A harmadik szem művészete
A Szín-téren: Emma Kunz svájci látnok, kutató, gyógyító, rajzoló (1892–1963)
Rajzaim a 21. századnak készülnek. Ugyanakkor közvetítik a kompozíciót, formát és dimenziót, a ritmust, szimbólumokat vagy számok és szabályok átalakulását.
1895 óta létezik a kortárs művészet nagy ünnepe, a Velencei Biennále. Tavalyelőtt az 55. kiadását szervezték meg, Az enciklopédikus palota címmel. Nyolcvanhárom alkotó munkáit állították ki, 89 ország vett részt, félmillióan látogatták. Ami ott megjelenik, az a figyelem középpontjába kerül, írnak, beszélnek róla, elemzik, akkor is, ha azelőtt talán kevesen tudtak létezéséről. Ide olyan munkákat is beválogatott az akkori kurátor, amelyeket nem művészek hoztak létre, vagy amelyeket nem művészeti alkotásnak szántak. Így egy outsider art-os, azaz a művészet intézményes világán kívül rekedt művészeti válogatás is bekerült a kiállításba. Olvashattatok a Cimborában az art brut-ról és Jean Dubuffet-ről nem is olyan régen. Más hasonszőrű, érdekes figurák alkotásai mellett Emma Kunz munkái is helyet kaptak a megakiállításon. Az ezoterikus művészetre egyre nagyobb figyelem irányul, mondhatni, bekebelezte a művészeti világ a kívülrekedt, általa még „megemésztetlen” alkotókat is.
Kép forrása: juxtapoz.com
Kép forrása: apollo-magazine.com
Kép forrása: emma-kunz.com
Kép forrása: emma-kunz.com
Kép forrása: emma-kunz.com
Emma Kunz természetgyógyászként dolgozott, Svájc német nyelvterületű részén élt, kutatónak vallotta magát. Gyógyító munkája kapcsán gyakran a csodát emlegették. Ezt ő maga elutasította, mondván, annak képessége, hogy felfedezzük és használjuk a gyógyító, kreatív erőket, csak rajtunk múlik, mert mindannyiunkban ott szunnyadnak. Mára reflektorfénybe emelték rajzait, és nemzetközi hírnevet kovácsoltak neki a vizuális művészet világában. Takácscsaládban született, szerény körülmények között élt. Elég korán észrevette, hogy telepatikus képességei vannak. Gyakori sétái során, 1941-ben egy római kori kőfejtőben gyógyító sziklát talált, az AION A névvel illette (a szó görög eredetű és határtalant jelent), porát a mai napig is meg lehet kapni a svájci gyógyszertárakban, és azt írják róla, hogy gyulladáscsökkentő hatású, reumára, idegfájdalomra, ficamra, kisebb égési sebekre, horzsolásokra alkalmas. Ásványi anyagokat és biodinamikus energiákat tartalmaz. Együltében készített nagyobb méretű, mandalára hajazó geometriai formákat, amelyeket terápián használt diagnosztikai kalauzként, ingája segítségével. A jövendőmondó az inga mozgását követve, a vele szemben ülő emberre és önmagára figyelve készítette milliméterpapírra rajzait, grafitceruzával és zsírkrétával, amit páciense és maga közé helyezett el. Nem tudom, műtárgyként tekintett-e ezekre a gyógyításban használt eszközökre. A láthatatlan energiavonalak grafikai megjelenítésére törekedhetett. Később ezeket a munkákat könyv formájában is megjelentette, de heliográfiai eljárással sokszorosított is belőlük. Emlékházának weboldalán meg is lehet nézni, vásárolni ezeket a nyomatokat, amelyek kézzel készültek, és méretükben, színtónusaikban az eredetivel azonosak, anélkül, hogy magukon hordoznák a sokszorosítás nyomait.
Nem tudok arról, hogy tanult-e a képzőművészet fortélyairól, szerintem nem részesült intézményesített művészeti oktatásban. Ösztönösen dolgozott, ami segítette őt munkájában. Egy verseskötetet is írt, saját költségén adta ki, mint a rajzos könyveit. Nem volt művészeti karrierje, halála után emelték be a művészettörténetbe.
Érdekes dolog ez: ma művészetként tekinthetünk arra, amit jó pár évvel ezelőtt alkotója gyógyító céllal hozott létre. Halálakor közel 400 műtárgyat hagyott maga után. Az 1970-es években kezdték kiállítani munkáit a múzeumok, azóta világszerte számtalan helyen megfordultak már ceruzarajzai.
„Minden sajátos törvények rendszerének megfelelően történik, amit magamban érzek, és ami soha nem hagy nyugodni.”
