Clemente Pasztell című kiállítása 2020. február 15-ig volt látogatható a londoni Lévy Gorvy galériában, amely olyan neves művészeket képvisel, mint Pierre Soulages, Frank Stella, Yves Klein, Roman Opalka. Kiállításokat szervez, kiadványokat szerkeszt, interjúkat készít, vásárokon van jelen ez a galéria, egyesült államokbeli, európai, ázsiai kirendeltségekkel.

Az előbb említett kiállításról azt olvasom, hogy több évtized válogatása, az 1970-es évektől napjainkig, az esztétikai, kulturális és lélekbeli hagyományok kiváló szintézise, az élet és a halál között bóklászó, esendő ember sorsképeit mutatja be. Több, eddig még ki nem állított darabot vonultat fel, amelyek közös témája a kapcsolatteremtés lehet, csordultig tele szépséggel, lelkiséggel, szimbolizmussal. Önarcképei bizonyítékként hatnak mentális, testi-lelki állapotának fejlődéséről, elkötelezett lényegkeresésben mutatkoznak meg.

Francesco Clemente kulcsfigurája az 1980-as évekbeli olasz transzavantgárd mozgalomnak, a korabeli New York-i művészeti színtérnek. A feltörekvő gyűjtők nem tudnak betelni a figuratív festészettel, így nem kell meglepődni azon, hogy Clemente ismételten reflektorfénybe kerül. A londoni akció után két nagylélegzetű kiállítás következik ebben az évben, Bécsben és Moszkvában. Ha a múltját kutatjuk, kiderül, hogy 1980-ban jól ment neki a Velencei Biennálén, ’83-ban a Whitechapel, ’84-ben a Bécsi Nemzeti Galéria mutatta be munkáit, majd ’87-ben Madrid, ’94-ben Tokió, ’97-ben New York, 2004-ben Dublin következett.

Ajánlom tehát ezúttal a pasztellt, a jó minőségű papirost, hozzávalóként finom klasszikus muzsikát, költészetet vagy egy jó beszélgetést, aztán begubózást. Hátha sikerül egy expresszív fő művet összehoznotok!

Kép forrása: artviewer.org

Kép forrása: mchampetier.com