Ezeket apja brightoni üzlete előtt árulta, zsebpénzért. Nem sikerült mindet eladni, jóval később megint előkerültek: felnőttként kezdett vésni az öreg gyökerekbe, és ez boldogsággal töltötte el. Mint egykori nagy elődei, Michelangelo vagy Leonardo da Vinci, megkísérelte felfedni a formában a szobrot, aztán „kihámozni”, kifejteni azt.

Munkamódszerét ezért is hasonlítanám egy kurátoréhoz. A kurátor, azaz a kiállítások megálmodója és az alkotások kiválasztásának felelőse kreatív munkát végez, gondolatban összeilleszt, egymás mellé helyez kész alkotásokat, amelyek valamilyen szálon kapcsolódnak egymáshoz, egy adott témához, a közös ideát így, együttesen felerősítve közvetítik. Pollard szinte kész cuccokat emel ki környezetéből, és új fényben mutatja meg nekünk, úgy, hogy a természet környezetet, az erdő köré épített kulturális történetiséget megőrzi, letisztultan továbbítja.

Az utóbbi években a tiszafával, a kökénybokor fájával és a galagonyával is kísérletezett, ezekből részletgazdagabb formákat is sikerült kivájnia. Misztikus növény lévén rengeteg népmonda is kapcsolódik az utóbbi anyaghoz, amellyel dolgozik, ilyen például a földi anyától és démonapától származó mágus, Merlin története, aki az erdőben élt, a vadállatokkal beszélt, és akit talán foglyul ejtett egy galagonyabokor. Mintha ebből a mondavilágból szabadulnának Tach Pollard figurái is. Alkotónk mágusai vékony lábakon libegnek, varázslatos köpönyeget viselnek, varázsos történeteket mesélnek. 

A fa tiszta, fehéres színezete lenyűgöző, megmunkálás közben csattog, hasad, izeg-mozog, mintha élne, mintha ki akarna szabadulni az évek fogságából. Megtalálni a gyökeret, megtisztítani, meglátni benne a formát, vésni, hozzáadni festéket, kiállítani, lefotózni. Itt a recept, akár számotokra is: ha kirándulni mentek keressetek olyan vastagabb lehullott ágakat, gyökereket, amelyekben megláttok egy-egy érdekes formát, ami valamire emlékeztet. Tisztítsátok meg, hántsátok le. Ha „kéri”, színezzétek át. Tegyétek posztamensre, mint egy szobrot, vagy lógassátok be a térbe, mint egy installációt. Lehet, hogy még mozogni is fog. :)

Megjelent a Cimbora 2020/7-es számában