Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Lövétei Lázár László

Lövétei Lázár László

Robert Burns: Falusi randevú

Csak 1 vers

Robert Burns: Falusi randevú
Robert Burns • Kép: Wikipédia

Van itt valaki? Ki kopog? –
Én vagyok, mondta Findlay.
Takarodj, senki nem hivott! –
Ugyan már, mondta Findlay.
Lopni indultál? Mit csinálsz? –
Megsúgom, mondta Findlay.
Valami rosszban sántikálsz. –
Nem rossz az, mondta Findlay.

Ha most kinyílna ez a zár –
Csak nyílna, mondta Findlay.
Nem alhatnék el újra már. –
Nem bizony, mondta Findlay.
Ha benn volnál, szobámban, itt –
Bár volnék, mondta Findlay.
Itt rostokolnál hajnalig. –
Hát hogyne, mondta Findlay.

Ha itt maradsz ma éjszaka –
Maradok, mondta Findlay.
Vigyázz, hogy épen juss haza! –
Vigyázok, mondta Findlay.
S bármi essék is idebenn –
Hadd essék, mondta Findlay.
Mindhalálig titok legyen –
Titok lesz, mondta Findlay.

Szabó Lőrinc fordítása

 

Évekkel ezelőtt, még a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztőjeként, Mit olvas a Székelyföld? címmel afféle faliújságot terveztem a szerkesztőségbe: heti egy alkalommal más és más verseket biggyesztettünk volna ki egy parafa táblára, felturbózni egy kicsit a kollégák, illetve a hozzánk látogatók kedélyét. Bemagoltunk volna egy-két verssort, röhögtünk volna egy csomót, átírtuk volna a verseket stb – az lett volna a lényeg, hogy kávézás-cigarettázás-pletykálkodás közben se üljünk tétlenül. Aztán valami okból kifolyólag mégse valósult meg ez a nemes projekt, de határozottan emlékszem, hogy Robert Burns Falusi randevúját már akkor, évekkel ezelőtt kiválasztottam magamnak – hadd búcsúzzam hát most ezzel a verssel vakációra készülődő olvasóimtól.

Ha finoman akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy meglehetősen furcsa évünk volt. Nem kizárt, hogy még furcsább időket is fogunk élni – akkor viszont idézzük föl magunkban a Falusi randevút: szentül hiszem, hogy nincs olyan olvasó, akinek ne szaladna azonnal széles mosolyra a szája, ha eszébe jut majd „a skótok Petőfijének” verse.

Bűbájos alkotás: végtelenül egyszerű, négyes és negyedfeles jambusok, annyira egyszerűek, hogy az ember szinte nem is figyel a ritmusra, csak a „sztorira”. Miért tagadnám: ezt a tiszta hangot, ezt az őszinte közvetlenséget, ezt az évődést, ezt a feleselést, ezt a Findlay-féle, refrénszerűen visszatérő kitartó „ostromot” egyszerűen nem tudom megunni. (Főleg ha a Bursnél 14 évvel fiatalabb Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című versét is a Falusi randevú mellé képzelem: „A hatalmas szerelemnek / Megemésztő tüze bánt. / Te lehetsz írja sebemnek, / Gyönyörű kis tulipánt” stb.)

Vigyük hát magunkkal a Falusi randevút, évődjünk-feleseljünk mi is! Kellemes vakációzást, tartalmas „messengerezést-snapchatelést”, jó randevúzást mindenkinek! ☺

Megjelent a Cimbora 2021/6-os számában

Vermesser Levente: Elégia

Lövétei Lázár László

Vermesser Levente: Elégia

Csak 1 vers

Ez az Elégia tipikus példa arra, hogy néha az indulat „mindent visz”, nincs idő olyan apróságokkal bíbelődni, mint rím vagy ritmus. Ritka szép vers. És egy szép versnek mindent megbocsát az olvasó.

Read More
John Keats: Szonett a szabadban

Lövétei Lázár László

John Keats: Szonett a szabadban

Csak 1 vers

Ha valaki a kedvenc versemet kérdezné, és valami okból kifolyólag mindössze egyetlenegyet választhatnék a világlírából, akkor természetesen Arany János Kertbenje lenne az: sokszor, sok helyen idéztem-széljegyzeteltem már a Kertbent, és bárhol, bármikor, fejállásban-kézállásban is, álomból ébredve is el tudnám hadarni a kegyetlenszép sorokat:

Read More