Új hold, új király

Amint azt említettük már, a világ különböző tájain a Napot és a Holdat há­zastársakként tartják számon. Hol epekednek egymásért, hol viszályban állnak egymással. Ebből ki­indulva Szibériában (szölkup, két népek) találtak ma­gyarázatot a Hold sarlószerű alakjára.

Keszeg Ágnes illusztrációi

A fiatal férj (a Hold) ugyanis kíváncsian alászállt a földre, megnézni, hogyan élnek az emberek. Itt azonban egy gonosz lény támadt rá, s amikor a Hold menekülni próbált, az belecsimpaszkodott. A szerelmes feleség (a Nap) segí­teni akart kedvesén, megragadta, s így ketten kétfelé cibálták, amíg szétszakították. A feleség kezében a szív és lélek nélküli rész maradt.

Ebből az alaptörténetből aztán különböző értelme­zések születtek meg. Minthogy a Hold nem él, csupán éjszaka világíthat. Illetve szerető felesége időnként életre kelti, de a Hold ismételten haldokolni, fogyni kezd. Ez és az ehhez hasonló történetek a Napot és a Holdat összetartozó, s ezen belül egymást kiegészítő vagy egymással ellentétben álló lényekként jelenítik meg (dualisztikus mítoszok). A szibériai sámániz­musban a Hold az éjszakai, a Nap a nappali erőket és lényeket aktivizálja. Kínában a Hold a jin, azaz a nőiség, a passzivitás, a sötétség ereje, a Nap a jang, a fér­fiasság, az aktivitás, a fény. Ebben a felosztásban a Nap a győzedelmeskedő szereplőként jelenik meg, s a Hold egyre inkább a passzív, a legyőzött női szerepkört kez­di felölteni.

Miért fogy a Hold?

Európában, s ezen belül a magyar nyelvterületen nem rendelkezünk a Hold eredetével kapcsolatos tör­ténetekkel. Gazdag hiedelemanyag kapcsolódik viszont a Hold fogyásához. Általában valamilyen állat harap bele a Holdba (farkas, kutya, kakas). Róheim Géza kutatásaiból tudjuk, hogy a magyarokkal szomszédos né­pek (románok, szerbek, szlovákok) mitológiájában lé­teznek olyan vámpírtermészetű lények, amelyek a Hol­dat megkárosítják. Ezek a képzetek átszivárogtak egyes magyar régiókba. A mezőségi, az aranyosszéki és a kalotaszegi magyar néphit (feltételezhetően a román mi­tológia hatására) úgy tartja, hogy a Holdat a kereszteletlenül elhunyt, s ezért a nyugalmukat nem találó cse­csemők eszik meg. Egy kalotaszegi adat szerint a hold­fogyatkozást a sárkány okozza. A magyarországi paló­cok szerint (akárcsak a Napot) a markoláb, a máramarosi magyarok szerint a virkolák, a moldvai csángók szerint a varkalács eszi meg a Holdat. A Balkánon az ember- és far­kas-alakot váltogató emberfarkast (werwolf) okolják a holdfogyatkozásért.

A markaláb olyan, mint a papagájmadár. Mikor megemésztötte [a Holdat], lassanként kiadja a világosságot, mint a galamb, mikor öleti a fiát, osztón kiad­ja az önnivalót. [Hol van markaláb?] A markaláb, mi­kor nem löhet látni, a nap­keletfáján van, csak akkor gyün le, mikor fogyatkozás va” – mesélték Szöregen a palócok.Kapcáját szárító pásztor vagy táncoló pár

Ha nyári estéken, éjszakákon felnéztetek a Holdra, bizonyára ti is tapasztalhattátok, hogy a felszínén világosabb és sötétebb foltok, alakok (való­jában holdtengerek és holdkráterek) láthatók. Közép- Ázsiában, Észak-Amerikában kutyát vélnek felismer­ni a Hold felszínén, míg a magyar nyelvterületen he­lyenként fát vágó, szalmát, rozsét vivő embert, szántó parasztot, legeltető pásztort, egy szentet.

Zsigmond Győző februári lapszámunkban már em­lített könyvében a szakirodalom alapján gyűjtötte össze a holdfoltok eredetét magyarázó magyar története­ket. A nagy változatosságból két történet emelkedik ki. Erdélyben és Moldvában azt beszélik, hogy egy pásztor támaszkodik szomorúan a botjára, vagy kapcáját szá­rítja egy ágra terítve, körülötte a nyája legelészik az égi legelőn. A pásztor büntetésből (bizonyára meggondo­latlan káromkodás miatt) került fel a kopár Holdra. Magyarország területén egy másik történet terjedt el. Eszerint a Holdon Szent Dávid király és az éneklés vé­dőszentje, Cicelle hegedül, énekel és táncol. Miért és hogyan kerültek ők oda? Mert örökké táncolni-énekelni akartak, mert vasárnap délelőtt nem a templom­ba, hanem a fogadóba mentek mulatozni. Édesanyjuk mondott rájuk olyan átkot, hogy se föld, se ég ne fogadja be őket, minthogy az átokból a Holdat kife­lejtette, Dávid és Cicelle ott talált menedéket. Egy másik történet szerint az özön­víz előtt Dávid király is elrejtőzött Noé bárkájában, s onnan kapaszkodott fel a Holdra. Ezek a történetek bi­zonyára a középkori keresztény egyháznak a bűnök következményére vonatkozó tanításai hatására terjed­tek el Európában (Katalónia, Franciaország, Németország).

Babba Mária az égen

A Holdra vonatkozó hiedelmek összegyűjtését és értelmezését Kálmány Lajos kezdeményezte. A legarchaikusabb képzetet a gyimesi csángók őrizték meg, s ezt Daczó Árpád ferences szerzetes az 1980-as évek­ben írta le a néprajztudomány számára. Eszerint a Hold a Babba Mária néven ismert szép Szűz Mária. Idézzük a szerző néhány értékes feljegyzését.

Ne feledjétek tehát, hogy mi nem rendelkezünk a Hold eredetére vonatkozó mitológiával. A hold növe­kedéséhez és fogyásához azonban a paraszti világban Európa-szerte, s így nálunk is számtalan előírás kap­csolódott. Újhold vagy a növő hold idején volt ajánla­tos vetni és növényeket ültetni, oltani, gyógynövényt gyűjteni, kotlót ültetni, házasságot kötni, nyiratkozni, takarítani, tisztálkodni. A hold növekedése kedvező­en befolyásolta a növények növekedését és termését, az állatok növekedését és szaporodását, a haj növeke­dését, a házaséletet. Viszont telihold és holdfogyatko­zás idején kellett elküldeni a parazitákat (bolhák, pat­kányok), nem volt szabad lakodalmat ülni. A fogyó holdkor született gyermek például beteges természe­tű lesz.

A Holdnak az életre, termékenységre való hatásá­val magyarázható, hogy szerte a magyar nyelvterüle­ten Holdkirályt köszöntő imák és ráolvasások is­mertek.

Tudtad?

A személytelen varázserőt aktivizáló cselekvések összefoglaló neve a mágia. Formái a megelőzés és az elhárítás (prevenció), a tiltás (tabu), a serkentés és a rontás. A mágia alkalmazásának területei az egészség biztosítása, a gyógyítás, a kozmetika és a tisztálkodás, a szerelmi és a családi élet, a szerencse biztosítása, a háztartás, a gazdálkodás (növénytermesztés, állattenyésztés, mesterségek, vásár), a transzcendens lényekkel való kapcsolattartás, a vallási élet.