Jakab Villő Hanga – 2. oldal

Könyvek között élek, amióta az eszemet tudom. Sok könyvünk volt otthon, a szüleim olvastak, természetes volt, hogy mi, gyerekek is olvasunk. Hétévesen olvastam az első gyerekregényt.

Cimbi olvasólámpájában néhány részes sorozatot indítunk most, amelyben felnőttek ajánlanak ifjúsági irodalmat. Akár foglalkozásuk miatt, akár kamasz gyermekeik jelzései nyomán sok felnőtt kezébe is eljut egy-egy fiatalokat megcélzó szöveg.

Számos kérdés megválaszolatlanul marad, Viknek pedig menekülnie kell a Városból – ezzel zárul a Fekete fény első része, A Gömb, és valahonnan innen indul tovább a második, befejező rész is. Az első hang, amelyet hallunk a frissen megjelent kötetben, az Odaátban, nem a Vikké, hanem a barátnőjéé. A közelmúlt eseményeit Ajla szemszögéből látjuk először, ő azonban, az olvasóhoz hasonlóan, nem tudja, hogy merre lehet Vik.

A Vízitündér 1. Maria Surducan forgatókönyve alapján, Benczédi Júlia Anna rajzaival készült képregény, amely először online formában jelent meg, majd román, francia és magyar nyelven is nyomtatásba került. Cimbi felkereste a képregény rajzolóját és színezőjét, Annát, hogy néhány izgalmas részletet is megtudhassatok a kiadvány keletkezéséről.

2019 őszén a kolozsvári alkotók olyan színházi élményt ígérnek, amelyben „a generációk közti különbségek elmosódnak, közös dimenzióba kerül fiatal és felnőtt, szülő és gyermek. Az előadás olyan általános érvényű témákat boncolgat, mint a bűntudat, szexualitás, meggondolatlan gesztusaink visszavonhatatlan következményei, az elkerülhetetlen közösségi létben rejlő magány, s teszi mindezt ennek a különleges generációnak a szemszögéből.”

„A környezetemben élők mind furcsán néztek rám, hogy egy 13 éves kislány új favoritja egy kőkemény, neonácizmusról szóló pszichodráma.” – Betolakodókról, egyik ajánlott könyvről, amely egy kis, világvégi német faluban játszódik a 21. században egy 13 éves lány írt véleményt kidsnews.hu – a gondolkodó tizenévesek magazinjában.

SZABÓ BORBÁLA budapesti egyetemi tanár, drámaíró, dramaturg, a Nincsen apám, seanyám című ifjúsági regény szerzője Kolozsváron járt nemrég, hogy fiatal olvasóival találkozzon. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele irodalomról, színházról, jövőbeli terveiről.

Tasnádi István tizenkét év körüli fiataloknak szóló regényét úgy mutatom be, hogy egy-egy szempontból összekötöm más kortárs ifjúsági regényekkel. Ezt nem egészen egymagam döntöttem el, a könyv maga ajánlotta a lehetséges irányokat :).

Négy olyan regényt ajánlok, amelyek krízishelyzetben mutatják meg az embert, jó és rossz lehetőségeivel együtt.

A mese egyedi eredettörténet a karácsony keletkezéséről, de kalandok sorozata is, amelyek főhőse maga a fiú, akit Karácsonynak hívnak... három könyv, amely melegséget hoz az ünnepbe.

Balázs Imre József 1976-ban született Székelyudvarhelyen, Kolozsváron él, a Korunk folyóirat főszerkesztője, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán a Magyar Irodalomtudományi Tanszék tanára. Tíznél több vers-, műfordítás- és tanulmánykötete jelent meg eddig, magyar, román és angol nyelven is. Többszörösen díjazott szerző.

Nagyon izgalmas, hogy idén gyermekek is dönthettek arról, melyik mű tetszett nekik a leginkább.

„Erdélyi ifjúsági sci-fi, fantasy” – így jellemezte egy mondatban saját, a disztópia kategóriájába sorolható regényét Zágoni Balázs kolozsvári író, A Gömb jövőbeli fantáziavilágának megalkotója.

Februárban tették közzé 2017 legjobb gyermek- és ifjúsági könyveinek listáját. A legsikeresebbnek ítélt könyvek közül ajánlunk most kicsiknek, nagyoknak, humorra vagy elgondolkodásra vágyóknak, prózát, verset vagy drámát óhajtóknak.

Jelen! címet viselő antológia a József Attila Kör (JAK) és a Móra Könyvkiadó együttműködésének eredményeként jelent meg. 2016-ban a kötet több szerzője is elismerésben részesült az Év Gyermekkönyve Ifjúsági irodalom kategóriájában.

Van, hogy a könyvek nem a szavakkal, hanem a látvánnyal, a vizuális élménnyel állnak közelebbi viszonyban, amikor a kép nemcsak kíséri, ábrázolja a szöveg üzenetét, hanem ő maga a tartalom.

„Persze, jogos a kérdés, hogy mit lehet látni egy világítótoronyból az óceán közepén? De az a helyzet, hogy minél kevesebbet látsz, annál többet veszel észre.”

– Anti, gondold végig, hogy azzal, amit mondasz, megbántasz-e valakit. Aztán gondold végig, hogy ha nem mondod el, azzal kit bántasz meg. És végül gondold meg azt is, miért fontos, hogy kiderüljön az igazság.

Mészöly Ágnes érzékeny nyelvű prózát ír, kiforrott és hiteles karakterekkel, néhol már-már hihetetlenül fordulatos eseményekkel...

Hiába próbálom megtalálni az első meghatározó olvasmányélményem a holokausztról, nem sikerül. Könyvtárból kölcsönöztem és az eseményeknél erősebben képek maradtak meg bennem: egy kisfiú, aki egyedül, családja nélkül bujkál a kiüresedett gettóban, elhagyott lakásokban keresi a túléléshez szükséges ételt, eszközöket. Egy magas létrát látok, amin bújóhelyére, egy padlásra húzódott meg, és egy német tisztet, aki elkaphatta volna, de megkegyelmezett. Így emlékszem, de lehet, hogy nem is így volt. És az is lehet, hogy amíg az Olvasólámpát írtam, rátaláltam a regényre, és már az ajánlottak között van...

Szokás mondani, hogy a tavasz az újrakezdés időszaka: én szeretem azt hinni, hogy már az ősz is az. Ami viszont kétségtelen: a tavasztól bepörög a természet, hát pörögjünk mi is – kalanddal, rejtéllyel, barátokkal, ismeretlennel és ismerkedéssel.

Aczél Dórával a 2016-ban megjelent, Fájdallam című könyvéről és a kórházszagú kamaszkorról beszélgettünk: írás, betegség, továbblépés, Yuppi Tábor, az iskola és a személyesség kérdései merültek fel.