A lányok; A fiúk
Keszeg Ágnes illusztrációja
A lányok
Mértan órán leveleznek, titkos ábécét
állítottak össze, legalább öt ábécé
jön-megy a soron, azt üzengetik
egymásnak, tudom, ki kibe
szerelmes fülig, fölösleges
így rejtjelezve értekezni róla,
ha ránézel, és piros a füle, akár
a padlót is felszedheted alóla,
észre sem veszi, nem jár: repdes,
száll, suhan, mert épp beléd
szerelmes, most aranyos vagy,
helyes és cuki, jövő héten már
nem tetszel neki, rájön, hogy
lábad görbe, füled kajla, nem
tudja, fejeden mi van, mert
nem hasonlít hajra, és komolyan,
hogy képzeled, hogy pont neki,
pont hozzád bármi köze is lehet,
ez megdöbbentő – gyorsan kitalál
egy titkos ábécét, hogy az egészet
megírja Fanninak, Teréznek, Sárinak,
és aztán egész történelem órán boncolnak téged.
A fiúk
Rugdosódnak és sáros a cipőjük,
és szünetben a porban hemperegnek,
csúfolják egymást majomnak,
szamárnak, de minden mókát
csoportban csinálnak, verekszenek,
el is bőgik maguk, de nem vágnak
egymásnak undok arcot,
nem gyűlölködnek hónapokon át,
és egész évben egy padtársuk
van, akivel azért mégsem
összeragadva járnak, nem
puszilóznak, nem is visibálnak,
nem leveleznek, inkább megbokszolják
egymást, és minden rendben,
jó volna fiúnak születni,
csak nem szeretnék lábon állva
pisilni egész életemben.
