Nemes Nagy Ágnes ismert verssorát választottam újabb versértelmező sorozatom címéül, keresve azt a szándékot, amellyel a költők és (gyermek)olvasóik viszonyulnak hétköznapi tárgyainkhoz. A gyermeklírában a tárgyköltészetnek az a típusa érvényesül leginkább, amelyben fokozottan van jelen az ember és tárgyai közötti személyes kapcsolat.

A költő/a gyermekolvasó szól itt a tárgyhoz, megszólításuk már önmagában is személyes élményt fejez ki; a tárgy „leírása” együtt halad a hozzá fűződő személyes érzelmek kifejezésével, attól függetlenül, hogy ezek pozitív vagy negatív előjelűek, illetve a tárgy jellege szerint elfogadóak vagy elutasítóak.
A tárgyak iránti érdeklődésünk és vonzalmunk nem kimondottan szépirodalmi jellegű, mindennapi életünkben is tárgyak és eszközök vesznek körül minket: használati, kultikus és műtárgyak, továbbá játékok és munkaeszközök stb. A körülöttünk lévő világot is tárgyakon keresztül ismerjük meg. A tárgyi valósággal való azonosulásunk, a fizikai élethez való ragaszkodásunk használati tárgyainkban is megmutatkozik, kialakítva egy személyre szabott tárgyi kultúrát.
Személyes tárgyaink információkat hordoznak egyéniségünkről, jellemünkről; nem véletlenül beszélünk a tárgyak szimbolikus jelentéséről, szubjektív értékhordozó jellegéről. A jelenség tanulmányozásával külön társadalomtudományi irányzat foglalkozik: a tárgyszimbolika. Jeles kutatója, Kapitány Ágnes a tárgyak által szimbolizált lehetséges tartalmak közül a következőket sorolja fel: félelmetes, megnyugtató, szentimentális, okos, erőt és/vagy stabilitást sugárzó, szegénységre utaló, konfliktusokat okozó, emberi kapcsolatokat elősegítő, életélvezetet hordozó, bürokratikus, humoros, legérdekesebb, egy más világba átvezető stb. tárgyak.
A szépirodalom mellett a képzőművészetnek is megvan a maga sajátos tárgykultusza. Muhi Sándor szatmárnémeti grafikus versértelmezéseinkkel párhuzamosan ugyanannak a tárgynak a képzőművészeti megjelenítését elemzi valamely konkrét rajz, festmény, grafika, fénykép stb. alapján. Betekinthetünk a képzőművészet sajátos eszközeinek világába, és a beszélt / írott nyelv olvasásával párhuzamosan lehetőség nyílik a képi nyelv olvasására is.
Reményünk szerint a sorozat végére érve a Cimbora olvasóiban kialakul majd egy összetettebb tárgyszemlélet, azaz vizuálisan érzékelhető és nyelvi eszközökkel kifejezhető egyéni tárgykultúra, ahhoz hasonló, amelyet Nemes Nagy Ágnes személyesen is átélhetett és költőként megfogalmazott: „a tárgyak erőtere vigasztaló”.