Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Leena Krohn

Leena Krohn

Az ördögi leves

(Paha keitto)

Cimbirodalom

Leena Krohn Szfinx vagy robot (Sfinksi vai robotti) című elbeszélésgyűjteményének filozofikus-tudományos-fantasztikus történetei kilógnak a mese keretei közül, a gyermek és a felnőtt között lezajló párbeszédek olyan témákat dolgoznak fel, mint a téridő és a fekete lyukak természete, a gravitáció, az idő, a párhuzamos világok, álom és valóság viszonya. 
A következő hónapokban a Cimbora lapjain bebarangoljuk a Krohn által feltérképezett lehetséges világokat, és útravalóként, hamuban sült pogácsa helyett, ezzel a gondolattal tarsolyunkban indulunk neki: 
„Minden, ami nem lehetetlen, előbb vagy utóbb megtörténik. De néha még a lehetetlen is.”
 
 

Az ördögi leves
Kusztos Júlia illusztrációja

– Lídia! – szólalt meg apa. – Ezt olvastad?
Apa egy cikkre mutatott a reggeli újság főoldalán, ahol általában csak hirdetések jelennek meg.
– Mi az? – kérdezte Lídia.
– A Nemzeti Egészségügyi Központ közleménye. Olvasd csak!
Lídia olvasni kezdte:

 
A közelmúlt egyes eseményei miatt minden állampolgárt óvatosságra intünk a levesek, kásák és különösképpen a forró italok kevergetésekor. Nem ajánlatos a folyadékokat túl erőteljes, egyenletes, egyirányú és hosszú ideig tartó kavarással hűteni. A lehető legbiztonságosabb hagyni, hogy az étel magától lehűljön. Egyes, bár kétségtelenül ritka esetekben a kevergetés turbulenciát okozhat, ez pedig az ún. szingularitás kialakulásához vezethet.
A tésztadagasztók szintén veszélyzónában vannak. Amennyiben a kavarék irányából szívóerőt érzékel, mindenképpen tolja távolabb a tésztát, és fordítsa el tekintetét. Ha túl közelről bámulja a turbulenciát, a veszély csak nő. A legrosszabb forgatókönyv szerint az ilyenfajta „féregjáratok” magukba szippanthatják az óvatlan kevergetőt. Jelen pillanatban nem létezik ismert eszköz a szingularitásban eltűntek visszahozására.
Polgártársak! Mértékletességre és elővigyázatosságra intjük önöket, mind az otthoni konyhákban, mind a nyilvános vendéglátói helyiségekben.

 
– Mit akar ez jelenteni? – nézett fel Lídia.
– Ez egy szükségszerű figyelmeztetés. Történt néhány baleset – válaszolta apa –, sajnálatos véletlenek. Ott van például Kauto bácsi esete.
– Mi történt Kauto bácsival? – kérdezte Lídia.
– Azt akarod mondani, hogy még mindig nem hallottál róla? Múlt tavasszal történt, épp nekilátott egy tál káposztalevesnek, amit felesége egyenesen a tűzforró levesesfazékból mert ki a tányérjára. A farkaséhes Kauto bácsi pedig nagyon hevesen kavargatta a levesét, hogy hamarabb lehűljön.
– De hát mindenki ezt csinálja – mondta Lídia.
– Valóban. De szerencsére nem mindenkivel történik az, ami Kauto bácsival történt.
– Mi is történt Kauto bácsival? – kérdezte Lídia ismét.
– Az asszony hallotta a férj meghökkent hangját – mesélte apa –, és feléje fordult. Annyit látott, hogy a tányéron örvény alakul ki, kissé hasonló ahhoz, ami a kagylóban jön létre, ha kihúzzuk a dugót. És nem tűnt el, pedig Kauto bácsi már abbahagyta a kavargatást. Épp ellenkezőleg, a leves dagadni, hullámzani és fröcsögni kezdett, mint a háborgó tenger. Hamarosan már a tányér sem látszott. A leves meg dagadt és dagadt. Ezzel egy időben Kauto bácsi kiejtette kezéből a kanalat, és a felesége látta az arcát elmerülni a leves örvényében. A hölgy ezt mesélte nekem: „Úgy nézett ki, mintha a tányér magába szívná. Észrevehetően keskenyebbnek és vékonyabbnak tűnt. Még mielőtt bármit is tehettem volna, a feje eltűnt abban a tölcsérszerű torokban. Egy ellenállhatatlan erő magába szippantotta. Valóságos boszorkányleves volt!”
– Borzasztó! – mondta Lídia.
– Az asszony belekapaszkodott férje hózentrógerébe, de ekkor ő is elkezdte érezni az egyre erősödő szívóerőt. Azt mesélte, olyan volt, mintha a levesből egy óriási porszívó nézett volna feléjük. Azt mondta, hogy őt is ugyanaz a végzet érte volna utol, ha a férje nem rúgja le magáról. Biztos volt benne, hogy a rúgás mentette meg.
– Ördögi leves! – sóhajtott Lídia. – Na de mi lett Kauto bácsival?
– Eltűnt – válaszolta apa –, elmerült a leves örvényében. Nem sokkal a történtek után a helyzet megnyugodott, a hullámok lecsillapodtak, és az asztalon egy tányér közönséges, gőzölgő leves állt. A férfit azóta sem látták.
– Hogyan lehetséges ez? – kérdezte Lídia
Apa folytatta:
– Hát, nyilvánvaló, hogy a kavargatás hatására a forró levestömegben turbulencia alakult ki, épp ahogyan az Egészségügyi Központ közleményében áll. Nem gyakran, de történnek ilyen dolgok. Minden, ami nem lehetetlen, előbb vagy utóbb megtörténik. De néha még a lehetetlen is.
– Még mindig nem teljesen értem – mondta Lídia.
– Abban a pillanatban a téridő meggörbült és sűrűsödni kezdett. Ez az úgynevezett szingularitás kialakulásához vezetett, ami egy erős mágneses teret hozott létre. És ezt jól jegyezd meg: ha egyszer elérünk a szingularitáshoz, minden kiszámíthatatlanná válik. A szingularitásban a természet törvényei már nem érvényesülnek. Amikor Kauto bácsi a tányérja fölé hajolt, átlépett a bizonyos eseményhorizonton. Ezek után a folyamatot már nem lehetett megállítani. Senki nem tudott volna segíteni Kauto bácsin. Tudatlanságából fakadó lelkes kavargatásával ő maga okozta a balesetet.
– De vissza fog térni még? – kérdezte Lídia.
– Lehetséges, bár nem mondanám, hogy valószínű.
– És most egy más világban van?
– Lehetséges.
– De enni ott is biztosan kell – tűnődött el Lídia. – És talán létrehoz egy újabb szingularitást, amikor megkavarja a levesét. Ha akkor eszébe jutna, hogy visszatérjen ide…
– Reménykedjünk a legjobbakban!
– De – mondta Lídia – mi is bármikor eltűnhetünk, mint Kauto bácsi? Ugyanez megtörténhet velünk is, ha túl gyorsan kavargatjuk a levest vagy a kását vagy a teát a csészében?
– Ami egy emberrel megtörténik, megtörténhet bárkivel – mondta apa. – És egyébként is, mind a levesből jövünk. Egy óriási, forrongó leves ősi káoszából származunk, és egy napon oda is süllyedünk vissza. Nem kell pont úgy történnie, ahogyan Kauto bácsival, de előbb-utóbb meg fog történni. Velünk és az egész világgal.
– Ó, apa... Mikor?
– Ki tudja? Holnap vagy százmilliárd év múlva – mondta apa.
– Ahaa – nyugodott meg Lídia, és kiitta a kakaóját.
 
Kusztos Anna fordítása
 
(Az eredeti szöveg forrása: http://www.kaapeli.fi/krohn/sfinksi)

Megjelent a Cimbora 2021/4-es számában