Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Novák Csaba Zoltán

Novák Csaba Zoltán

19. A kommunista diktatúra bukása Romániában

Történetes történelem

1989 romániai decemberét illetően a vélemények a mai napig megoszlanak. Van, aki forradalomról beszél, mások államcsínyt emlegetnek, egyesek pedig „ellopott” forradalomról értekeznek – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának befejező része. 

19. A kommunista diktatúra bukása Romániában

A múlt hónapban elmondtuk itt, hogy az 1980-as évek végére kiderült, a vezető kommunista állam, a Szovjetunió kifulladt, nem bírja tartani a lépést a kapitalista világgal, és hogy vezetője, Mihail Gorbacsov akarva-akaratlanul utat engedett Kelet-Európában a változásnak. 1989-ben így aztán sorra dőltek meg a kommunista rendszerek ezekben az országokban.

Romániában, Nicolae Ceauşescu vezetése alatt a térség egyik legkeményebb diktatúrája tombolt. Nemcsak a szabad véleménynyilvánítást korlátozták, az ország komoly áruellátási, energiaszolgáltatási gondokkal küzdött. Az üzletek előtt kilométeres sorok kígyóztak, a lakásokban, kórházakban szünetelt az áram- és a hőenergia-ellátás.

Az emberek tűréshatára a végéhez közeledett. A romániai helyzet feszült volt, a robbanáshoz csupán egy szikra kellett. Ez végül az ország legnyugatibb városában, Temesváron pattant ki, a diktatúrával már korábban szembeforduló Tőkés László református lelkész személyében. A lelkész erőszakos kilakoltatása elleni szolidarizálás 1989. december 16-án rendszerellenes tüntetéssé alakult át. A rendőrség és a hadsereg közbelépett, a tömegbe lőtt, elestek a romániai forradalom első áldozatai. A temesváriakat azonban a karhatalmi erők brutális fellépése sem riasztotta vissza. A pártvezetés megpróbálta elszigetelni Temesvárt, úgy beállítani a történteket, mintha huligánok rendbontása lenne csupán. A hírek azonban futótűzként terjedtek. Néhány erdélyi nagyvárosban szintén rendszerellenes megmozdulásra került sor. Kolozsváron és Marosvásárhelyen december 21-én belelőttek a békés tüntetőkbe, sokan meghaltak, több tucatnyian megsebesültek.

A fővárosban a diktátor saját maga melletti szimpátiatüntetés megszervezésével próbálkozott, de terve kudarcba fulladt. A kivezényelt tüntetők a rendszer és vezetője ellen fordultak. A hadsereg és a karhatalmi szervek itt is valóságos vérfürdőt rendeztek. A tüntetőket ez sem riasztotta el, harcukat másnap, december 22-én folytatták. A diktátor számára a kegyelemdöfést a hadsereg átállása adta meg. December 22-én a román hadsereg magára hagyta Nicolae Ceauşescut, aki helikopteren menekült el a pártszékházból. Később autóval folytatta a menekülést, de nem jutott messzire. A hadsereg fogságába került, majd néhány nap múlva kivégezték. A rendes bírósági tárgyalásokat mellőző kivégzés mai napig megosztja a közvéleményt. Egyesek elhamarkodottnak és megalapozatlannak tartják az ítéletet. A lövöldözés a diktátor futása után folytatódott még néhány napig. December 22-én az emberek az utcára vonultak a legtöbb városban. Így történt ez Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában is. Az erdélyi magyarság megpróbálta visszaszerezni azokat a jogait és az őt megillető pozíciókat, amelyeket a diktatúra megvont tőle. A helyi kommunista vezetők egy része elmenekült. Helyüket forradalmi tanácsok vették át, amelyeket egységesen Nemzetmegmentési Frontnak neveztek. Ezekben a tanácsokban nagy szerephez jutottak a katonai vezetők, és jellemző lett az is, hogy egyre több helyen szivárogtak vissza olyan egykori kommunista vezetők, akik kevésbé voltak ismertek a szélesebb nyilvánosság előtt. Ez történt a fővárosban is, és nagyfokú feszültséget eredményezett. Az új vezetés elzárkózott egyes reformoktól és attól is, hogy elszámoltassa a diktatúra egykori kiszolgálóit: vezető katonák, politikusok, titkosszolgálat, rendőrség stb. Néhány magasrangú politikust és katonai vezetőt elítéltek, az egypártrendszert megszüntették, de a romániai forradalmat egyre több kritika érte. A legtöbb kifogás arra vonatkozott, hogy hiába került sor egyfajta intézményi átalakulásra, a régi rendszer emberállománya visszaszivárgott vagy el sem távozott a hatalomból. 1989 romániai decemberét illetően a vélemények a mai napig megoszlanak. Van, aki forradalomról beszél, mások államcsínyt emlegetnek, egyesek pedig „ellopott” forradalomról értekeznek.

 

Megjelent a Cimbora 2013/5-ös számában

18. A kommunizmus bukása

Novák Csaba Zoltán

18. A kommunizmus bukása

Történetes történelem

A nyolcvanas évekre egyértelművé vált, hogy a kommunista rendszert meg kell reformálni, mert ha nem, elbukik – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizennyolcadik része.

Read More
17. A kommunizmus sportélete

Novák Csaba Zoltán

17. A kommunizmus sportélete

Történetes történelem

A sport önmagában is a versenyről, a versengésről szól, de a hidegháború alatt egyfajta igazolása volt az illető ideológia felsőbb- vagy alacsonyabbrendűségének – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenhetedik része.

Read More
16. Menekülés a diktatúrából

Novák Csaba Zoltán

16. Menekülés a diktatúrából

Történetes történelem

A hetvenes évektől, a Ceauşescu-diktatúra idején egyre romlott a romániai helyzet, az életszínvonal, és egyre inkább korlátozták a polgárok szabad mozgását. Nagyon kevesen kaptak útlevelet, és jelentősen szigorították az országba látogató idegen állampolgárok ellenőrzését – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenötödik része

Read More
15. A kommunizmus válsága Romániában

Novák Csaba Zoltán

15. A kommunizmus válsága Romániában

Történetes történelem

A hatvanas években Romániában is viszonylagos nyitás és jólét volt tapasztalható. A hetvenes évektől azonban a nagy hatalommal bíró Ceauşescu egyre inkább úgy gondolta, hogy ő a szocializmus építésének legkiemelkedőbb vezetője, és az országban mindent alá kell rendelni ennek – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenötödik része.

Read More