Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Jakab Villő Hanga

Jakab Villő Hanga

Se nem ifjúsági, se nem fantasy – mégis mindkettő

Cimbi olvasólámpája

Közelebbről is szemügyre vettük Huszti Gergely Mesteralvók hajnala című ifjúsági fantasyjét (Cicero, 2019), amellyel a szerző elnyerte 12 év feletti kategóriában az Év Ifjúsági Könyv Írója címet. Nem csalódtunk benne, izgatottan várjuk, hogy a második részt is kezünkben tarthassuk!

Se nem ifjúsági, se nem fantasy – mégis mindkettő
Kép forrása: litera.hu

„Viszonylag furcsa műfajú a könyv, kikacsintás a tipikus kategóriákból: a fantasyből is kilóg és az ifjúsági regény kategóriából is kilóg. Nehezen beskatulyázható szövegről van szó” – fogalmaz az első kötetes Huszti Gergely az igyic.hu által készített interjúban. Ugyan a Mesteralvók hajnala a szerző első ifjúsági regénye, 15 éves szerkesztői, vezető szerkesztői múltját tekintve nem állíthatjuk Husztiról, hogy újonc volna az irodalom világában.

A szövevényes történetben a többszólamú nyelvezet alapozza meg a bejárt világok hangulatát: két világ – egy régi és egy mai – és három főszereplő – két fiatal és egy felnőtt – elevenedik meg a kétrészes regény első kötetében. A földi világon kívül egy természetfölötti világ is kirajzolódik, amelyhez szorosan kötődik a mesteralvók legendája, földi maradványaik tisztelete a Mesteralvók Könyve köré szerveződő vallásos elköteleződés.

Két idősík, három földi és egy égi világ

A három főhős beszédmódja három (földi) világot teremt a regényben: a három szólam fejezetenként változó nyelvezetet, nézőpontot, világfelfogást eredményez. A regény oldalain hol a dakorleoni apácarend fiatal tagjának, Admirának a gondolatait követjük, hol a induló Vulgarus Pokk hangját halljuk, hol pedig a 21. században élő sulis srác, hacker és gamer Milán világán keresztül követjük az eseményeket.

„Amikor Milán találkozik Admirával, ott érzésre hatszáz év nyelvi különbözőség is találkozik, és kell hogy megférjen egy dialógusban” – fogalmaz a könyv írója a korábban idézett beszélgetésben.

Mindhárom szereplő életútja felébreszti az olvasó kíváncsiságát, és hozzájárul a történet ritmusához, dinamikájához. Nem véletlen azonban, hogy a bevezető fejezet Admiráé, hiszen ő az, aki felfedezi a regény bonyodalmául szolgáló eseményt: eltűnnek a Dakorleon városát védelmező mesteralvó, a szentként tisztelt Rufhus mester földi maradványai. Az archaizáló, meghökkentő hasonlatokban gazdag és ismeretlen, mitikus világot felidéző nyelvezet kihívást is jelenthet első olvasásra, azonban éppen alkalmas arra, hogy olvasóját kiragadja a hétköznapokból.

Kép forrása: bookline.hu

Kép forrása: bookline.hu

Admira: a 224. szürkegém apácacsaj

A középkort felidéző apácarend nővére, Admira árvaként nevelkedik a szigorú szabályok szerint működő kolostor falai között. A rend tagjai őrzik a városuk, Dakorleon védelmét szolgáló mesteralvó csontjait, szegénységben élnek és gyógyítással foglalkoznak.

„Amint leérek a sekrestyébe, a jeges rémület torkon ragad és nem ereszt. Az érezhet így, kire a sűrűben medve támad, és addig szorítja, míg a levegő, kiskaput keresve, a test valamennyi nyílásán egyszerre távozik a haldoklóból” – hangzanak a regény bonyodalmának indító sorai. Admira hangját halljuk, aki tilosban jár, amikor felfedezi, hogy Rufhus mesterük földi maradványai eltűntek.

A rózsa neve Umberto Eco, az Abigél Szabó Magda regénye 

Admira alakjának megalkotásában „... két műhöz nyúltam gondolatban, A rózsa neve volt az egyik, és talán kevésbé adja magát, de XX. századi példaként az Abigél a másik” – nyilatkozta a szerző a szigorú leánynevelde elveinek és a szerzetesrend reguláinak, szabályainak forrásáról.

Admira számára, aki egész életében a kolostor falai között élt, gyógyítással és hitbuzgalommal foglalatoskodott, nem csekély feladat, hogy útra keljen és felkutassa a felhők feletti Tamarislánt és az utolsó, földi testben élő mesteralvót, Ludovik főatyát. Az apácafőnök szerint Admirát igaz hite el fogja vezetni az égi helyre, amelyet sokan kerestek már, és sokak szerint csak legenda. Erős hitén kívül olyan képességek is segítik útján, amelyekről ő maga még nem tud, ahogyan születésének, árvaságának történetéről sem. Múltjának felsejlése, a mesteralvók valódi lényéről szerzett új ismeretei megrendítik, talán új utakra is vezetik.

Miló: a tipikus nem-tipikus kamasz srác

Milán a másik kamasz hőse a regénynek. Admirával ellentétben nem a mitikus múltban, hanem a 21. században él. Az ő világa a mai fiatal gamereké, szereti a kihívásokat, főleg a kíváncsiság és a problémamegoldás motiválja kisebb hackerakcióiban is. Szereti áthágni a szabályokat, akárcsak a szürkegém Admira, viszont egyikőjüket sem rossz szándék vezérli, hanem az új dolgok megismerése. A két tizenévesben közös, hogy egyikőjük sem bír aludni. Nem egyszerű alvászavarról van szó, hanem valamiről, ami Admira világában a mesteralvók eltűnése óta bűn, az éberség:

„Fogalmam sincs, mi lehet a gáz velem, már többször feltúrtam a netet, leírják, hogy mik a tünetek, és hogy számos gyógymód létezik az álmatlanságra, de az én esetem kicsit bonyibb. A szakirodalom szerint nekem már kábé nem szabadna élnem. A kialvatlanság ugyanis két hét után halálos is lehet, nekem meg már vagy két hónapja tart.”

Milót egy barátja kéri meg, járjon utána, miféle spameket kap két napja folyamatosan: Miló néhány óra munka után rájön, hogy nem valamiféle automatikus reklám számsorait küldözgeti a rendszer barátjának, hanem egy hely koordinátáit. Igazán Koffert, Miló barátját hozza lázba a kaland lehetősége, de végül Miló is benne van, hogy Somlyóbányára utazzanak, megnézni a helyet, amelyet kód jelöl. A két srác utazása nemcsak amiatt pörög, mert nagyon mai, hanem azért is, mert a humor, irónia, csipkelődés mellett őszinte beszélgetéseknek is hely jut ennek során: családról, szerelemről, célokról. Noha a somlyóbányai viadukthoz nem Miló, hanem Koffer kapta a spamszerű meghívót, végül mégis Miló indul el innen egy másik világba, amely „mocskos és magasztos”, ismeretlen és titkokkal teli. Izgalmas, ahogyan útja elején Miló saját világának ismeretei alapján próbálja értelmezni az új helyzetet, szektásoknak, emberrablóknak, őrülteknek gondolva fogva tartóit, mígnem kénytelen elfogadni, bármennyire is valószerűtlen, hogy valamilyen módon új világba jutott. Minden gamer- és heckerösztönére szüksége lesz a túléléshez a cudar világban, szerencséjére egy igazi számítógépes játék karakteréhez illő szuperképességek is segíteni fogják.

Kép forrása: bookline.hu

Kép forrása: bookline.hu

Vulgarus Pokk: a legszimpatikusabb duhaj hős

Vulgarus Pukk üdítő figurája nem tipikus főhős a kortárs ifjúsági regényekben, tátongó hiányt pótol izgalmas felnőtt nézőpontjával, élettapasztalatával, meglátásaival. Tőle hallunk Dakorleon városának történetéről, helyzetéről is, rajta keresztül ismerjük meg a város egyszerű, borászatból élő lakóit. Vulgarus alakját darabos humora, élcelődő stílusa, kalandor természete és a zord fellépése mögötti jósága határozza meg. Vulgarus ugyanakkor nemcsak másokkal, hanem önmagával szemben is ironikus, saját szájából halljuk például, hogy úgy véli, az ő lelki üdvén már semmi sem segít.

A Rufhus mester eltűnését követő tanácskozáson, amelyen a városmester Koriolan Kán, Vulgarus és a kolostor vezetője vesz részt, a Kán katonai segítséget szeretne kérni a mesteralvó eltűnése miatt. Vulgarust bízza meg a hírvivői szereppel, de nem csak az apácafőnök gondolja helytelennek a fegyverkezést, hanem Vulgarus is saját útján indul el. Feleségétől való búcsúzkodása nemcsak egy duhaj férfit mutat meg, hanem az otthonához, családjához hűségeset is:

„– Mióta érdekelnek téged a mesteralvók, Vulgarus Pokk? Azt még elnézem, hogy titokban dohánnyal és bódítószerekkel kereskedsz, hogy hajnalban érsz haza a kótyagos pinceszolgával közös pincelátogatásaitok végeztével, hogy minden héten ispotályba kerül valaki, mert te felképelted a családod védelmében, de hogy városérdek szólít el tőlünk, az már nekem is sok.
(...)
– Éberünnepre itthon leszek, és úgy megtáncoltatlak, mint még soha, ígérem. Elegek vagytok nekem, nincs is másom rajtatok kívül, tán csak a rossz természetem.”

A történetbe több szálon is belefonódik a hűség, szeretet és szerelem kérdése, mégis talán az egyik legmélyebb, legösszetettebb Vulgarus Pokk fiatalkori szerelmének története, amely töredékekben merül fel, de jobban kapcsolódik a regény eseményeihez, mint feleségéhez fűződő szeretete.

Egymásba fonódó (élet)utak

Mindhárom főhős saját útján indul az eltűnt mesteralvók rejtélyének nyomába, kit szándék vezet, kit a sorsa, útjuk mégis közös, és egy irányba tartanak. Ahogyan a különböző hősök közötti viszony egyre világosabbá válik, úgy tárul fel egyre több részlet a félszigetszerű világ, a Tornác hatalmi harcairól, a mesteralvók történetéről, személyes sorsukról, a különböző világok közös dolgairól.

Az első kötet fekete borítóján aranyszínű jelképek utalnak a regény tartalmára, a cím pedig az oldal közepén elhelyezve osztja két részre a borítót. A kép alsó részén egy középkori várfallal és lángcsóvákkal körülvett kis település körvonalai – talán Dakorleoné – a földi világra utalnak. A központi részen keresztbe helyezett csontok a mesteralvók földi maradványait ábrázolják a földi és az égi közötti kapcsolat lehetőségeként, a borító felső részén pedig egy hőlégballon az égi utazást szimbolizálja a felhők fölötti városba.

A sötét hangulatú borító, amely a néhol horrorisztikus történetszálra utal, és a mitikus világ darabokra hullását sejteti, éles ellentétben áll a befejező kötet, a Mesteralvók viadala fehérarany borítójának hangulatával, amely a történet letisztulását, a viharfelhők elcsendesedését ígéri, és megválaszolja az első kötetben nyitva hagyott égető kérdéseket is: „A három szál összefonódik, a végső viadal elkerülhetetlen, de kinek az oldalán állnak a mesteralvók? Kiből lesz áruló, ki áldozza fel magát társaiért, és mennyit ér a barátság és a szerelem ott, ahol sötét erők uralják a világot?” (részlet a fülszövegből)

Megjelent a Cimbora 2021/1-es számában