Cimbirodalom
Bár hullna már a hó,
sűrűn, hogy eltakarjon,
bár volna mozdulatlan
a behavazott arcom,
bár tudnék gondolatban addig kiáltani,
amíg szópelyheim az ég alá kihajtom
s meglátja valaki,
meglátja valaki,
fehéren feketével:
percem ugyanúgy lobban,
porcom ugyanúgy ég el,
de abban, amit mondok, kívánok és teszek,
bár az ég egyebet is közbeékel,
csak magam lehetek.
Megjelent a Cimbora 2013/8-as számában
