Színtér
Olvasom, hogy náluk is családi jellegzetesség volt a kreativitás, hiszen édesapja festőként tevékenykedett. Ismerünk egy pár esetet a művészettörténetben, elég Picassót, Warholt említenem, akiknél bizonyos stílusjegyek abszolút felismerhetővé és híressé tették őket, nem csak szakmai körökben. Így van ez talán Giacometti esetében is. Az elnagyolt, végtelenségig elnyújtott és lecsupaszított figurák mélyen bevésték a művész nevét a köztudatba, felejthetetlenné tették. Pedig egyszerűnek tűnik a képlet, a durva, elnagyolt felület az ősi szobrokat juttatja eszünkbe, a mozdulatlanságba merevedett figurákat az örökkévalóságba repíti. Mindez ezerrel megnyújtva, mint El Greco alakjai. Ő is családtagjait használta modellnek.
Ne feledjük, művészünk nemcsak így tud, hanem így akar dolgozni. Hogy jobban érthető legyen a történet, az illusztrációk között találtok olyat, ahol azt is felvillantja, hogy mennyire mesterien értett a hagyományosabb plasztikához.
Ebben az évben és főleg mostanság egyre többet látom felpattanni a nevét itt-ott, különböző kiállítások kapcsán, a nemzetközi szcénában. Ilyen például a londoni Gagosianban jelenleg is futó Substance and Shadow (Anyag/Lényeg és Árnyék) kiállítás Giacometti szobraival és a munkáiról készült Peter Lindbergh-fotókkal. Megemlíthetjük az ötven évet átölelő életmű több mint 250 munkát felvonultató, Tate Modern-beli retrospektív anyagát is, szeptemberig látogatható tárlatát. Aki tudja, nézze meg! (A tárlat 2017. május és szeptember között volt látogatható. -- szerk. megj.)
Munkái frissek, kísérleti jellegűek. Soha nem érezte befejezettnek egyiket sem. Csontvázra emlékeztető törékeny alakjai az embert mutatják meg, a háborúk és szörnyűségek utánit, mármint az ember maradványait. Honnan jöttek, mit akarnak ezek az álomszerű, emlékekből táplálkozó totemfigurák? Egyes értelmezők szerint lombjukat elhullatott fákként mutatkoznak meg ezek a lecsupaszított lények. Egyik levelében azt írja alakjairól, hogy sosem egységes tömbként jeleníti meg őket, hanem áttetsző alakzatokként.
Megjelent a Cimbora 2017/5-ös számában
Aki festészetet fest
A Szín-téren: Gerhard Richter
Színtér
A sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolában a vizuális művészet csoportom tagjai többek között festészettel is próbálkoznak. Egyik találkánkon Ildikó egy olajképnek kezdett neki, amelyet fotó alapján készült megfesteni. A fénykép a város felújított főterén készült, a szökőkút lépcsőin egy elmosódott figurát jelenít meg. Telefonnal készült, önmagában is festői, színei elfakultak, egyes részeit homály fedi. Ahogy néztem a hihetetlenül jól alakuló képet Ildikó keze alatt, Richter festményei jelentek meg lelki szemeim előtt.
Az élet gyökereit kutatva
A Szín-téren: Theo Jansen
Színtér
Sárga műanyag csövekből, palackokból, horgászzsinórból, ragasztószalagból készülnek kinetikus szobrai, kötegelővel egymáshoz rögzítve. Szárnyuk is van a százlábúaknak. Ügyesen a szél segítségével lépegetnek a holland partokon, a homokban, könnyebben, mint a kerekes járművek
A harmadik szem művészete
A Szín-téren: Emma Kunz svájci látnok, kutató, gyógyító, rajzoló (1892–1963)
Színtér
„Rajzaim a 21. századnak készülnek. Ugyanakkor közvetítik a kompozíciót, formát és dimenziót, a ritmust, szimbólumokat vagy számok és szabályok átalakulását.”