Tervek, vázlatok nélkül csap bele a munka közepébe, és érdekes módon egyszerre húsz-harminc alkotást is készít különböző helyszíneken, úgy, hogy néhány óra matatás után egy másik installációhoz megy, ott is ügyködik pár órát, majd ismét helyszínt vált. Napok, akár hetek is eltelhetnek, míg visszaér egy előző munkához, így új vagy más irányba terelődhet az elkezdett folyamat. Izgalmas lehet, ti is kipróbálhatjátok, ha egyszerre, egy időben több munkán is dolgoztok, edzve a kitartásotokat.

Egy ideig félretett alkotás újra kézbevétele érdekes tapasztalatokkal gazdagíthat. Munkára fel! Művészünk folyamatosan épít és bont, összerak és szétszed, szakít és bogoz. Kísérletezik, lehetőségeket, utakat próbál ki, előzetesen nem is tudja, merre viszi a keresgélése. Akkor áll le, akkor fejezi be a munkát, ha már nem tudja semerre sem továbbvinni. Ősi életerőt közvetít. Eszembe jut erről az a hím selyemmadár, amely a tojó elcsábítására lugast épít két párhuzamos falból, ezeket földbe szúrt száraz ágak és füvek alkotják. A bejáratot kék tárgyakkal, például bogyókkal, tollakkal díszíti.

Nagy élményekben, hetekig tartó fantasztikus tapasztalatokban lehet része az alkotónak, amíg eljut a helyszínek felfedezésétől a tiszavirág-életű, helyspecifikus munkák felépítéséig. Sokszor félbe is hagy elkezdett munkákat, hogy a természet beavatkozzék a folyamatba, ezért is nehezen állapítható meg, mikor befejezett egy-egy műve, hiszen az igazából állandó változáson megy keresztül, saját életét élve természeti közegében. Másik érdekes gondolata az, hogy a munkák helyszínét nem teszi publikussá, hagyja, hogy felfedezzék, rábukkanjanak az emberek, így a hatás valószínűleg sokkal fokozottabb a nézőben. Lenyűgözik a rejtett és finom érzékenységben gazdag természetes helyszínek. A hangok, szagok, illatok, textúrák, színek, formák, anyagok gazdagsága körülvesz bennünket, ezekkel kell rezonálni, ezeket kell észrevenni, ezekre kell figyelni, mint ahogyan ezt érzékeny, ebben a hónapban bemutatott alkotónk is teszi. Állandó ihletforrás a természet, forduljunk nyitottsággal felé, mondaná Byles úr. Ha növekszik az életereje, azért, ha atomjaira bomlik, azért.

Szóval, mit is csinál ez az ember, hogy elkezdtünk beszélni róla? Egyszerű. Elsősorban összeszed, újrahasznosít leírt anyagokat. Másodsorban befektetett energiájával, idejével, a természet segítségével, a művészet nevében belső utazásra hív, katarzist kínál. Megosztja a kiaknázott természet szépségét, az alkotás örömét. Hát részesüljünk benne!

Megjelent a Cimbora 2021/7-es számában