Amikor ezeket a gondolatokat dédelgettem magamban, eszembe jutott, hogy kapásból fel tudnék sorolni négy-öt művészt vagy munkát, akik vagy amelyek az álom, az alvás témáját dolgozzák fel: Bill Viola, Sophie Calle, Mladen Stilinovic, Tilda Swinton, Andy Warhol. És ahogy kezdtem magam beleásni a témába, kiderült, hogy jóval több ilyen munka is van, mint amennyi nekem megvolt. Persze, nem lesz elég a helyünk mindegyikre, de arra a néhányra biztos, amelyek kiváltották a vágyat bennem, hogy Szín-térre vigyük a bőrünket, álmainkat, vágyainkat. (A többi egy fanzinban köt ki majd.)

Lássuk a medvét. Bill Viola The Dreamers, azaz Az álmodók című 2013-as videoinstallációja hét állókép formátumú képernyőn fut, és víz alatti figurákat ábrázol, akik alusznak. Vagyis csukott szemmel léteznek. A képekhez vízcsobogás-hang is társul, szürreális hangulatot varázsolva a földalatti kiállítótérbe. Szabad az értelmezés. Annyit megtudhatunk egy interjúból, hogy az alkotót egy gyermekkorában történt, halálközeli élmény ihlette erre.

Sophie Calle munkáit nagyon kedvelem, olvashattatok róla és munkáiról rovatunkban. Ezúttal az 1979-es The Sleepers, azaz Az alvók című fekete-fehér fotósorozata által kerül be újra ide. A művész megkért ismeretleneket, barátokat, szomszédokat, hogy aludjanak 8 órát az ágyában, előtte-utána beszélgethetnek, ő képeket készít róluk, megfigyeli őket 24 órán át. Érdekesen fogalmaz a művész, azt írja, hogy arra kéri őket, adják neki a néhány órás alvásukat. Lejegyezte a beszélgetések témáját, leírta az alvók pozícióját, az alvás ideje alatt történő mozdulatok váltakozását, a számukra készített reggeli összetételét, és ebből a jegyzőkönyv-féleségből könyv született, a történet végén fotódokumentációval egészítve ki a munkát.

Tilda Swinton érdekes figura. Színész, többek között a számomra nagyon kedves művészfilm, a Sally Potter által rendezett Orlando főszereplője. Egy performanszában alszik egy múzeumban elhelyezett üvegdobozban, a látogatók szeme láttára. Ez Cornelia Parkerrel közös munka talán, és 1995 óta ismétlik meg különböző kiállítóterekben. A Serpentine Gallery-ben ezt az alvástörténetet 22 ezer néző látta. 2013-ban a New York-i MOMÁ-ban mutatta be az alvás művészetét a páros, és a The Maybe, azaz a Lehet címet adták ennek.

A nemrég elhunyt nagy kedvenc Mladen Stilinović kritikai hangvételű, 1978-as fotósorozatának címe Artist at Work, azaz Művész munka közben. Láthatjuk a fiatal, bajszos alkotót, amint az ágyban szemlélődik, agyal, aztán
befele fordul. A lustaság dicsőítése című kiáltványféle szerzője több munkájában is foglalkozik a művész szerepével társadalmunkban. 

Végül, nem utolsó sorban, megemlítem Andy Warhol Sleep, azaz Alvás című munkáját. A pop art legismertebb alakjáról évekkel ezelőtt olvashattatok itt.

Az 1963-as antifilm Warhol egyik kísérleti munkája. 5 óra és 20 percen keresztül egy férfi alvását lehet végigkövetni. Hogy mindezek mit jelentenek, nem tudom, nem tudhatom. Álomfejtésről, az álmok jelentéseiről létezik könyvészet, vessétek rá magatokat a témára, ha érdekel! Egy biztos, az alvás állapotát nagyon szeretem, sokszor álmodom, hogy műhelyekben, kiállítóterekben járok kortárs művészeti alkotások között. Álmodom, hogy mennyire jók a munkák, aztán ébredés után töröm a fejem, próbálom rekonstruálni a történteket, hátha felhasználhatók az ötletek. No de kisajátíthatom-e az álmomban látott, másvalaki által jegyzett ötletet?

Hogy környezetemben mást is foglalkoztat a téli álom gondolata, álljon itt bizonylatként fiam, Benicio del Vetro fotókompozíciója, amelyben arccal lefele fekvő legófigurák alusszák át a havas évszakot az ablakpárkányon. Míg ezt a cikket írtam, azalatt rakta össze a jelenetet. Érdekes egybeesés, hiszen nem meséltem neki erről a rovattémáról. Lehet, hogy gondolatolvasó boccsal van dolgom?

Megjelent a Cimbora 2017/1-es számában