézte őt festés közben, mintha a művészet születését tapasztalta volna meg.”
![Read More](https://cimbora.net/template/images/next.png)
![Papírszeletelt varázsvilág](https://cimbora.net/pictures/edosagok/tn_cat-photox-upload.jpg)
Papírszeletelt varázsvilág
A Szín-téren: John Ed De Vera
Színtér
Dizájner szerepel ezúttal a Szín-téren, aki előszeretettel vág, kísérletezik, alkot betűkaraktereket. Nem áll le sose, mindig tanul valami újat, és felhasználja azt saját világában.
![Read More](https://cimbora.net/template/images/next.png)
![Virágos, macskás „kiállításparti”](https://cimbora.net/pictures/edosagok/tn_np.jpg)
Virágos, macskás „kiállításparti”
A Szín-téren: Nicolas Party
Színtér
Tanult, iskolázott festő, aki korábban utcai falfirkászként dolgozott. Stílusa elárulja, hogy 3D-s képeket gyártott évekig, ideje másik felében pedig művészeti múzeumok padlóját koptatta. Művészete azt jelzi, hogy a világ, ahogyan ismerjük, alakul a megjelenített képe által.
![Read More](https://cimbora.net/template/images/next.png)