László Noémi – címke – 2. oldal

Nyugodt vagyok, derűs és hallgatag. A mellkasomban más verse dobol.

Ha rossz az idő, szomorú vagyok.

Honnan jő a kacagás? Pisztrángos patakból, tulipánkehelyből, kajszibarackmagból.

Egyszer folyóvíz légy nekem, homok, tűzszirmú kender. 

Volt egy úr, lakhelye Kászon, kabátja három vég vászon, haja, mint a láva, kalaptolla páva, félt, nehogy ósdinak látsszon.

László Noémi költő visszabújt gyermekkori önmagába, hogy onnan mesélje el, milyen volt felnőni az 1980–90-es évek, a kommunizmus és rendszerváltás Romániájában, pontosabban az ország egy konkrét városában: Kolozsváron. Milyen volt különféle tanintézmények diákja lenni, kérdéseket feltenni, kíváncsiskodni, az élet kisebb és nagyobb dolgain morfondírozni.

László Noémi, Borsodi L. László, Fancsali Kinga, Nagy Zalán és Győrfi Kata válaszaiban rápillanthatunk József Attila költészetének különböző vetületeire, és az is jól látszik, hogy milyen változatos módokon érint és hoz mozgásba minket, hogyan hat ránk az irodalom.