Még egy

– Api, gyere nézzük meg a dinoszauruszokat.

– Jó. Hozom a könyvet

– Nem a könyvben.

– Akkor a kis tévében.

– Nem, nem. Igaziban

Csend.

– Tudod, a dinoszauruszok régi-régi állatok.

– Nem baj.

– Igen, de már nincsenek itt.

– Hol?

– Hát sehol. Az erdőben se, a hegyekben se. Még az állatkertben se.

– Hova mentek?

– Nem mentek sehova.

Csend.

– Tudod, az égből leesett egy nagy kő. Nagyon nagy. És eltemette őket.

– Igen?

– Azt mondják. És hiába volt két fejük.

– Nem is volt.

– Hát, egyik fejük a nyakukon volt. A másikat a pocakjukban hordták.

Nevet.

– Akkor jó.

– Tessék?

– Akkor nem temette el őket a nagy kő.

– Nem.

– Dehogyis. Két fejjel kitalálták, hogy el kell szaladni. És elszaladtak.

Nagy csend.

– És akkor most hol vannak?

– Ők tudják. Két fejük van.

– De... akkor hogyan nézhetjük me őket?

– Majd szólnak, jó?

Megjelent a Cimbora 2008/8-as számában