1. Új hatalom a második világháború után
Az első lépések: államosítás és kollektivizálás
Új sorozatunkat fogalomtisztázás céljából indítjuk: azt szeretnénk, ha általa megismerkednétek közelmúltunkkal (nagyjából az 1945-1989 időszakkal), annak legfontosabb jelenségeivel, történéseivel, szereplőivel, hogy jobban lássátok, mit hagy(t)unk magunk mögött 1990-től errefelé – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának első, bevezető része.

Karl Marx, Forrás: commons.wikimedia.org
Bizonyára hallottátok már ezeket a kifejezéseket: „kommunizmus"„kollektív" „szocializmus", „pionírok", „cenzúra", „Szekurítáté", „Megéneklünk, Románia" stb. – valószínűleg főként szüleitek beszélgetéséből, amelyben (Nicolae) Ceaușescu egykori román diktátor neve is bizonnyal előfordult ilyenkor. Mindezek a szavak és az általuk takart fogalmak az 1989 decembere előtti Románia társadalmi-politikai és mindennapi valóságának olyan tényezői, amelyek meghatározták az ország akkori történéseit és lakosainak életét az „átkos korszakban" ahogyan nevezték ezt a periódust.
Új sorozatunkat fogalomtisztázás céljából indítjuk: azt szeretnénk, ha általa megismerkednétek közelmúltunkkal (nagyjából az 1945-1989 időszakkal), annak legfontosabb jelenségeivel, történéseivel, szereplőivel, hogy jobban lássátok, mit hagy(t)unk magunk mögött 1990-től errefelé. Főként a sorozatindító részben sűrűbben találtok fogalmakat, amelyek segítségével a témánk keretét, hátterét világítjuk meg, de azon vagyunk, hogy – még ha tömören is – néhány konkrét példát is nyújtsunk nektek, amelyek szintén tájékozódásotokat szolgálják. Sorozatunk szerzője, Novák Csaba Zoltán történész, kutató 1975-ben született Nyárádszeredában. Marosvásárhelyen él, a Román Tudományos Akadémia munkatársa, egyetemi óraadó tanárként is dolgozik.
A második világháború befejezése után Kelet-Európa, így Magyarország és Románia is, a Szovjetunió befolyása alá került. A szovjetek segítségével a kommunista pártok kerültek hatalomra, és egy rövid átmeneti időszak után hozzáláttak a társadalom átalakításához. Olyan gondolkodók vagy politikusok, mint Karl Marx vagy Vlagyimir Iljics Lenin eszméire hivatkozva egy, az addigitól teljesen különböző, igazságosabbnak vélt világot szerettek volna megteremteni. Úgy képzelték el, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek nevében minden lehetséges hatalmat a kommunista párt fog birtokolni, nincs szükség más szervezetekre, sőt, a hivatalos állásponttól eltérő véleményre sem. Felszámolták vagy korlátozták a különböző szabadságjogokat (véleménynyilvánítás, sajtószabadság, szabad gyülekezés stb.).

Karl Marx, Forrás: commons.wikimedia.org
A kommunista ideológia szerint az új világban nincs szükség a magántulajdonra, mindenki a saját érdeme szerint részesül a közvagyonból. 1948-ban elkezdődött az államosítás. A magán- vagy közösségi tulajdonban lévő gyárakat, üzemeket, iskolákat, földterületeket, különböző ingatlanokat az állam egyik napról a másikra elvette addigi tulajdonosaiktól. Erdélyben 468 katolikus, 531 református, 34 unitárius és 8 magyar evangélikus tanintézményt államosítottak. A régi pártok képviselői a föld- és gyártulajdonosok (vagy ahogy emlegették őket: a burzsoázia) és a kommunista ideológiával szembenállók (a reakciósok) ellen osztályharcot hirdettek: eltávolították őket állásaikból, gyermekeiket eltiltották a továbbtanulástól; akit az új rendszer ellenségének gondoltak, börtönbe, illetve munkatáborba küldték, ahol nehéz fizikai munka elvégzésére kényszerítették Azokat az előkelő származásúakat, azaz arisztokratákat, akik nem menekültek el vagy nem kerültek munkatáborba, kijelölt kényszerlakhelyekre száműzték így jutott például Marosvásárhelyen Teleki Gemma grófnő abba a helyzetbe, hogy a mai Teleki Téka egyik zugában lakjon, ahol virágárusként működött annak idején.
Az új hatalom a falu világának megváltoztatására is kísérletet tett. Ez azért volt fontos, mert az ország lakosságának döntő többsége falun élt, és ott volt a legerősebb a rendszer ellenfelének tartott egyház befolyása. A kollektivizálás 1949 márciusában kezdődött el Romániában. Az volt a célja, hogy az addig magánkézben levő földeket állami tulajdonba helyezzék. Úgynevezett termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat hoztak létre. Elviekben a földet az emberek közösen munkálták volna meg, és a terményből ki-ki saját munkája alapján részesült volna.

Vlagyimir Iljics Lenin Forrás: commons.wikimedia.org
A falvak lakosságát három kategóriára osztották: földnélküli szegény parasztok, kevés földdel rendelkező középparasztok és a nagyobb földterülettel rendelkező kulákok csoportjára. Az embereket különböző módszerekkel (meggyőzés, propaganda, fenyegetés, nyomásgyakorlás, erőszak alkalmazása) próbálták rávenni, hogy összes tulajdonukkal lépjenek be a termelőszövetkezetekbe. A föld nélküliek örültek az új helyzetnek, de a tehetősebbek igyekeztek ellenállni. Ezért az ún. kulákok ellen sokszor valóságos hadjáratot indítottak: kigúnyolták őket, gyermekeiket nem engedték továbbtanulni, olyan helyzetbe hozták, hogy ne tudják megművelni földjüket, munkatáborokba deportálták, sőt, elrettentés végett néhányukat ki is végezték így például a Maros megyei Nyárádszeredában egy kulákot a saját földjén lőttek le. A holttestet megfélemlítés végett néhány napig nem is temették el.
A kollektivizálás a falusi lakosság ellenállása miatt nehezen haladt. Több ütemben valósult meg, csak 1962-ben sikerült befejezni. Nagy mértékben megváltoztatta a vidéki emberek életét. A magán földtulajdon felszámolásával a régi értékek közül sok megszűnt. A kollektív gazdaságok nem az emberek helyi igényei alapján működtek, hanem a központi pártvezetés utasításait követték Kötelesek voltak megtermelni a vezetés által kirótt mennyiséget, a kvótát, de ez a rossz szervezés miatt általában nem sikerült Ilyenkor a kollektív gazdaságok, a központi megtorlástól való félelmükben, hamis adatokat közöltek így a gazdaságokban dolgozó emberek egyre kevesebbet kaphattak a nekik járó terményekből. Az emberek többsége úgy érezte, hogy az állam visszaélt régi tulajdonukkal, sokkal kevesebbet juttat nekik, mint amennyi járna. Ennek következtében egyre inkább terjedni kezdett az állami gazdaságokból való lopás.
A kollektív gazdaságok rendszere, világa a rossz vezetés miatt megbukott Az 1989-es változások után az előző rendszerből kiábrándult emberek felszámolták őket
(A sorozat munkatársa Egry Gábor történész)