Egy korábbi írásunkban már említettük, hogy a Vasfüggöny által kettéosztott nyugati, kapitalista világ és keleti, szocialista tömb között az 1945–1989 időszakban állandó feszültség, versengés volt minden területen: fegyverkezés, gazdaság, kultúra stb. Az egyik tábor élén az Amerikai Egyesült Államok, a másik élén pedig a Szovjetunió állt. Az állandó versengés kihatott a két tábor országainak sportéletére is. A sport önmagában is a versenyről, a versengésről szól, de a hidegháború alatt egyfajta igazolása volt az illető ideológia felsőbb- vagy alacsonyabbrendűségének.

Az egymással megmérkőző sportolóknak azt is jelezniük kellett a világnak, hogy lám, az én országom a legerősebb, a legfejlettebb ezen a területen is. A nagy világversenyek (Olimpia, Európa- és Világbajnokságok) kitűnő lehetőséget biztosítottak az egymással való megmérkőzésre. Ezért aztán a két tábor országai közötti sportvetélkedők gyakran túllépték a sport határait, igazi presztízscsaták voltak, hogy ki szerez több bajnoki címet és érmet. A sport fejlesztését prioritásként kezelték mindkét táborban, olyannyira, hogy a sportélet kiemelt támogatása mellett tiltott módszereket, eszközöket is bevetettek. Ennek egyik kirívó példája volt a kelet-német „atlétikai- és úszócsoda.” A kettéosztott Németország (a nyugati Német Szövetségi Köztársaság és a keleti Német Demokratikus Köztársaság) keleti fele a sportban igyekezett ellensúlyozni a fejlettebb nyugati testvér gazdasági, kulturális sikereit. Az NDK-ban az államilag irányított sportvezetés nemcsak, hogy elnézte, hanem egyenesen támogatta a sportolók teljesítményének tiltott szerekkel (doppingolással) történő növelését. A kelet-német női úszók és atléták egy része tiltott kezeléseket (hormonkezeléseket is) kapott, egyeseknél a menstruálást és a gyermekvállalást is a sportsikereknek rendelték alá. A várt eredmények nem maradtak el, a kelet-német sportolók számos bajnoki címet szereztek.

Azon kívül, hogy a világ egyre gyanúsabban szemlélte a szokatlan eredményességet, a tiltott beavatkozásoknak később sok negatív utóhatása lett. A kelet-német dopping egyik legismertebb áldozata Heidi Krieger, aki az 1986-os atlétika Európa-bajnokságon szerzett aranyérmet súlylökésben. Négy évvel későbbi visszavonulását követően a megnövekedett tesztoszteronszint miatt nemet váltott, bajuszt növesztett, és Andreas Krieger néven élt tovább...

Egy-egy összecsapás valamelyik csapatsportban igazi csemegének számított. A már említett NDK focistáinak szinte élet-halál kérdés volt az a mérkőzés, ahol az NSZK labdarúgóival találkoztak. A kelet-német titkosrendőrség szigorúan őrizte a labdarúgóit, nem volt szabad nyilatkozniuk, elhagyniuk a szálláshelyüket, nem találkozhattak nyugati rokonaikkal, nem cserélhettek mezt a nyugat-németekkel. Ugyanígy, egy amerikai–szovjet jégkorong-döntő vagy kosárlabda-mérkőzés jóval többet jelentett, mint egy egyszerű mérkőzés. Arra is volt példa, hogy a két fél kölcsönösen bojkottálta a másik által rendezett sporteseményt. Az amerikaiak nem vettek részt az 1980-as moszkvai Olimpián, a Szovjetunió és szövetségesei (leszámítva Romániát) az 1984-es los angeles-i Olimpiát bojkottálták.

A Román Kommunista Párt is nagyon érzékeny volt az ország sportsikereire: kézilabda, tenisz, női torna, labdarúgás. Amikor 1986-ban a bukaresti Steaua labdarúgó csapata megnyerte a Bajnokok Kupáját (mai Bajnokok Ligája), a sportolók külön jutalomban részesültek, Ceauşescu, a diktátor személyesen fogadta őket és gratulált nekik. A sportolók külön elbánásban részesültek. Ez akkor volt szembetűnő, amikor az országban súlyos energia- és élelmiszerellátási problémák léptek fel. Gyakran előfordult viszont az is, hogy egyes sportolók menekülni szerettek volna a kommunista diktatúrából. Voltak, akik erre külön engedélyt kaptak, mások viszont kénytelenek voltak megszökni. Minden idők legsikeresebb tornászlánya, Nadia Comăneci 1989-ben szökött meg Romániából. Edzői, Károlyi Béla és Márta már korábban az Egyesült Államokba távoztak. A sikeres labdarugó, Bölöni László, a Steaua már említett sikere után távozhatott külön engedéllyel. Egy másik steauás labdarúgó, Miodrag Belodedici viszont tiltott úton jutott el Jugoszláviába. Egy alkalommal egy kubai ökölvívó küldöttség szinte testületileg tagadta meg a visszatérést Kubába. Ugyanerre a sorsra jutott a román ifjúsági síválogatott is.

Megjelent a Cimbora 2013/3-as számában