Amint azt említettük már, a világ különböző tájain a Napot és a Holdat há­zastársakként tartják számon. Hol epekednek egymásért, hol viszályban állnak egymással. Ebből ki­indulva Szibériában (szölkup, két népek) találtak ma­gyarázatot a Hold sarlószerű alakjára.

Bizonyára emlékeztek még, hogy nemrég olvas­hattatok itt a növényekhez kapcsolódó hiedelmek­ről. Most a növények keletkezését elmesélő apokrif történeteket tekintjük át. A mitológia szerint ugyan­is a növények létezése és tulajdonságaik mitológiai lényekkel való kapcsolatukkal magyarázhatóak. Mózes első könyve a világ teremtését mondja el. A keresztény Isten a második napon népesítette be nö­vényekkel a szárazföldet. S miután az embert is megalkotta, a növényeket neki rendelte alá.

A finn eposz, a Kaleva­la mondja el, hogy a búvárkacsa tojja a meg azt a tojást, amelyből a világ (az ég, a csillagok, a nap és a hold, a föld és az óceán) létrejön. A Csendes-óceán partjain élő indiánok úgy tudják, a holló elrabolta a Szürke Sas­tól a napot, a holdat, a csillagokat, a tüzet és a vizet, s azokat az embereknek ajándékozta. A Jeges-tenger kö­zelében élő szamojéd nép tagjai, a nyenyecek úgy tud­ják, a tűz használatát a jegesmedvétől tanulták el.

Isten megteremtette az eget és a földet, különvá­lasztotta a szárazföldet és a vizeket, a világosságot és a sötétséget, növényekkel, állatokkal és madarakkal né­pesítette be a földet, a vizeket és a levegőt, ezután lét­rehozta az első emberpárt, s a föld urává tette őket.

Olvasmányaitokból, iskolai tanulmányaitokból régóta ismeritek a mítosz szót. De vajon minden jelentését? Ugyanis két eltérő tartalma van ennek a szónak.