Az első ember születése
Isten megteremtette az eget és a földet, különválasztotta a szárazföldet és a vizeket, a világosságot és a sötétséget, növényekkel, állatokkal és madarakkal népesítette be a földet, a vizeket és a levegőt, ezután létrehozta az első emberpárt, s a föld urává tette őket. A teremtésnek ezt a részét antropogenézisnek nevezzük, a történetet pedig antropogonikus mítosznak. A mi történetünk szerint a keresztény isten az embert a szóval teremtette, a teremtés hatodik napján, a maga képmására, egyszerre a férfit és a nőt. A teremtésnek ezek a részletei mind-mind figyelemre méltóak, mert sajátosak.

Keszeg Ágnes illusztrációi
A népi hagyományban a teremtés sokkal változatosabb. A magyar hagyomány szerint a teremtés az angyalok segítségével folyt le. A tenger fenekéről angyal hozta fel azt az iszapot, amiből az ember megszületett. Az ember teremtésének is megvan a dualisztikus változata. Eszerint az ördög az ember teremtésében is részt akart venni. Meg is alkotta sárból az embert, a teremtést azonban nem tudta bejezni. Vagy nem tudott lelket lehelni bele, vagy pedig az ő teremtménye nem tudott megállni a lábán, ezért a sövényhez kellett támasztani. A népi teremtéstörténetek másik sajátossága, hogy isten kézművesként dolgozik, sárból formálja meg az embert. A teremtés pedig nem egyszerre, hanem rendre, fokozatokban történik. Legismertebb az a történet, amely szerint Isten először csupán férfit alkotott. Az unatkozó Ádámot látva megsajnálta őt, elaltatta, egy oldalbordáját kiemelte, s abból teremtette Évát. Ez a történet egyéb epizódokkal is rendelkezik. Mikor még csupán férfi létezett, az arkangyal figyelmeztette az Urat, hogy a férfinak társra van szüksége. Isten a férfi koponyacsontjából akart elvenni egy keveset, hogy abból asszonyt teremtsen. Az arkangyal azonban lebeszélte, mondván, hogy akkor az asszony a ház feje lenne. Ezután Isten a férfi lábszárcsontjából akart lecsípni. Újra közbeszólt az arkangyal, ekkor az asszony a férfi kapcája lenne. Ezután döntöttek úgy, hogy az oldalborda lesz alkalmas az asszony létrehozására.

Az ember a végső formáját csak későbben nyerte el, torz alakjának változtatásával. Amikor megszületett, teljesen csupasz volt. Az erdőben egy majom a fenekét az ághoz dörgölte, szőre az ember fejére hullott. Hajunk azóta van. A haj megteremtésében Szent Péter segédkezett Istennek. Mikor isten hajat adott az asszonyoknak, Szent Péter megharagudott, amiért ő csupasz maradt. Hogy kiengesztelje, isten a férfinak bajuszt és szakállt is teremtett. Egy másik történetet korábban idéztünk már. Azt, amelyik szerint eredetileg az asszonyoknak is nőtt szakálluk. De minthogy borotválkozáskor a szószátyár asszony mindig összevagdosta az arcát, Isten jónak látta végleg megszabadítani tőle.
Hasonló változatosságot mutatnak a világ népeinek történetei.
Ausztráliában, a Proserpine folyó mentén élő bennszülöttek szerint az első emberpárt a hold készítette el. A férfit kőből faragta, a nőt a puszpáng nevű örökzöld cserjéből. Az észak-amerikai Kato törzs indiánjai szerint az embert a teremtő isten, Nagaitcho gyúrta sárból. Belsejébe füvet helyezett, ebből lettek a belső szervei. Mikor a férfi készen volt, egyik lábából lehasított egy darabot, s asszonyt csinált belőle. A skandináv Odin fából faragta meg az embert, s ezt keltette életre. Egyesek szerint az emberek tulajdonképpen megvoltak már a világban, csupán nem a megfelelő helyen. A teremtést itt a végső helyre való eljuttatás helyettesíti. Egy sumer mítosz állítása szerint az emberek a föld alatt nőttek. Enki, a bőség istene, a harcos isten kapával vágott lyukat, hogy feljöhessenek a fold felszínére. Egy alkalommal Enki megittasodva teremtett, ekkor torzszülöttek kerültek ki a keze alól. Egy venezuelai indián törzs úgy tudja, hogy elődei a felhők felett éltek. Egyikük íjával a felhőbe lőtt, s az így keletkezett lyukon lenéztek a földre. Elképedtek a bőséges élelem láttán. Egy kötelet szereztek, s örömtánc közepette aláereszkedtek a földre.
Több történet állítja azt, hogy az ember állatból származik (tulajdonképpen ide sorolható az asszonynak kutya csontjából való származtatása, akárcsak az is, hogy hajunk a majom testéről származik). A szibériai csukcsok egyik szép története szerint a tengerparton csupán egy asszony élt. Egy bálna szerelmes lett belé, s férfivá alakult. Egyszer bálna, egyszer ember alakú gyemekeik születtek. Ezért a csukcsok hosszú időn át a bálnák testvérének tekintették magukat.
