1995-ben születtem Kézdivásárhelyen. Mióta egyetemista vagyok, a Kézdi – Kolozsvár – Budapest háromszögben próbálom elsajátítani a bölcsész szakmát, de ami fontosabb, igyekszem élni. Ezt már csak a versírás teszi könnyebbé.

Horváth Benji, olykor Horváth Előd Benjámin, ír, olvas, szerkeszt, szervez, szlemmel, moderál, beszélget, utazik, Kolozsvár, Helikon folyóirat, itt, ott, amott. Legutóbbi kötete: A Dicsőséges Európa, Budapest, Libri Kiadó, 2018.

„Gyulakután születtem 1987-ben, itt volt életem első fele, a második Kolozsváron, ahol tanultam: vallást, irodalmat, filozófiát. Gyerekkorom óta költőnek készültem, s lám, még mindig nem készültem el teljesen.”

Pár napja megkérdezték tőlem, milyen volt a szülőfalumban felnőni. Én csak ezt tudom, feleltem, mivel nem tudhatom, milyen lett volna máshol nőni fel. De talán ennek a környezetnek köszönhetem, ahol minden felnőtt ember ismerte egymást, a csemetéket pedig vonásaik alapján gyorsan beazonosították, hogy számomra a másik ember, még akkor is, ha én nem ismerem őt, nem veszélyes idegent, ellenséget jelentett és jelent, hanem valakit, akinek köszönni kell, aki útbaigazítást adhat, segítséget nyújthat. Ezzel a bizalommal indulok mindannyiszor útnak...

Tóth Krisztina könyvében három, egymástól függetlenül is értelmezhető mesefüzér olvasható, amelyek egy narratív szálra épülnek. A teknő, Az emlékező forrás és Az erdei emberek című részekből összeálló történet mitikus világba varázsol, aminek a mélyén olyan valóság húzódik, amit emberek ma is megélnek. Nem könnyed varázsmese ez, hanem olyan történet, ami egyszerre hord magában emberi sorsokat, és mutat meg egy számunkra idegen látásmódot.