A kommunista pártok hatalomra kerülésük után az egész társadalmat ellenőrzésük alá vonták. Az új, grandiózus gazdasági terveikhez, a termelés növeléséhez virágzó, egyre népesebb társadalomra volt szükségük. Minél több ember, annál nagyobb termelés, minél nagyobb termelés, annál nagyobb gazdasági és katonai erő, gondolták. A helyzetet az is nehezítette, hogy a második világháború jelentős emberveszteséget okozott a legtöbb országban. A közel 13 és fél milliós Magyarország több mint 900 000, míg a 19 és fél milliós Románia 600 000 embert veszített el. A háborús emberveszteségek jelentős mértékben csökkentették a munkaerőt. Romániában az 1946–1947-es szárazság csak tetőzte a szegénységet, ami szintén nem kedvezett a gyerekvállalásnak.

A kommunista pártok két módon próbálták elősegíteni a gyerekvállalást (mondhatni, a szokásos kettőség jellemezte ez esetben is politikájukat): egyfelől kedvezményekkel, másfelől szigorú ellenőrzéssel. Igyekeztek megfelelő oktatási körülményeket teremteni, óvodákat, iskolákat építettek, különböző juttatásokban részesítették a kismamákat. Másrészt viszont szigorú törvénnyel tiltották a terhesség-megszakítást. Ilyen körülmények között a nők, a születések sem mentesültek az ellenőrzés alól. A Román Kommunista Párt hatalomra kerülése után azonnal lépett, 1948-tól a terhesség megszakítást három hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtották Romániában. Az ötvenes évek második felétől egy kicsit enyhült a kommunista diktatúra szorítása. Ennek tulajdonítható, hogy Gheorghiu-Dej első titkár engedélyezte az abortuszt, de csak külön, megfelelően indokolt kérés esetében. Magyarországon az 1956-os forradalom törölte el ezt a fajta szigorúbb beavatkozást nők és családok életébe. A terhesség megszakítást továbbra sem támogatták, de esetenként kérvényezni lehetett. Nem úgy a Nicolae Ceauşescu vezette Romániában. Ceauşescu viszonylag gyorsan szakított elődje abortuszpolitikájával.

A diktátor úgy gondolta, hogy annál erősebb egy ország, minél többen lakják. Arról álmodott, hogy egy 25 milliós lakossal rendelkező Románia vezetője lesz, hogy az ország ezáltal valóságos középhatalom lesz Kelet-Európában. Ő maga is egy népes parasztcsaládból származott, harmadik gyermekként a tíz közül. Úgy gondolta, bőven elégséges lesz, ha munkahelyeket, lakást és oktatási intézményeket biztosít az embereknek. 1966-ban meg is hozták a hírhedt 770-es rendeletet, dekrétumot, amely kemény büntetéssel sújtotta a terhesség megszakítást. Az abortusz tilalma oda vezetett, hogy megnőtt a törvénytelen beavatkozások száma, amely rengeteg veszélyt hordozott magában. Az orvosok féltek a büntetéstől, ritkán vállaltak ilyen műtéteteket. Az orvosi felügyelet nélküli beavatkozások nagyon sokszor súlyos következményekkel jártak. Több kismama életét vesztette egy-egy ilyen illegális beavatkozás után. A hírhedt titkosrendőrség, a Szekuritáté még az informátorait is bevetette annak érdekében, hogy kinyomozzák, ki készül terhesség megszakításra, vagy melyik orvos hajlandó bevállalni ilyen beavatkozást. (Ezzel a témával foglalkozik például Cristian Mungiu 4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile című 2007-es játékfilmje – szerk. megj.) A tiltás következtében jelentősen megnövekedett a születések száma. A rendelet után 10–15 évvel született gyerekeket a közemlékezet „dekrét-gyerekeknek” nevezi. Amikor ez a generáció óvodás-, illetve iskoláskorú lett, jelentős nehézségeket okozott az oktatási intézményhálózat kibővítése, hogy befogadhassa őket. Amikor felnőtté váltak, ugyanilyen gondot jelentett, hogy munkahelyeket biztosítsanak számukra. Ceauşescu azt szerette volna, hogy a „dekrét-gyerekek” generációja erősítse meg a rendszert, a diktatúra hatalmát. Érdekes módon 1989-ben pontosan ez, az akkor fiatal generáció volt a legelégedetlenebb a szocializmussal, és aktívan részt vett Ceauşescu rendszerének megdöntésében.

(A sorozat munkatársa Egry Gábor történész)

Megjelent a Cimbora 2012/2-es számában