Most már állandóan

szerelmes vagyok. Mintha mindjárt

felelni kellene, úgy izgulok. Legjobb,

ha sétálni megyek és csak későn érek haza.

Ilyenkor nem idegesít, ha anyunak vagy

apunak van igaza.

Legtöbbször nem hallom, csak látom:

szólnak valamit. Nem merem bevallani

még nekik, hogy megtaláltam már az igazit,

mert kiakadnak, hogy ez is csak újabb olcsó

kifogás arra: miért nem tanulok; 

vagy elmagyarázzák nekem,

hogy megszédítettek a hormonok.

Inkább kerülöm őket, ha lehet.

Leülök valahol és nézem az eget. 

Egymással foglalkozzanak,

engem neveltek eleget.