Még egy

– Fiam.

– ...

– Fiam!

– ...

– Fiam!

– Tessééék!

– Gyere be.

– Miéért?

– Vacsora van.

Bejön. Árnyéka lóhosszal megelőzi.

– Api...

– Tessék.

– Tudod, a bent az kint van.

Nézem. 85 centi magas.

– Én most kint vagyok, jó?

– Tudod, mit? Én is.

Kezet mosunk vacsora előtt.

Még egy

Felgurulunk a Feleki tetőre. A túlsó oldalról.

– Api. Én csak lefele tudok gurulni.

– Persze. Mert nem vagy gép.

– Nem?

– Nem.

Felérünk a tetőre. Lelassulunk. 

Ránk vigyorog a halálkanyar.

– Api?

– Tessék.

– Erőgép akarok lenni, jó?

– Jó. De az erőgép benzint eszik.

– És csokit.

– Csokit nem.

– Nem?

– Nem.

Csorgunk lefele a szerpentinen. 

Odalent Kolozsvár izzik a melegben.

– Nézd csak, Apika. A holnapi város.

Csendben ereszkedünk.

Megjelent a Cimbora 2009/1-es számában