Az élet gyökereit kutatva
A Szín-téren: Theo Jansen
Sárga műanyag csövekből, palackokból, horgászzsinórból, ragasztószalagból készülnek kinetikus szobrai, kötegelővel egymáshoz rögzítve. Szárnyuk is van a százlábúaknak. Ügyesen a szél segítségével lépegetnek a holland partokon, a homokban, könnyebben, mint a kerekes járművek
Kép forrása: dutchdubai.com
Ha alábbhagy a szélfúvás, megtorpannak a szerkezetek, amikor felkel a szél, továbblépnek a szörnyek. Felfogják a fuvallatot, tárolják, ebből nyerik az energiát, amit majd a lábakba pumpálnak, így szélcsend esetén is haladhatnak. Egyszerűen fantasztikus az, ahogyan léteznek, ijesztően reális az egész! Az anima teszi velünk, az ember és a természet életet lehel a műszaki leleménybe, a tárgyba, ami mozgásba lendül, mi meg elhihetjük, hogy lelke van. Hipnózis. Főleg, ha már láttunk egy-két bogaras, szörnylényes filmet életünkben!
Csontvázaim képesek a széllel járni. Megszállottá tettek. Általuk helyem van a világban, megélhetést kaptam tőlük. Szükségünk van egymásra... tulajdonképpen most már nem tudnék élni nélkülük.
Hogy élőlényszerűek, hogy új életformák, ez az alkotóban a folyamat során fogant meg. 1990 óta játszva kísérletezik a monstrumokkal, több verzió is készült már belőlük. Az első példányokat ragasztószalaggal rögzítette, esetlenek voltak, inogtak és botladoztak. De feltalálónkat hajtotta valami varázslat, és nem lankadt.
Kép forrása: domusweb.com
A művész is tanult a tapasztalat során, így lényei is természetes fejlődésen estek át. Egyenes a testtartásuk, biztos a lépésük. Némelyikükön fapados érzékelő van, azaz ha lelógó gumicsövén már nem levegő jön, hanem víz, az bajt jelent. Ha akadályt észlel, irányt változtat. Ha erős szél fúj, belekalapálja lábait, vagy belefúrja orrát a homokba.
Jansen nem titkolt szándéka az, hogy ízeltlábú szörnyei egyszer majd önálló életet élnek a parton.
Kép forrása: ignant.com
Eleinte festőnek tanult, a fizika is érdekelte. Később a robotika és a repülés tana foglalkoztatta. Megrajzolja, számítógépes programokkal szimulálja a mozgást, aztán teszteli őket. Az életrevalóbb fajokat megépíti, a gyengéket kidobja, hagyja „meghalni”.
A rákhoz hasonló szobrát tíz évvel ezelőtt kint hagyta a londoni Trafalgar téren. Elképesztő hatást keltett! Az embereknek nehéz elhinniük, hogy a csövek nem élőek, hogy nem hajtja motor őket, hogy nem robotok. A közönség letaglózva bámulja a csodát. Ha felébred a varázslatból, játszhat vele, sétáltathatja.
Kép forrása: adutchexperience.com
Jansen arra figyelmeztet bennünket, hogy legyünk újra érzékenyek a környezetünkre, járjunk nyitott szemmel és adjuk magunkat át a játéknak. Mert az élet ijesztő és izgalmas is egyben. (Portréfilm a strand-bestiákról és a művészről itt található)
Kép forrása: strandbeest.com
