A kommunista pártok az embereket a kommunista ideológia szellemében akarták nevelni, és ebből a fo­lyamatból a gyermekek sem maradtak ki. Az iskolás­korúak megfelelő szellemű nevelése céljából külön­böző szervezeteket hoztak létre. A 8-14 évesek szá­mára Romániában 1945-ben alakult meg az Országos Pionírszervezet, Magyarországon pedig 1946-ban a Magyar Úttörő Szövetség. A Magyar Úttörő Szövet­ségben az 1-4. osztályosokat kisdobosnak, az 5-8. osztályosokat pedig úttörőknek nevezték. A 18 évnél idősebbek generációja számára létrehozták a Kom­munista Ifjak Szövetségét, az ún. KISZ-t. A pionírok egyenruhát is viseltek, sötét alsó (nadrág a fiúknak, szoknya a lányoknak), fehér ing és vörös (a kisdobos­ok esetében kék) nyakkendő. Romániában a nyak­kendőt a román nemzeti zászló színeiből álló trikolór szegélyezte, Magyarországon a jelvényben (és például az övék csatján) jelentek meg a nemzeti színek, a kis­dobosok és az úttörők sípot és hozzá tartozó zsinórt is hordtak

A pionírszervezethez tartozni dicsőségnek számí­tott, jó magaviseletű, kitűnő tanulmányi eredmények­kel rendelkező gyermekek lehettek pionírok. A kom­munista hatalom ellenségeinek tartott hajdani föld­birtokosok, kulákok, illetve a lelkészek gyermekeit megfelelő tanulmányi eredményeik ellenére sem vet­ték fel a pionírok közé. A kiválasztottak először a je­löltek listájára kerültek, majd ünnepélyes keretek kö­zött felavatták őket. A pioníravatások az iskolák fon­tos ünnepségének számítottak. Egyszerre több tucat gyermeket avattak fel, sőt, arra is volt példa, hogy na­gyobb városokban egyszerre akár több száz gyerme­ket ért a megtiszteltetés a város központjában. A je­löltnek fogadalmat kellett tennie: „Én, ..., belépve a Pionírszervezetbe, fogadom, hogy szeretni fogom a hazámat, jól tanulok, szorgalmas és fegyelmezett le­szek, megbecsülöm a trikolórral szegélyezett vörös kendőt.”

A pionírokat őrsökbe, osztagokba szervezték, és minden csoportnak megvolt a saját parancsnoka, ve­zetője. A szervezet központja a bukaresti Pionírok Háza volt, de minden nagyobb városban működtek ún. Pionírházak. Ezekben oktató és szórakoztató programokat szerveztek a gyermekek számára: balett, kórus, rajzolás, zeneórák, fafaragás, re­pülőmodellezés, fotókör stb.

A pionírtevékenységek sokrétűek voltak A kö­telező és sokszor fárasztó meg unalmas hazafias neve­lésen túl számos szórakoztató és kulturális programot is szerveztek a gyerekek számára, ezekre sokan öröm­mel emlékeznek vissza. Gyakoriak voltak a szervezett kirándulások, színházlátogatások, különböző irodal­mi, kulturális és sportvetélkedők A vakáció idején kö­zös nyaralásokat, táborozásokat is rendeztek számuk­ra. Híres pionírtáborok működtek a Székelyudvarhely melletti Homoródfürdőn vagy a Maros megyei Ratosnyán. Az osztagok gyakran naplót vezettek aho­vá a gyermekek beírhatták élményeiket.

A pionírtevékenységekben jó eredményeket elérő gyermekeket, egyénileg vagy csoportosan, kitünteté­sekkel díjazták. Romániában a nyolcvanas évektől kezdődően Nicolae Ceaușescu diktatúrája erősen rá­nyomta a bélyegét a pioníréletre is. Egyre nagyobb te­ret kapott a kötelező hazafias nevelés. A diktátor biz­tosra akart menni, még az óvódások számára is létre­hoztak egy szervezetet, amelyet a Haza Sólymainak neveztek el. A sólymoknak is kötelező volt az egyenruha, sötétkék alsó (fiúknak nadrág, lányoknak szok­nya), narancssárga ing és vörös nyakkendő, illetve sö­tétkék sapkácska. Ehhez hasonlóra más kommunista országban nem volt példa. A gyermekeknek a követ­kezőket kellett volna megtanulniuk: felismerni a ro­mán zászlót, felismerni képen Nicolae Ceaușescut és feleségét, Elenát, ismerni a házaspár politikai funkci­óit, a diktátor házaspár gyermekkorának főbb törté­néseit, és azt, hogy miképpen lehetnek a párt hűséges követői.

Az 1989-es rendszerváltás során feloszlatták a só­lyom-, pionír-, úttörő- és KISZ-szervezeteket is.

(A sorozat munkatársa Egry Gábor történész)

Megjelent a Cimbora 2011/4-es számában