5. Ünnepek a kommunizmus alatt

A kommunista pártok egy új világot szerettek volna létrehozni, ezért hatalomra jutásuk után azonnal hoz­záláttak a régi ünnepek eltörléséhez. Minden olyan ünnepet betiltottak, lecseréltek, amely az előző rend­szerhez kapcsolódott – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának ötödik része.

Augusztus 23-i felvonulás (forrás: Rompres)

A hivatalos (állami) ünnepek az ország állampol­gárai, a közösség értékrendjét, összetartozását jelení­tik meg. Ezek az ünnepek olyan történelmi esemé­nyeket, hagyományokat elevenítenek fel, amelyek fontos szerepet töltenek be az illető ország, közösség kialakulásában, fejlődésében.

A kommunista pártok egy új világot szerettek volna létrehozni, ezért hatalomra jutásuk után azonnal hoz­záláttak a régi ünnepek eltörléséhez. Minden olyan ünnepet betiltottak, lecseréltek, amely az előző rend­szerhez kapcsolódott. A vallási témájú ünnepeket száműzték a nyilvánosságból. A legnagyobb keresz­tény ünnepek, a karácsony és a húsvét is erre a sorsa ju­tott. Helyettük a kommunista párt történetéhez vagy hatalomra jutásához kapcsolódó eseményekről, sze­mélyekről emlékeztek meg. Helyet kaptak azok a tör­ténelmi események is, amelyeket be lehetett illeszteni a kommunista ideológiába, amelyeket a kommunista párt érdekei szerint lehetett értelmezni. Volt olyan ün­nep, amely egy régi, megszokott ünnepet próbált he­lyettesíteni. A télifa-ünnepély például a karácsonyt volt hivatott feledtetni. Az ajándékosztás és a fenyőfa-állí­tás (ezúttal nem karácsonyfának, hanem télifának ne­vezték) nem maradt el, de nem Jézus születése alkal­mából szervezték, hanem január 1-jén.

A hivatalos ünnepeken általában óriási rendezvé­nyeket, sok ezer embert megmozgató felvonulásokat szerveztek. Az embereket gyakran arra kényszerítették, hogy munkahelyükről csoportosan részt vegyenek eze­ken. Az összes kommunista országban fontos állami ünnepnek számított november 7-e. Ezen a napon a szovjet kommunista párt győzelmére és hatalomra ju­tására emlékeztek Az emberek leginkább május 1-jét kedvelték A munka ünnepének számított már a kom­munista pártok hatalomra jutása előtt is, de először ezekben az országokban lett hivatalos ünnep. Az em­bereket ezen az ünnepen kellett a legkevésbé részvétel­re ösztönözni. A majális, a lacikonyha, a sör és a szóra­kozás mindenki számára élvezhető volt, a kötelező programok ellenére is.

Arra is volt példa, hogy személyi változás vagy szem­léletváltás miatt megváltozott egy adott ünnephez való viszony. Egyes ünnepek háttérbe szorultak, mások na­gyobb hangsúlyt, szerepet kaptak. Ez történt Romániá­ban augusztus 23-a, Magyarországon március 15-e megünneplésével. Augusztus 23-a Nicolae Ceaușescu hatalomra jutása után felértékelődött, a Szovjetunió­hoz kapcsolódó ünnepek, például november 7-e hát­térbe szorultak. Románia a második világháborúban 1944. augusztus 23-án felmondta Németországgal kö­tött szövetségét, és átállt a győztes Szövetségesek (Szov­jetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia) oldalára. A Román Kommunista Párt innen számította hata­lomra jutásának kezdetét. 1989-ig augusztus 23-a je­lentette a legnagyobb ünnepet Romániában. Az ese­ményről művész- és dokumentumfilmeket forgattak, irodalmi műveket, művészi alkotásokat készítettek. Nagyon sok ember - főleg az iskolások számára - köte­lező volt részt venni a rendezvényeken. Az iskolások­nak pionír egyenruhába öltözve az első sorokban kel­lett állniuk, verseket szavaltak, énekeltek.

Magyarországon március 15-e kezdetben a legna­gyobb ünnepnek számított. A forradalom és szabad­ságharc 100. évfordulóját hatalmas rendezvénysorozat­tal ünnepelték 1948-ban, abban az évben, amikor vég­leg hatalomra került a kommunista párt. A független­ségért folytatott harc, a jobbágyfelszabadítás, a földes­urak elleni küzdelem fontos része volt a kommunisták világképének is. Hamarosan azonban az ünnep egyre szegényebb lett, Kossuth és Petőfi mellett a kortárs pártvezetők, például Rákosi Mátyás és Sztálin szerepét hangsúlyozták 1848 céljainak kései megvalósításában. 1951-ben törölték a munkaszüneti napok közül, majd 1957-ben iskolai szünnap lett, de munkanap maradt.

Az új ünnepek, bármennyire kötelezőek és nagysza­básúak voltak, nem feledtették azonnal a régieket. A vallásos ünnepeket például ott, ahol a rendszer által gyakorolt ellenőrzés nem volt annyira erős (templomokban, családon belül) sokan rendszeresen megtar­tották. Arra is volt példa, hogy magyar fiatalok titok­ban a Romániában betiltott március 15-re emlékeztek, és megkoszorúztak 1848-as emlékműveket. A hivata­los szervek nem tűrték az ilyen típusú megnyilvánulá­sokat. Az ötvenes évek végén titkos koszorúzások miatt több fiatalt ítéltek börtönbüntetésre. A kommunista ünnepek a rendszerváltás után megszűntek. Május 1-jéről is eltűntek a felvonulások, csak a majális maradt.

 (A sorozat munkatársa Egry Gábor történész)