A téli mesék varázsához kevés fogható: van valami a tél hűvösében, a hó fehérségének ragyogásában, ami felcsigázza a fantáziát.

Kádár Annamária mesepszichológus első mesefordítása a szívünkben élő Hóangyalokról szól. „Ha egyszer készítettél egy hóangyalt, ő örökre veled marad” – olvashatjuk a fülszövegben. Van olyan, aki még soha nem készített hóangyalt a frissen hullt hóban, aki nem verdesett sűrűn lábával és karjával, amíg életre keltette saját hóangyalát, azt, aki majd a bajban vigyázhat rá és szeretteire? Vajon tényleg tudnak segíteni rajtunk?

A mesék főhőse, Júlia egy éjjel arra ébred, hogy csodálatos tünemény sziporkázik a szobájában, egy Hóangyal, aki azért jött, hogy megmentse őt. Tényleg léteznek hóangyalok, hol élnek, és milyen veszély leselkedik Júliára, amitől meg kell őt védeni?

„Az Ahol a Hóangyalok laknak gyönyörű mese a gyermeki hitről, a mágikus gondolkodásról” – fogalmaz Kádár Annamária a történetről, amelynek szívmelengető ereje lehet egy békés téli estén.

A kisregény megkapó történet Viktória királynő korának „díszleteiben”, idő- utazással, karácsonnyal, kalanddal összetartozásról, szeretetről. A legfiatalabb olvasók is kézbe vehetik, izgalmas és könnyen olvasható történet hűvös téli es- tékre, igazi bevezető az írott fantázia világába.

A két fiatal főhős egy tükrön át jut vissza a viktoriánus Angliába, ahol persze nem tétlenkedhetnek, hiszen feladatot is találnak maguknak. Alex és Ruby min- denképpen meg szeretné akadályozni, hogy korabeli rokonukat, Edithet apja egy rémes bentlakásos iskolába adja. Ebben a kétszeres kalandban csatlakozhatsz a főhősökhöz.

A történet Mary Pope Osborne harmincegy részes sorozatának része, és bár nem időutazós a sztori, az olvasó mégis időutazhat benne, hiszen a könyv a lovagkort idézi. A regényben a valós történelmi eseményeket a fantázia színezi ki: Artúr király mondavilága és a kelta legendák nevezetes Merlin mágusa is feltűnik benne.

Camelotba, egy mesebeli királyságba kap meghívást két főhősünk, Jacket és Annie, akik számára a karácsonyi meghívó nem várt fordulatot hoz: az ünnepélyes királyi vacsora, amelyen a kerekasztal lovagjai is részt vesznek, életre szóló kihívást tartogat. A tét, hogy Jacket és Annie meg tudják-e menteni az átok sújtotta birodalmat, meg tudják-e akadályozni egy legenda eltűnését, képesek-e a megpróbáltatásokat kiállva maguk „továbbírni” azt.

Jó választás ez a könyv, ha a Narnia krónikáihoz hasonló hangulatú, de egyszerűbb, kisebb lélegzetvételű történetet olvasnál.

A kissé sutára sikerült címfordítás ellenére izgalmas kérdéseket feszeget a regény. Azért suta a címfordítás, mert a történetben a fiút végül is nem Karácsonynak, hanem Nikolasnak hívják. Mindez persze semmit nem vesz el a tüneményes, karácsonyi hangulatú történet értékéből.

„Ha ugyanis hiszünk valamiben, nem kell látnunk ahhoz, hogy tudjuk, létezik.”

A könyv fülszövege a Télapó (Karácsony vagy Nikolas?) gyerekkorának titkaiba ígér betekintést: „Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Grimpli?”

Bár a fenti kérdésekre is tartogat válaszokat, a mese olyan értékekről szól, amelyek valamiért sűrűbben vannak jelen tudatunkban a karácsony közeledtével: reményről, hitről, varázslatról, csodáról: „Az egész világ, legalábbis a mi világunk, az embereké, tele van szörnyű dolgokkal. Mindenhol nyomorúság, mohóság meg szomorúság, éhség, durvaság, ahová csak nézel. És van egy csomó gyerek, aki soha nem kap ajándékot, és szerencsésnek érezheti magát, ha egyáltalán néhány kanál gombaleves jut neki vacsorára. Nincsenek játékaik, és minden este éhesen fekszenek le. Aztán vannak, akiknek még szüleik sincsenek, és rettenetes felnőttek vigyáznak rájuk, mint például Karola néni. Egy ilyen világban pedig könnyen lesz rossz ember valakiből. Úgyhogy ha valaki még így is jó, az már önmagában is csoda! Ami reménnyel tölti el az embert. Márpedig a remény a legszebb dolog ezen a világon.”

Megjelent a Cimbora 2021/8-es számában