Szobrász nagyapám nagyon tevékeny alkotó ember volt. Rajzolt, mintázott, oktatott, írt. Érdekes módon megmutatkozni viszont nem szeretett, nem állított ki szívesen, egyéni kiállításra életében nem került sor. Pontosan nem tudom, hogy miért, talán mert nem tartozott a feladatai közé, szerény emberként a teremtő munka érdekelte, alkotói egóját háttérbe helyezve volt, aki volt.

Az, hogy Hilma af Klint neve esetleg nem cseng ismerősen számunkra, arról nem csak mi tehetünk. Rejtőzködve, a művészeti színtértől távol, a színfalak mögött a megjeleníthetetlen megjelenítésén dolgozott ő is, a vizualitáson túllépve, bátran vállalva egyediségét, eredetiségét, különlegességét. Az absztrakció úttörőjének hagyatékában ezernél több dinamikus festményt, jegyzetet, tervet, grafikát találhatunk. Megtartotta ezeket önmagának, nem mutatkozott meg, nem állított ki, törekvéseit csak a kiválasztott kevesek ismerték. Az 1944-ben elhunyt alkotó ráadásul végrendeletébe foglalta, hogy halála után húsz évre lehessen csak felfedni szimbolikus műveit ... amiből közel negyven év lett. Mindezt miért, nem tudni... talán úgy gondolta, hogy az akkori társadalom felkészületlen, nem tart ott, hogy értelmezni tudja üzeneteit. Más szóval: nem a saját korának, hanem a jövő emberének dolgozott.

Hilma af Klint nemcsak művész volt, hanem egy olyan ember is, aki a szellemi fejlődést kereste. Kezdetben csak eszköz volt, aki az anyagtalant megörökítette az anyagban, láthatóvá tette a láthatatlant. A művész unokaöccse, Johan af Klint szerint, aki egyben a festőnő munkáinak örököse és a Hilma af Klint Alapítvány elnöke: „Hilma munkássága a szellemi világ fizikai megjelenítése.”

Stockholmi születésű, a Királyi Képzőművészeti Akadémián tanul festeni botanikai témájú képeket, tájképeket, portrékat. A kor tudományos felfedezéseit követve a lélek, az ezoterikus tanok után kutat, ennek a fényében kell geometrikus, misztikus munkáit értelmezni. Alkotásai kódolt üzenetekként működnek az utókor számára, a színek megszemélyesítve aktiválódnak a felületein, a női erő kékben pompázik, a férfi sárgában, a zöld a kettőjük egységét hirdeti elvont költői képekben, a spirál vonalán, egészen a mennyországig. Transzállapotban is készített rajzokat, de a misztikus megtapasztalást elemző megközelítés követte esetében, naplójegyzetek formájában. Munkái fényt és reményt árasztanak.

Absztrakt, tárgyábrázolást hanyagoló alkotásai felborítják a művészettörténet rendjét. Korban utána lép színre az úttörőnek számító Kandinsky, Klee, Mondrian, de egymás munkásságáról nem tudnak. Az újító eszközöket kereső formabontó művészek az ellentétes erők egyensúlyának, a színek harmóniájának, szimbolikájának megjelenítésével, a geometrikus rendszerek kibontásával a világegyetem lényegi szerkezetét közvetítették műveikben, írásaikban.
Hilma af Klint egy magasabb életterület feltárására törekszik. Meggyőződéssel vallotta, hogy amikor fest, a létet a szellem által létrejött egységben látó tudatosság médiuma.

Megjelent a Cimbora 2018/8-as számában