Alvók és a téli álom
A Szín-téren: Bill Viola, Sophie Calle, Mladen Stilinovic, Tilda Swinton, Andy Warhol, Benicio del Vetro társaságában
Bárcsak aludhatnék én is egy kicsit hosszabbat, akárcsak a Kárpátok királya... Energiatakarékos módra kapcsolnék itthon, a biztonságos, meleg környezetemben, és mire felébrednék, elolvadna a hó, visszavonulna a vakító fehérség, sütne a Nap, és kevésbé rétegesen kellene felöltöznöm, amikor kidugom a fejem a barlangomból. Közben álmodnék nagyokat, nem háborgatna más medve, és gondolataimat nem felejteném el ébredés után. Olyan lenne, mint a mennyországban.
Bill Viola: The Dreamers • Kép forrása: academyartmuseum.org
Amikor ezeket a gondolatokat dédelgettem magamban, eszembe jutott, hogy kapásból fel tudnék sorolni négy-öt művészt vagy munkát, akik vagy amelyek az álom, az alvás témáját dolgozzák fel: Bill Viola, Sophie Calle, Mladen Stilinovic, Tilda Swinton, Andy Warhol. És ahogy kezdtem magam beleásni a témába, kiderült, hogy jóval több ilyen munka is van, mint amennyi nekem megvolt. Persze, nem lesz elég a helyünk mindegyikre, de arra a néhányra biztos, amelyek kiváltották a vágyat bennem, hogy Szín-térre vigyük a bőrünket, álmainkat, vágyainkat. (A többi egy fanzinban köt ki majd.)
Lássuk a medvét. Bill Viola The Dreamers, azaz Az álmodók című 2013-as videoinstallációja hét állókép formátumú képernyőn fut, és víz alatti figurákat ábrázol, akik alusznak. Vagyis csukott szemmel léteznek. A képekhez vízcsobogás-hang is társul, szürreális hangulatot varázsolva a földalatti kiállítótérbe. Szabad az értelmezés. Annyit megtudhatunk egy interjúból, hogy az alkotót egy gyermekkorában történt, halálközeli élmény ihlette erre.
Sophie Calle: The Sleepers • Kép forrása: mcba.ch
Sophie Calle munkáit nagyon kedvelem, olvashattatok róla és munkáiról rovatunkban. Ezúttal az 1979-es The Sleepers, azaz Az alvók című fekete-fehér fotósorozata által kerül be újra ide. A művész megkért ismeretleneket, barátokat, szomszédokat, hogy aludjanak 8 órát az ágyában, előtte-utána beszélgethetnek, ő képeket készít róluk, megfigyeli őket 24 órán át. Érdekesen fogalmaz a művész, azt írja, hogy arra kéri őket, adják neki a néhány órás alvásukat. Lejegyezte a beszélgetések témáját, leírta az alvók pozícióját, az alvás ideje alatt történő mozdulatok váltakozását, a számukra készített reggeli összetételét, és ebből a jegyzőkönyv-féleségből könyv született, a történet végén fotódokumentációval egészítve ki a munkát.
Tilda Swinton: The Maybe • Kép forrása: newrepublic.com
Tilda Swinton érdekes figura. Színész, többek között a számomra nagyon kedves művészfilm, a Sally Potter által rendezett Orlando főszereplője. Egy performanszában alszik egy múzeumban elhelyezett üvegdobozban, a látogatók szeme láttára. Ez Cornelia Parkerrel közös munka talán, és 1995 óta ismétlik meg különböző kiállítóterekben. A Serpentine Gallery-ben ezt az alvástörténetet 22 ezer néző látta. 2013-ban a New York-i MOMÁ-ban mutatta be az alvás művészetét a páros, és a The Maybe, azaz a Lehet címet adták ennek.
Mladen Stilinović: Artist at Work • Kép forrása: artspace.com
A nemrég elhunyt nagy kedvenc Mladen Stilinović kritikai hangvételű, 1978-as fotósorozatának címe Artist at Work, azaz Művész munka közben. Láthatjuk a fiatal, bajszos alkotót, amint az ágyban szemlélődik, agyal, aztán
befele fordul. A lustaság dicsőítése című kiáltványféle szerzője több munkájában is foglalkozik a művész szerepével társadalmunkban.
Andy Warhol: Sleep • Kép forrása: warholiana.com
Végül, nem utolsó sorban, megemlítem Andy Warhol Sleep, azaz Alvás című munkáját. A pop art legismertebb alakjáról évekkel ezelőtt olvashattatok itt.
Az 1963-as antifilm Warhol egyik kísérleti munkája. 5 óra és 20 percen keresztül egy férfi alvását lehet végigkövetni. Hogy mindezek mit jelentenek, nem tudom, nem tudhatom. Álomfejtésről, az álmok jelentéseiről létezik könyvészet, vessétek rá magatokat a témára, ha érdekel! Egy biztos, az alvás állapotát nagyon szeretem, sokszor álmodom, hogy műhelyekben, kiállítóterekben járok kortárs művészeti alkotások között. Álmodom, hogy mennyire jók a munkák, aztán ébredés után töröm a fejem, próbálom rekonstruálni a történteket, hátha felhasználhatók az ötletek. No de kisajátíthatom-e az álmomban látott, másvalaki által jegyzett ötletet?
Benicio del Vetro fotókompozíciója
Hogy környezetemben mást is foglalkoztat a téli álom gondolata, álljon itt bizonylatként fiam, Benicio del Vetro fotókompozíciója, amelyben arccal lefele fekvő legófigurák alusszák át a havas évszakot az ablakpárkányon. Míg ezt a cikket írtam, azalatt rakta össze a jelenetet. Érdekes egybeesés, hiszen nem meséltem neki erről a rovattémáról. Lehet, hogy gondolatolvasó boccsal van dolgom?
