Ha nyernék a lottón egy őrült nagy összeget, mondjuk, tízmillió dolcsit, tömbházat vennék magamnak. Valami kisebbet, négyemeletest, három lépcsőházzal. Kiüresíteném, ellátnám fehér termopán ablakokkal, és átfesteném narancssárgára.

SZABÓ BORBÁLA budapesti egyetemi tanár, drámaíró, dramaturg, a Nincsen apám, seanyám című ifjúsági regény szerzője Kolozsváron járt nemrég, hogy fiatal olvasóival találkozzon. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele irodalomról, színházról, jövőbeli terveiről.

– 12447. október 18-án születtem, 6 óra 33 perckor. Lévén, hogy ma 13518. július 26-a van, és pontosan 13 óra 12 perc, könnyen kiszámíthatjátok percnyi pontossággal, mennyi idős vagyok. Belefáradtam az országlásba, és úgy döntöttem, visszavonulok. Az foglalhatja el a trónomat közületek, aki visszahozza nekem a Fekete Hegy varázslója által elrabolt zsebszámológépemet. Sok szerencsét, fiaim!

Tasnádi István tizenkét év körüli fiataloknak szóló regényét úgy mutatom be, hogy egy-egy szempontból összekötöm más kortárs ifjúsági regényekkel. Ezt nem egészen egymagam döntöttem el, a könyv maga ajánlotta a lehetséges irányokat :).

Az idő mérése évezredek óta csillagászati eseményekhez kapcsolódik: az év a Föld Nap körüli keringéséhez, a hónap a Hold mozgásához, a nap a Föld tengelyforgásához és a csillagok állásának megfigyeléséhez. Az egyetlen önkényesen választott időtartam a hét, amely a szabályos időközökben tartott ókori vásároknak köszönhette születését.

Kitakarítottam, a gyermekek elvoltak, a kicsi totyogott utánam, az este még hátravolt, úgyhogy gondoltam, besegítek még egy kicsit, s valami olyat is megcsinálok, ami nem dolgom: kimosok, kiteregetek, amire hazajönnek, lesz nagy öröm. Két nagy kupac, egyikbe a fehérek, másikba a tarkák, be a gépbe, örvendezem, hogy én milyen ügyes vagyok.

„Az alkotói folyamatban a megszállottság és ismétlés állandó és fontos része a munkámnak.”