5. Ünnepek a kommunizmus alatt
A kommunista pártok egy új világot szerettek volna létrehozni, ezért hatalomra jutásuk után azonnal hozzáláttak a régi ünnepek eltörléséhez. Minden olyan ünnepet betiltottak, lecseréltek, amely az előző rendszerhez kapcsolódott – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának ötödik része.

Augusztus 23-i felvonulás (forrás: Rompres)
A hivatalos (állami) ünnepek az ország állampolgárai, a közösség értékrendjét, összetartozását jelenítik meg. Ezek az ünnepek olyan történelmi eseményeket, hagyományokat elevenítenek fel, amelyek fontos szerepet töltenek be az illető ország, közösség kialakulásában, fejlődésében.
A kommunista pártok egy új világot szerettek volna létrehozni, ezért hatalomra jutásuk után azonnal hozzáláttak a régi ünnepek eltörléséhez. Minden olyan ünnepet betiltottak, lecseréltek, amely az előző rendszerhez kapcsolódott. A vallási témájú ünnepeket száműzték a nyilvánosságból. A legnagyobb keresztény ünnepek, a karácsony és a húsvét is erre a sorsa jutott. Helyettük a kommunista párt történetéhez vagy hatalomra jutásához kapcsolódó eseményekről, személyekről emlékeztek meg. Helyet kaptak azok a történelmi események is, amelyeket be lehetett illeszteni a kommunista ideológiába, amelyeket a kommunista párt érdekei szerint lehetett értelmezni. Volt olyan ünnep, amely egy régi, megszokott ünnepet próbált helyettesíteni. A télifa-ünnepély például a karácsonyt volt hivatott feledtetni. Az ajándékosztás és a fenyőfa-állítás (ezúttal nem karácsonyfának, hanem télifának nevezték) nem maradt el, de nem Jézus születése alkalmából szervezték, hanem január 1-jén.
A hivatalos ünnepeken általában óriási rendezvényeket, sok ezer embert megmozgató felvonulásokat szerveztek. Az embereket gyakran arra kényszerítették, hogy munkahelyükről csoportosan részt vegyenek ezeken. Az összes kommunista országban fontos állami ünnepnek számított november 7-e. Ezen a napon a szovjet kommunista párt győzelmére és hatalomra jutására emlékeztek Az emberek leginkább május 1-jét kedvelték A munka ünnepének számított már a kommunista pártok hatalomra jutása előtt is, de először ezekben az országokban lett hivatalos ünnep. Az embereket ezen az ünnepen kellett a legkevésbé részvételre ösztönözni. A majális, a lacikonyha, a sör és a szórakozás mindenki számára élvezhető volt, a kötelező programok ellenére is.
Arra is volt példa, hogy személyi változás vagy szemléletváltás miatt megváltozott egy adott ünnephez való viszony. Egyes ünnepek háttérbe szorultak, mások nagyobb hangsúlyt, szerepet kaptak. Ez történt Romániában augusztus 23-a, Magyarországon március 15-e megünneplésével. Augusztus 23-a Nicolae Ceaușescu hatalomra jutása után felértékelődött, a Szovjetunióhoz kapcsolódó ünnepek, például november 7-e háttérbe szorultak. Románia a második világháborúban 1944. augusztus 23-án felmondta Németországgal kötött szövetségét, és átállt a győztes Szövetségesek (Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia) oldalára. A Román Kommunista Párt innen számította hatalomra jutásának kezdetét. 1989-ig augusztus 23-a jelentette a legnagyobb ünnepet Romániában. Az eseményről művész- és dokumentumfilmeket forgattak, irodalmi műveket, művészi alkotásokat készítettek. Nagyon sok ember - főleg az iskolások számára - kötelező volt részt venni a rendezvényeken. Az iskolásoknak pionír egyenruhába öltözve az első sorokban kellett állniuk, verseket szavaltak, énekeltek.
Magyarországon március 15-e kezdetben a legnagyobb ünnepnek számított. A forradalom és szabadságharc 100. évfordulóját hatalmas rendezvénysorozattal ünnepelték 1948-ban, abban az évben, amikor végleg hatalomra került a kommunista párt. A függetlenségért folytatott harc, a jobbágyfelszabadítás, a földesurak elleni küzdelem fontos része volt a kommunisták világképének is. Hamarosan azonban az ünnep egyre szegényebb lett, Kossuth és Petőfi mellett a kortárs pártvezetők, például Rákosi Mátyás és Sztálin szerepét hangsúlyozták 1848 céljainak kései megvalósításában. 1951-ben törölték a munkaszüneti napok közül, majd 1957-ben iskolai szünnap lett, de munkanap maradt.
Az új ünnepek, bármennyire kötelezőek és nagyszabásúak voltak, nem feledtették azonnal a régieket. A vallásos ünnepeket például ott, ahol a rendszer által gyakorolt ellenőrzés nem volt annyira erős (templomokban, családon belül) sokan rendszeresen megtartották. Arra is volt példa, hogy magyar fiatalok titokban a Romániában betiltott március 15-re emlékeztek, és megkoszorúztak 1848-as emlékműveket. A hivatalos szervek nem tűrték az ilyen típusú megnyilvánulásokat. Az ötvenes évek végén titkos koszorúzások miatt több fiatalt ítéltek börtönbüntetésre. A kommunista ünnepek a rendszerváltás után megszűntek. Május 1-jéről is eltűntek a felvonulások, csak a majális maradt.
(A sorozat munkatársa Egry Gábor történész)