Az Odaát elején sok részlet tisztázatlan, de az olvasó a párhuzamos elbeszélésből egyre több információhoz jut: részben Ajla Viknek írt másfél leveléből értesülünk a történtekről (a másodikat nem sikerül befejezni), részben Viktől. Egyikük sem tudja egymagában összerakni pontosan, hogy kivel és mi történt, így mindkét elbeszélőre szükség van. Nem csak a jelen megismerése folyik több szálon, hiszen a regény két fejezete a múltat is új megvilágításba helyezi: Vik édesapja és édesanyja szemszögéből szintén többrétegű képet kapunk az Európai Unió felbomlásának, a nyugdíjasok és diákok lázadásának, a városállamok és a Város körüli kolóniák kialakulásának idejéből. A Fekete fény első kötete után nagyon sok fiatal olvasó izgatottan várta a folytatást, amelyet most már könyvesboltokban is kezükbe vehetnek. A szerencsésebb kolozsvári és marosvásárhelyi közönség a könyv szerzőjével is találkozhatott november végén.
A regény folytatásában kiemelt hangsúlyt kap a kaland és a szerelem, azonban mindkettőt beárnyékolják Vik félelmei, aki, ahhoz képest, hogy életveszélyben van, bosszantóan sokat vívódik Ajlával alakuló szerelméről. A regény főszereplőjének hangulata igen változó: hirtelen hozott döntései néha egészen önzőnek mutatják, máskor pedig nagyon is megértő, és meggyőzően higgadt elhatározások mozgatják. El kell ismernünk, hogy nincs könnyű helyzetben: háború készülődik, nem térhet haza a kolóniájába, amit elpusztítottak, sem a Városba, nem élhet nyugis, felelőtlen tiniéletet, de még az anyját sem láthatja, és azt sem tudja, kiben bízhat és kiben nem.
„A jó regény műfaját nem tudjuk meghatározni” – fogalmazott a kolozsvári író-olvasó találkozón Pacskovszky Zsolt író, az Odaát szerkesztője. Szerinte ez jellemzi a Fekete fényt is, hiszen nehéz volna egyetlen műfaj keretei közé szorítani. A jelenlévők megtudhatták, hogy A Gömbben megismert Város és a körülötte lévő kolóniák ötlete Kenyából származik. Itt tapasztalta a szerző, hogy a megközelítőleg hárommilliós szegény közösség kiszorítva, gettóban él, magas falakkal elválasztva a jómódú gazdagoktól. Zágoni Balázs elárulta, naponta igyekszik két, két és fél órát írással tölteni, különben maga sem tudja követni története apróbb részleteit, viszont fontos, hogy ne essen ki a ritmusból.
Magáról a Gömbről most sem tudhattak meg mindent a kíváncsi érdeklődők, sőt, azt is jelezte a szerző, hogy talán a regény sem fed fel minden egyes részletet. Természetesen Cimbi sem venné el senki kedvét az olvasástól azzal, hogy elárul most olyasmit, aminek a felderítése érdekében érdemes végigolvasni a regényt.
„Lesz-e harmadik kötet?” – érdeklődött a regény egy fiatal olvasója. „Ha elolvasod a második kötetet, megérted, hogy miért nem lesz. Most nem tervezem, engem is meglepne, ha lenne” – válaszolt viccesen Zágoni Balázs, aki ezzel arra is utalt, hogy a második részben elvarrja ez eddig nyitva hagyott szálakat is.

Megjelent a Cimbora 2019/8-as számában