A nézővel együtt rezonáló művész
A Szín-téren: Mona Hatoum
„Szeretem nyitottra tervezni munkáimat, hogy több szintű értelmezést is megengedhessenek. A művészet nem hasonlítható össze az újságírással, nem tárgyalhat konkrét problémákat.”
Kép forrása: artspace.com
Gyermekként találkozott először a nyugati művészettel, egy szótárt lapozgatva. Megállás nélkül rajzolt, de apja inkább a grafikai tervezés felé terelte lánya érdeklődését. Később – néhány, a reklámszakmában eltöltött év után – Londonba utazott, hogy régi vágyát beteljesítse. Festett, rajzolt, mindent kipróbált, de legjobban a minimalisták és a konceptualisták érdekelték. Mert a minimalizmus kidobja a sok fölösleges zajt, csak a lényegre koncentrál. Ez a 1970-es években történt, azóta is kortárs művészettel foglalkozik, a világ egyik legismertebb művészévé válva.
Kép forrása: artbasel.org
Kép forrása: manjm.org
A palesztin-brit alkotónak Berlinben is van műhelye, de nem vallja magát stúdiófüggő művésznek, ott alkot, ahol éppen az ihlet éri. Installál, szobrokat készít. Az 1980-as években videózott, performanszokat követett el. A legkülönfélébb anyagokat használja, mint például: üveg, fém, szappan, papír, neon, haj, kábelek. Sokat dolgozik, leginkább egyedül szereti elkészíteni kisebb installációit. A politikai, szociális és személyes konfliktus, ellentmondásosság, veszély, otthon, elválasztás fő témáival foglalkozik.
Kép forrása: manjm.org
Minden munkájának köze van ahhoz a helyhez, ahonnan jön. Azt akarja, hogy az ember kérdezzen, ne fogadja el a világot úgy, ahogyan bemutatják neki. Azt is el szokta mondani, hogy, mivel hadirendbe állított múlttal rendelkezik, sokszor elvárják tőle, hogy munkái ezt a küzdelmet közvetítsék, vagy hogy a nép szavát képviselje. Igen nagy feladatnak véli ezt, gyakran úgy érzi, ezeknek az elvárásoknak ellentmondana.
A legizgalmasabb a művészetben, hogy nem tudom, a következő kiállítás hová repít engem a földön, vajon mit fogok kezdeni ezzel a helyzettel, és milyen műveket hozok majd létre. Felcsigáz, hogy nem tudhatom mindezt előre.
Csendélet kézigránátokkal • Kép forrása: universes-art.com
Nature morte aux grenade, azaz Csendélet kézigránátokkal (2006–2007) a címe annak az installációnak, amely egy különös, forma és tartalom közti feszültséget hordoz magában. Színezett, esztétikus anyagból, kristályból készült objektegyüttes ez, amelyben sok-sok, különbnél különb gránátot láthatunk egy fém kerekesasztalon kiállítva.
Nem vagyok pacifista. Azt hiszem, hogy azok, akik pacifisták, elfogadják a nemzetek jelenlegi állását. Ők kiváltságos helyzetben vannak, és érdekük, hogy minden maradjon változatlanul.
Otthon • Kép forrása: tate.org.uk
A Home, azaz Otthon című munkában zümmögnek a háztartási tárgyak. A zúgó drótkerítés mögött, a szobában, a reszelők, keverők, darálók, potyolók, fémcsipeszek és izzók rezonáló lélekkel vannak felruházva. Magasfeszültség vezetődik, az erőteljes búgás különös hatást gyakorol a látogatóra. Kasselben láttam, a 11. Documentán. Megrázó élmény volt.
Ezek a munkák a testről is szólnak, a testre utalnak, úgy is, hogy az nincs jelen. És amikor ezek az ismerős tárgyak fura és fenyegető valamivé válnak, az egész világ megkérdőjeleződik és csordultig telik bizonytalansággal.
Plusz és mínusz • Kép forrása: moma.org
A + & –, azaz a Plusz és mínusz című munkának egy nagyobb változatát is láttam már kiállítva az 51. Velencei Biennálén. Ez egy földre épített homokozó, mánusos homokóra. Motorizált átmérője a kör középpontja körül forog szépen, lassan, úgy, hogy egyik sugara felboronálja a homokot, ágyásokat, koncentrikus köröket kezd húzni, de nem jár a végére, mert a másik sugár elsimítja a hullámokat. Több olvasatú, tiszta, szép munka, elmélkedésre szólít. Erős formai jelenléttel rendelkező, kikristályosodott alkotás, ahol a néző testi tapasztalata beindítja a lélektani és az érzelmi választ.
Minden művész alkotása személyes történetéből és tapasztalataiból táplálkozik. Így elkerülhetetlen a konfliktus és veszély, bizonytalanság érzete munkásságomban, de ez nem azt jelenti, hogy pusztán illusztráció az egész.
